Az Európai Uniónak ma egy újszerű globális környezetben kell versenyképesnek lennie, miközben a gazdaságilag egyre különbözőbb fejlettségű országok alkotta közösség belső életében is akadnak időnként nehézségek.

Az európai közösség fejlődése több ponton is mérföldkőhöz érkezett. Ahhoz, hogy az unió versenyképes legyen, és a növekedés mindenki számára fenntarthatóvá váljon, az embernek kell a középpontba kerülnie. Nem véletlen, hogy Európában egyre többször hallani a szociális gazdaságról mint harmadik gazdasági szektorról. Az unió régebbi tagjai esetében ugyanis már bebizonyosodott, hogy egy ország gazdaságának működése szempontjából milyen fontos a hatékonyan működő - a közösségi, az önkéntes és a vállalkozási tevékenységek széles skáláját magában foglaló - úgynevezett szociális gazdaság. A harmadik gazdasági szektor egyáltalán nem új jelenség, hiszen a sem a közszférába, sem pedig a profitorientált magánszektorba nem tartozó tevékenységei révén több mint egy évszázada a demokrácia fontos tartópillére.

Az EU gazdaságának több mint 10 százalékát adják a szociális szektor vállalatai, vagyis a szövetkezetek, a kölcsönös segélyszervezetek, az egyesületek és az alapítványok. Szerepük elsősorban a belső piac működésében, a helyi és regionális fejlődésben, valamint a társadalmi kohézió területén meghatározó. A harmadik gazdasági szektor teljesítményei Európán kívül is láthatók: Japánban, az Egyesült Államokban és Latin-Amerikában szintén elterjedt az ágazat. Japánban és Amerikában például a kölcsönös segélyezőszervezetek és biztosítási szövetkezetek részesedése meghaladja a 30 százalékot.

Miután a globalizáció hatására az egyes országokban mind fontosabb szerephez jutnak a szociális kérdések, a fenntartható fejlődés, valamint a társadalmi kohézió, a szociális gazdaság jelentősége is egyre erőteljesebbé válik. Egyes elemzők szerint ez valójában a fönntartható fejlődés belső piaci működési modellje, ami a szolidaritásra, a méltányosságra és a szabályozott szabad piac elveinek értelmes elfogadására épül.

A Köztulajdonú, Szociális és Szövetkezeti Gazdaság Nemzetközi Kutató- és Tájékoztató Központja (CIRIEC) 2006-ban készített egy felmérést, amely az egyes EU-tagországokban - Bulgária és Románia még nem szerepel a kutatásban - vizsgálta a szociális gazdaság társadalmi súlyát, illetve a gazdasági életben betöltött szerepét. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2006. december 3-án Brüsszelben egy szeminárium keretében vitatta meg a tanulmány megállapításait, a harmadik gazdasági szektor szerepét a növekedésben és a munkahelyteremtésben. A konferencián Günter Verheugen, az Európai Bizottság egyik alelnöke, egyben a vállalkozásokért és az iparért felelős biztos hangsúlyozta, hogy a profitabilitást és szolidaritást összekapcsoló szociális gazdaság vállalatai lehetnek képesek válaszolni a 21. század kihívásaira, és hozzásegíteni az Európai Uniót, hogy elérje a lisszaboni célkitűzéseket.

A kérdőíves felmérés eredményei szerint bár a szociális gazdaság egyre elterjedtebb az unió országaiban, a fogalom és az a mögött meghúzódó tartalom nem egyértelmű, esetenként még egy országon belül is lehetnek különbségek. Leginkább Franciaország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Belgium, Írország és Svédország fogadja el a szociális gazdaság intézményrendszerét. Sőt a harmadik gazdasági szektort először megfogalmazó Franciaországban, illetve Spanyolországban törvény is elismeri létezését. Ezzel szemben a germán nyelvű országokban, valamint a 2004-ben csatlakozott államokban alig ismerik a kifejezést, annak ellenére, hogy az önkéntes és civil szervezetek, illetve a nonprofit szektor jelen van ezekben a tagállamokban is.

Az említett tanulmányból kiderül, hogy a szociális gazdaságot csak ott ismerik el megkülönböztetett társadalmi-gazdasági szféraként, ahol szilárd szervezetek képviselik az ágazatot. Ott azonban a szociális gazdaság a szervezeteken keresztül részt vesz a nemzeti és az uniós közpolitikák kidolgozásának és végrehajtásának folyamatában, és így módja nyílik arra is, hogy megvédje saját - és az általa képviselt csoport - érdekeit.

Az Európai Bizottság már 1995-ben elismerte, hogy az unió lakosságának közel 50 százaléka szoros kapcsolatban áll a szociális gazdasággal.

Az EU huszonöt tagállamában 2005-ben több mint 240 ezer, a gazdasági élet szinte minden szegmensét behálózó szövetkezet folytatott aktív gazdasági tevékenységet; ezek a szövetkezetek 3,7 millió embert foglalkoztatnak közvetlenül, és 143 millió tagjuk van.

Az egészségügyi és szociális jóléti önsegélyező társaságok szerepe szintén meghatározó: több mint 120 millió ember számára nyújtanak segítséget, és biztosítanak fedezetet. Az önsegélyező biztosítótársaságok piaci részesedése 23,7 százalék, olvasható a CIRIEC tanulmányában.

A szociális gazdasághoz tartozó banki és biztosítási szektor szintén nagyon hatékony. Egy hazai kutatópáros, Kémeri András (OKISZ) és ifj. Szántai János (TMSZ) adatai szerint az ágazat egymilliárd euró betétállománnyal, 900 millió euró folyószámlaösszeggel, 36 millió taggal és 601 millió ügyféllel rendelkezik. Összességében a szövetkezeti bankok piaci részesedése eléri a 17 százalékot az EU-ban.

Makrogazdasági szempontból szintén komoly jelentőséggel bír az ágazat, hiszen az Európai Unióban a szociális gazdaság vállalatai több mint 11 millió embert foglalkoztatnak, ami a keresőképes lakosság 7 százalékát jelenti. Az újonnan csatlakozott országokban az arány persze ennél alacsonyabb, 4,2 százalék, Hollandiában, Írországban és Franciaországban viszont az EU-átlagot meghaladó, 10 százalék körüli a szektor súlya a foglalkoztatásban.

Csupán a különböző szövetségekben 7 millió fő dolgozik, és ez az ágazat adja az európai GDP több mint 4 százalékát. Az uniós állampolgárok 50 százaléka tagja valamely szövetségnek. A szociális gazdaság hozzájárulása a GDP-hez szintén nem csekély, közel 10 százalékos.

Szakértők azonban a számszerűen kimutatható adatokban mérhető szerepénél nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a szövetkezetek, az önsegélyező társaságok, a szövetségek, az alapítványok és más szociális vállalatok létének és működésének. Tanulmányok szerint ugyanis a harmadik gazdasági szektor mindenképpen szükséges a kiegyensúlyozott, fenntartható és stabil gazdasági növekedéshez a globális világgazdaságban, hiszen itt mindig az ember áll az első helyen.

A szociális gazdaság a fejlett európai országokban már bebizonyította, hogy növelni tudja a társadalmi kohézió szintjét, hozzájárul a regionális fejlesztésekhez, képes fenntartani az alacsony jövedelmezőségű iparágakat, mint például a kézművességet vagy bizonyos kulturális és művészeti tevékenységeket. A társadalmat érintő folyamatok terén az újszerű megoldások kidolgozásában szintén úttörő szerepe van, hiszen ezek a szervezetek szoros és közvetlen kapcsolatban állnak a polgárok egyes csoportjaival. Az Európai Unió számára készített tanulmányban említett példa szerint a 19. században az önsegélyező társaságok és a baráti egyesületek voltak azok, amelyek elsőként adtak választ az új ipari társadalom igényeire az egészségügyi kockázatok fedezése révén. Olyan jelentős társadalmi és intézményi újításokat hoztak, amelyek a mai európai társadalombiztosítási rendszerek elődeinek tekinthetők.

A már említett tanulmány szerint azonban a szociális gazdaság a legkézzelfoghatóbb - számszerűsíthető - hatást mégiscsak a foglalkoztatásra gyakorolja: hozzájárul új munkahelyek teremtéséhez, válságban lévő ágazatok megóvásához, vállalkozások elindításához, valamint a hátrányos helyzetűek foglalkoztatási szintjének növekedéséhez.