A Kohéziós Alap az unió elmaradottabb tagállamaiban a reálszféra felzárkóztatását hivatott támogatni a monetáris unióra való felkészülés időszakában. Az euróövezethez tartozás feltételeit előíró maastrichti konvergenciakritériumok ugyanis pénzügyi feltételek teljesítésére, elsősorban a költségvetési hiány csökkentésére irányulnak, így ösztönöznek a hosszú megtérülési idejű projektek elhalasztására. A Kohéziós Alap célja épp az, hogy ezeket a beruházásokat a költségvetési deficit növekedése nélkül lehessen megvalósítani, vagyis ne törjön meg a régiók közötti különbségek csökkentésének folyamata, folytatódjék az elmaradottabb térségek felzárkóztatása, s megszűnjön a környezet további romlása a tagországokban.
Egyre többen
Az Európai Unió éves költségvetésének ma már mintegy harmadát fordítja az elmaradott vagy szerkezetváltási problémákkal küzdő térségek felzárkóztatására. A közösségtől kapott pénzek nagy lökést adtak a szegényebb régiók fejlődéséhez.
A Kohéziós Alap támogatására négy korábbi tagállam - Görögország, Írország, Portugália és Spanyolország - mellett a 2004-ben csatlakozott országok többsége - köztünk hazánk -is jogosult. Az alap ugyanis azon EU-tagállamok számára érhető el, amelyeknek az egy főre jutó - vásárlóerő-paritáson számított - GDP-je nem éri el a közösségi átlag 90 százalékát. A bizottság irányelvei alapján ez év őszére minden tagállam által kidolgozandó, hároméves időszakra szóló "lisszaboni" tervbe az országoknak a kohéziós célokat is be kell építeniük.
A Kohéziós Alapot érintő döntéseket - célok, feladatok, az alap költségvetését érintő kérdések - az Európai Unió Tanácsa konszenzussal hozza, ám a nizzai szerződés értelmében a 2007-től kezdődő költségvetési időszakban - vagyis a 2013 utáni évekre vonatkozóan - már minősített többség is elég lesz a döntésekhez.
A nagyberuházások átlagos megtérülési ideje a közlekedés fejlesztésénél és a környezetvédelemi projektek esetében a leghosszabb, ezért a Kohéziós Alap a környezetvédelemmel és a transzeurópai hálózatokkal kapcsolatos, nagy kiterjedésű közlekedési beruházásokat támogatja.
Magyar pozíció
A Kohéziós Alapból való részesedésben Magyarország a harmadik helyen áll.
Az unió tavaly öt új magyar nagyberuházás megkezdéséhez járult hozzá ebből a forrásból, ezek együttes összege 310 milliárd forint, amiből 197 milliárd az uniós pénzeszköz. Ezekből a pénzekből épül a csepeli, a veszprémi és a zalaegerszegi szennyvíztisztító, az M0-ás körgyűrű keleti szakasza, és ebből újítják fel a Budapest-Lőkösháza vasútvonalat. További három nagy projekt jóváhagyása idén, az év első felében várható.
Magyarország a 2004-es támogatási keretét teljes mértékben lekötötte év végéig; mintegy 25 milliárd forintot fizettek ki a Kohéziós Alap terhére. Elengedő javaslatot nyújtott be ahhoz is, hogy a 2004 és 2006 közötti valamennyi kohéziósalap-támogatást felhasználhassa. A támogatott projektek közé került a dél-budai térség, Békéscsaba, Nyíregyháza, Székesfehérvár, Győr, Nagykanizsa, Tápió térsége - ez húsz települést érint - és Makó. Rövidesen megszülethet az Európai Bizottság döntése a Pest megye északkeleti részén kijelölt regionális hulladéklerakó bővítésére és korszerűsítésére. Ugyancsak jóváhagyásra vár az észak-balatoni projekt módosított terve is, ahol korábban a tervezett központi hulladéklerakó helyének kiválasztása okozott gondot.
A Nemzeti Fejlesztési Hivatal elkészítette javaslatát a 2007-2013 közötti időszakban magyar és európai uniós támogatásban megvalósítandó nagy projektekre is, 20-30 közlekedési és környezetvédelmi projekt valósulhat meg ennek keretében. Az ez évi állami költségvetés a 2007-től induló nagy projektek előkészítésére 7,5 milliárd forintot tartalmaz, és lehetőség van további 20 milliárd forint kötelezettségvállalásra. A javaslatban szereplő közlekedési és környezetvédelmi projektek tervezésére, projekt-előkészítésre 15 milliárd forint áll rendelkezésre.
Magyarország szeretné elérni, hogy a jövőben az EU növelje a támogatási arányát a kohéziós beruházásokban, a jelenlegi 80-85 százalékról 90 százalékra.
Régiók érdekei
A régiók - az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) és az Európai Szociális Alap kivételével - pénzügyi kérdésekben nem állnak közvetlen kapcsolatban Brüsszellel, mert a tagállamokon keresztül kell pályázniuk a közösségi támogatásokra. Egyre több azonban a különböző, területi érdekekért lobbizó képviselő és képviselet Brüsszelben, mert pontosan azok a régiók és országok szorulnak rá a támogatásokra, amelyeknek korábban kisebb befolyásuk volt az unióban.
Az európai települések és régiók nemcsak külön, hanem közösen is fellépnek az érdekeikért. A Régiók Bizottsága a közigazgatási egységek döntéshozó szerve - települések, régiók, önkormányzatok képviselői, gyakorló vezetői vesznek részt a munkájában -, de nem az egyetlen szervezet, amely napirenden tartja a területi érdekeket, mert eredményesen működik az Európai Régiók Közgyűlése, valamint az Európai Önkormányzatok és Régiók Konferenciája is.
Az érdekek érvényesítésére lehetőség van az Európai Bizottság által létrehozott tanácsadó, szakértői és konzultatív bizottságokban, s ezek tevékenységében a nemzeti kormánytisztviselők mellett magáncégek képviselői is részt vesznek. A szakértői testületekben csak a tagállamok szakértői foglalnak helyet, míg a konzultatív bizottságokban az európai érdekcsoportok képviselői. A lobbizás azonban - egy ügy kijárása, a támogatások megszerzése - nem csak az ő feladatuk.
Brüsszeli lobbisták
Hivatásos lobbisták és lobbicégek ezrei lesik az információkat és lehetőségeket az unió környékén. Az 1986-os Egységes Európai Okmány elfogadását követően többszörösére nőtt a számuk, s ma már mintegy háromezer érdekcsoport, több mint félezer európai és nemzetközi szövetség és 12-13 ezer hivatásos érdekérvényesítő dolgozik azon az unióban, hogy hozzájusson a fontos információkhoz, illetve eljuttassa üzenetét a témával foglalkozó politikusokhoz. Így az Európai Bizottság minden tisztviselőjére egy lobbista jut. S mert a Bizottság létszáma és fizikai teljesítőképessége meghaladja a feladatokat, fokozott mértékben szorulnak segítségre.
A lobbizás ugyanis többnyire mindkét félnek hasznos: a lobbista érvényt szerezhet elképzeléseinek és törekvéseinek, az uniós képviselő pedig könnyebben eligazodhat a döntése meghozatalához szükséges információk tengerében.
Az Európai Unióban folyó lobbizás sajátossága, hogy a nemzeti és a közösségi szintű lobbizás elkülönül. Az unióban az érdekérvényesítésben is megmutatkoznak a tagállamok eltérő hagyományai - több országban a lobbizás még mindig a korrupció szinonimájának számít -, egyebek között azért sincs egységes törvény a lobbitevékenység részletes szabályozására.
Az unió végrehajtó szerve, az Európai Bizottság 1992-ben a Sutherland-jelentés elfogadásával kedvezményt tett az érdekérvényesítőknek, akiknek egyre nehezebb volt hozzájutni a Brüsszel által kezdeményezett javaslatokhoz, és reagálni ezekre. Majd megjelentek a Zöld-könyvek, amelyek megelőzik a hivatalos javaslatok bejelentését, s így lehetőséget adnak a reagálásra.
Színterek
Az uniós döntéshozatal befolyásolásának két fő színtere a nemzeti és a közösségi vonal. A tagországból induló érdekérvényesítés intenzitása fokozatosan csökken, a brüsszeli stratégiai jelenlét fontossága pedig nő. A kormányközi együttműködés azonban továbbra is meghatározó jelentőségű, és a nemzeti vétójog is számos területen tovább él.
A lobbizás legfontosabb színtere a tizenhét parlamenti szakbizottság. Ezek ülései az esetek többségében nyilvánosak, ezért tömegével vonzzák a lobbistákat. A legnagyobb érdeklődés általában a környezetvédelmi, a közegészségügyi és fogyasztóvédelmi, valamint a gazdasági, pénzügyi és iparpolitikai bizottság üléseit kíséri.
Nagy jelentősége van annak is, hogy az érdekek az uniós döntéshozatali folyamat melyik szakaszában jutnak el a döntéshozókhoz. Ehhez persze ismerni kell az eljárási szabályokat is. Az is megtörtént már, hogy a terhes nőkről szóló irányelvet a Halászati miniszterek tanácsa fogadta el, mert a jogszabály elfogadására szabott határidő lejárta előtt ez volt az utolsó miniszteri tanácsülés.
A lobbizás etikai szabályai
Az Európai Unióban a lobbistákkal való kapcsolattartásnak nincsenek kötött szabályai. A legkülönfélébb csatornákon és módokon folyik a párbeszéd. Az uniós tisztségviselők vagy EP-képviselők elérhetőségei egyszerűen hozzáférhetők. Írásban kell bejelentkezni hozzájuk, egy formanyomtatvány kitöltésével, vagyis felfedve, milyen szervezetnek, cégnek a megbízásából jár el a lobbista, akinek az akkreditációját az Európai Bizottság és az Európai Parlament főtitkári hivatala kiadta. Az alkalmazottak a belső szabályok szerint nem fogadhatnak el 150 eurónál nagyobb értékű ajándékot. Ha mégis, akkor azt jelenteniük kell, és az esetek többségében az ajándékot, illetve ellenértékét jótékonysági célokra ajánlják fel.
Az Európai Parlament is előírta szabályait. A lobbisták évenként megújítandó kitűző felmutatásával léphetnek csak be az épületébe, és nem hagyhatnak kétséget arról, hogy kinek és milyen céllal dolgoznak. A parlament minden tagjának személyesen írásban kell nyilatkoznia szakmai tevékenységéről és minden más jövedelméről. Fel kell fedniük, hogy a képviselői funkciójukból származón túl milyen más bevételeik és jövedelmeik vannak. Munkájuk során tartózkodniuk kell bármilyen ajándék vagy kedvezmény elfogadásától.
Magyar lobbi Budapestért
Magyar uniós képviselők javaslatot terjesztettek be az Európai Parlamentben annak érdekében, hogy Budapest több pénzt kapjon a Kohéziós Alapból: azt szeretnék, ha 2007 és 2013 között a magyar főváros támogatáshoz juthatna tömegközlekedési járművek beszerzésére, útjavításokra, ezekre ugyanis jelenleg nem lehet pályázni. A javaslat szerint a 2007 után induló új költségvetési időszakban nyíljon lehetőség arra, hogy az új belépők érdekeit is érvényesíteni lehessen a kohéziós és strukturális alapok céljaiban. Ha a javaslatot támogatják, akkor a jövő évi költségvetés készítésekor erre a pénzre már lehet számítani, de pontos felmérés szükséges, hogy milyen sorrendben, mely utakat kell felújítani. Budapest csak akkor kaphat támogatást, ha önrészt is felmutat.
