A digitális televízió mindent tud, állítják a szakértők. De mi az a "minden", amire nekünk, fogyasztóknak feltétlenül szükségünk van a mai analóg televíziózás helyett? Eddig egy átlagos tévénéző tudta, melyik csatornán mikor, mit sugároznak. Ha érdekelte, megnézte, ha nem, elkapcsolta az adót. Ezután ez másképpen lesz: aktív részesei lehetünk a műsorszerkesztésnek, sőt a televíziózásnak is! Kérdés, hogy akarunk-e?

Tény, az európai fogyasztók nem dörömbölnek a műsorszóró társaságok ajtaján, hogy azonnal digitális programokat szeretnének. Olyannyira nem, hogy egy angliai felmérés szerint a lakosság egyáltalán nem akar a televízióra több funkciót azon kívül, hogy megnézhesse a számára érdekes műsort. Talán azért, mert nem is tudja, hogy mit nyer (vagy veszít) a technológiai fejlődés újabb "háziasított" mindentudójával.

Igaz, a digitális műsorszórók sehol Európában nem rukkoltak elő áttörő szolgáltatással, mire legyen hát fogyasztói igény. Előbb-utóbb viszont bizonyára lesz, ha meglesz a szolgáltatás és az érdekes tartalom, ahogyan az alig néhány tíz éves mobiltelefon is lételemmé vált, amiért bizony nem kevés pénzt hajlandók vagyunk kifizetni, vagy az internet, az e-mail. Egy technológiai újdonság tömegcikké válásához tehát előbb szolgáltatás és érdekes tartalom kell, s csak azután gerjeszthető rá igény.

Az Európai Unió sürgetésére is készülődő analóg-digitális technológiaváltás azonban nem pusztán igény kérdése. Számos szabályozási, szociológiai és nem utolsósorban üzleti kérdést is felvet. A válaszok pedig ma még igen hiányosak. A digitális tévé hozadékát ugyanis érdemes több síkon kezelni, de legalábbis megkülönböztetni műszaki, humán és üzleti hatásokat.

Mennyiség és minőség

Jelentősen javul a nagyképernyős televíziók képminősége is, sőt a hanghatás sem marad el a házimozi-rendszereknél megszokottétól. És mozgás közben is változatlan a képminőség. Ez felveti a mobil-televíziózás - autóban, hajón, séta közben élvezhető - lehetőségét. Ma már léteznek is erre a célra gyártott nagyképernyős mobiltelefonok, sőt néhány országban folynak kísérleti adások is. (November eleje óta például Svájcban néhány száz tesztkészüléken huszonhat csatorna fogható.)

- Jóllehet a digitális technológiával emelkedik a televíziózás műszaki minősége, a legfőbb hozama mégsem ez. Fontosabb, hogy megsokszorozódik a sugározható csatornák száma, és megnyílik a lehetőség a kétirányú kommunikáció előtt. A digitális televízió több annál, mint hogy előbb-utóbb tévéként emlegessük - magyarázza dr. Tormási György, az Antenna Hungária stratégiai tanácsadója.

Az, amit a technológia kínál, és az, ami létezik a gyakorlatban, ma még nagyon távol esik egymástól. A kisebb kapacitásszükséglet számos új tematikus adó megszületését teszi lehetővé adott frekvenciaszám mellett: a focirajongókhoz szólhat a focicsatorna, a műkincsgyűjtőkhöz a régiségadó, a növénykedvelőkhöz a virágcsatorna, és a sor végtelenül folytatható.

A digitális televíziózás azonban több ennél. Az elektronikus műsorfüzetben lehet keresni csatorna, időpont vagy téma szerint, és adás közben egy gombnyomással minden lényeges megtudható az adott műsorról.

A digitális sugárzás a korábbi passzív televíziózás helyett aktív szórakozást kínál: a műsorszerkesztés lehetőségével élve a fogyasztó például kikeresheti, hogy éppen akkor mit nézne szívesen, és elméletileg beállíthatja, hogy melyik kameraállásból. De ha nem ért haza időben, akkor is az elejéről kezdheti az adott program nézését, illetve megszakíthatja az adást, amíg teendőit intézi, hogy azután ott folytassa, ahol abbahagyta.

A készülék azt is meg tudja jegyezni, hogy milyen műsorokat szokott nézni, és ha netán elfelejtené, magától rögzíti. Sőt! Digitális jel esetén egy programmal átugorja a sokak által nem kedvelt műsorközben sugárzott reklámokat. Csakhogy ez már üzleti és reklámipari kérdéseket feszeget.

- A digitális televíziózás sokkal piacszerűbb finanszírozást tesz lehetővé, ugyanis a néző akár egy-egy műsort is megvásárolhat, illetve maga állíthatja össze a számára érdekes programok listáját, és nem kényszerül a műsorszóró társaság csomagjainak a megvásárlására. Fizetni pedig, hasonlóan az internethez, a televízión keresztül is lehet, míg a televíziós társaság elektronikus úton engedélyezheti, vagy letilthatja az adott csatornához a hozzáférést - hangsúlyozza Tormási György.

Tartalomverseny és saját kosár

Az új struktúrában a szereplők száma is nő, ami erősíti a versenyt.

A digitális világban a konvergencia érvényesül: a tévé képernyőjén látható a telefonvonal másik végén lévő, a telefon üzenetrögzítőjén hagyott üzenet e-mailben is elolvasható, és a tévén is lehet internetezni, illetve az interneten is tévézni. A csatornáknak tehát a ma megszokott értelemben vett műsorkészítés helyett a tartalomra kell a hangsúlyt helyezniük. Ez válik áruvá, ami vagy kell a fogyasztónak, vagy nem. Hiába bővül ugyanis a szórakoztató elektronikai lehetőségek tárháza, egy-egy ember szórakozási kapacitása változatlan.

- Miután ma a legtöbb tematikus csatorna üzletpolitikájának középpontjában a tömeges elosztás áll, számukra nem egyértelműen sürgős az új technológia elterjedése. Ma az a lényeg, hogy a lehető legolcsóbban és minél több emberhez jussanak el. Hiszen nézettségük harminc-negyven százalékos, így reklámpiaci részesedésük mindössze két-három százalék, tehát bevételeik jelentős hányadát a fogyasztók által fizetett díj teszi ki. A mostani üzleti felfogásban biztos, hogy drágább lesz egy-egy adó, ha a fogyasztó csatornánként rakja össze a csomagját. Igaz, csak az lesz a kosarában, amit ő maga választott - mondja Szűcs László, a UPC Magyarország kommunikációs igazgatója, és hozzáteszi: - A jó tartalom kialakítása sem olcsó.

Ennek ellenére a hagyományos televízió-társaságokra nehezedő nyomás egyre nagyobb.

- Számos új szereplő jelenik meg az ágazatban innovatív megoldással. A Microsoft például a számítógéphez ad egy távirányítót, amivel a rendszer digitális központként működik. Az újonnan piacra lépők, például a vezetékes, illetve mobiltelefon-szolgáltatók pedig eleve digitális adást továbbítanak. Ebben a rohamléptekkel fejlődő szektorban viszont aki lemarad, az kimarad- hangsúlyozza a UPC szakembere.

A technológia személyiségi jogi problémákat is felvet. Miután az interaktivitás lényege az, hogy a fogyasztótól a műsorszóró felé is áramlanak adatok, kiváló adatbázist kínál a reklámiparnak, hogy ki mi iránt érdeklődik.

A térhódítás hazai gátjai

Magyarországon mindez még csak elvi lehetőség. Jelenleg ténylegesen csak a UPC kínál - immár öt esztendeje - műholdas, technológiailag digitális adást, aminek jelenleg 150 ezer előfizetője van, illetve az Antenna Hungária az Antenna Mikrót átállítja digitális sugárzásra. Hogy miért nem terjed gyorsabban a digitális televízió - pedig a műholdról sugárzott műsorok 98 százaléka eredetileg digitális -, annak több oka is van.

- Egyrészt a hazai szabályozás messze elmarad a lehetőségektől. Az informatikai minisztérium és az Országos Rádió és Televízió Testület más-más utakon próbál járni, a hatályos médiatörvény pedig beporosodott az elmúlt tíz évben. Másrészt ahhoz, hogy az emberek érdeklődését felkeltsék az újdonság iránt, megfelelő tartalom is kell - állítja az Antenna Hungária stratégiai tanácsadója.

A távközlési konvergencia nyomásának hatására akár egyes telefontársaságoknál is felmerülhet a televíziózás kérdése.

- Nem lehet félig üres polcokkal boltot nyitni - magyarázza Varga Lajos, a PanTel Távközlési és Kommunikációs Rt. stratégiai igazgatója. - A tartalomipar egyértelműen nem a mi területünk, de a műsorelosztás és műsorszórás gondolatával mi is foglalkozunk, az országos lefedettséget biztosító üvegszálas hálózatunk ezt technikailag lehetővé teszi.

Egy biztos, kevés tévénéző számára fontos, hogy milyen platformon - műholdon, földfelszínen, kábelen, interneten vagy akár mobiltelefonon keresztül - és milyen műszaki megoldással érkezik hozzá a kép. A lényeg a sugárzás minősége - ezzel eddig sem igen volt probléma, és a körülbelül ötven fogható csatornára sem mondta senki, hogy kevés -, valamint a csatornák által kínált tartalom. Az élet már bizonyította: ha egy szolgáltatás vonzó, lesz, aki fizet érte, ha viszont nem, általában ingyen sem kérik.

Márpedig az átállásnak van költségvonzata is. Hogy ki fogja magára vállalni, arra többféle teória létezik, tökéletes megoldás azonban még nem.

A gond ugyanis az, hogy az eddigi televíziókészülékek nem alkalmasak digitálisan sugározott műsorok fogására. Az alkalmasak ma még nagyon drágák, nálunk pedig még nem is kaphatók, hiszen a néhány elvétve sugárzott műsorra minek. Áthidaló megoldás a televízióhoz csatlakoztatható digitális-analóg átalakítódoboz (set-top box). Ma még ez sem olcsó - tudástól függően 50-200 ezer forint az ára -, és arra sincs általános gyakorlat, hogy kit terheljen a költsége: műsorszórót, csatornatulajdonost vagy fogyasztót.

Számos ország médiatörvénye szerint ugyanis a közszolgálati csatorna állampolgári jogon nézhető, ami azt jelenti, hogy az adó dekódolásáért szükséges eszközért se lehetne pénzt kérni. Ez viszont az EU szerint versenyjogi szabályozásba ütközik, miután a kereskedelmi csatornák ezen a körön kívülre esnek. A megoldás minden bizonnyal az átalakító árában keresendő: minél nagyobb lesz rá az igény, annál olcsóbban kerülhet forgalomba.