Az infláció és a kamatok soha nem látott alacsony szintre kerültek az euróövezet számos országában, emeli ki a közös valuta egyik legjelentősebb hozamaként Joaquín Almunia, az Európai Bizottság pénzügyi biztosa. Szintén az euró javára írják Brüsszelben, hogy megszűntek az árfolyamkockázatok és az ehhez kötődő piaci spekulációk, továbbá a stabil és erős fizetőeszköznek köszönhetően az övezet tagországai számára olcsóbbá vált az import - például az olajé -, növekedett a kereskedelmi aktivitás, a beruházási kedv, az árak áttekinthetőbbek lettek, ami ösztönzőleg hatott a piaci versenyre, az egyes országok közti utazás pedig ma könnyebb és olcsóbb, mint öt éve volt.

1999-ben az Európai Unióban 12 ország visszavonhatatlanul rögzítette valutája árfolyamát, és ezzel kézzelfogható valósággá vált a monetáris unió létrejötte. Ezután azonban még eltelt három év, és csak 2002. január 1-jén indult útjára az euró, leváltva a nemzeti valutát Ausztriában, Belgiumban, Finnországban, Franciaországban, Görögországban, Hollandiában, Írországban, Luxemburgban, Németországban, Olaszországban, Portugáliában és Spanyolországban. Idén Szlovénia is csatlakozott a sorhoz, így a közös valuta már összesen 316,6 millió állampolgár hivatalos fizetőeszköze.

A váltás óta közel a háromszorosára nőtt a forgalomban lévő bankjegyek összértéke. Míg kibocsátáskor 221 milliárd eurót nyomtak, 2006. októberben már 595 milliárd volt forgalomban. Az érmék értéke ennél szerényebb mértékben, 13 milliárdról 17,6 milliárdra nőtt.

Az Európai Központi Bank adatai szerint a forgalomban lévő bankjegyek 20 százalékát az euróövezeten kívüli országokban használják, míg bevezetéskor ez az arány mindössze 10 százalék volt.

A lakosságnál az euróra átállás tanulási folyamat, amely még nem fejeződött be, állapítja meg egy 2006. novemberben publikált Eurobarometer-felmérés. Jóllehet a megkérdezettek 57 százaléka már azt válaszolta, hogy a mindennapi vásárlások során euróban számol, a teljes tudatváltásához még idő kell. A válaszadók 22 százaléka ugyanis még ma is "visszaváltja" az eurót a korábbi nemzeti valutára, hogy eldöntse, mi drága, és mi nem, 21 százalékuk pedig párhuzamosan számol mindkét valutában. A jelentősebb kiadásoknál, autó- vagy lakásvásárlásnál viszont már 40 százalék mondta azt, hogy a régi pénzben számol.

A felmérésből az is kiderült, hogy bár a megkérdezettek jelentős többsége - 68 százalékuk - elégedett a közös valutával, még mindig sokakban él a gyanú, hogy emiatt emelkedtek az árak. Ez az érzés annak ellenére jelen van, hogy ezt tényadatok nem erősítették meg amióta az infláció is alig valamivel 2 százalék felett megrekedt. Az Eurobarometer elemzői szerint az "érzéki csalódás" egyes szektorokból és néhány országból az átállás időszakában érkező negatív kampánynak köszönhető, illetve annak az általános tendenciának, hogy pszichésen inkább az árak emelkedését, semmint a csökkenését érezzük. Holott például az elektronikai és IT fogyasztási cikkek és a telekommunikációs szolgáltatások piacán éppen ez utóbbi történt. Jó hír azonban - olvasható az Eurobarometer jelentésében -, hogy a ténylegesen mért és az érzékelt infláció közti rés progresszíven csökken.

Az euró számos előnyét azonban az euróövezet polgárainak többsége egyáltalán nem ismeri. Például mindössze a megkérdezettek 23 százaléka volt tisztában azzal, hogy a bank nem számít fel díjat, ha egy másik EU-országban bankkártyával készpénzt vesz fel, és 27 százalék azzal, hogy a kártyával való fizetésnek sincs díja. Azt viszont már csak 16 százalékuk tudta, hogy a bankátutalásnak szintén nincs extraköltsége vagy -díja.

Bár a lakosság kedveli a különböző nemzeti szimbólumokat ábrázoló euróérméket, racionális szempontokból - az előállítási és egyéb költségek csökkentése érdekében - mégis felmerült annak a kérdése, hogy a jövőben a kisméretű 1, 2 és 5 centes érmék hátán standard ábra legyen, ha ebben az érintett államok egyetértenek.

Egy biztos, a Római Szerződés 50. évfordulója alkalmából 2007. március 25-én az eurózóna összes tagországában kibocsátanak egy kéteurós emlékérmét, hátán ugyanazzal a közös "nemzeti" szimbólummal. Ez lesz az első alkalom, amikor mind a tizenhárom országban ugyanazt a pénzt nyomják.