- A sportsérülést elszenvedettek évtizedek óta egymásnak adják az ön nevét. A legjobb sportsebésznek ismeri az ország. De ott van a focipályákon, a teniszversenyeken, mindenhol, ahol sportolni és versenyezni lehet. A sport és az orvosszakmai tudás hibátlanul egyben van. Az egészségügyi intézmény menedzseléséhez azonban kell még egy harmadik képesség és tudás is. Ez pedig nem automatikusan következik az előző kettőből.

– Az én életpályámban nincs semmi különös. A középiskolában kitűnő tanuló voltam, és versenysportoltam, persze fociztam, mint a legtöbb srác. Már Szombathelyen, ahol 18 éves koromig éltem, ifiválogatott és első osztályú futballista lettem. S természetesen kisgyerekkorom óta orvos szerettem volna lenni. Szegeden, orvostanhallgatóként is tovább versenyeztem, majd szigorlóként Budapestre kerültem, az MTK-ba. Hová is mentem volna kezdő orvosnak, mint a Sportkórházba, első és eleddig utolsó munkahelyemre. Végigjártam a ranglétrát, ahogyan azt illik. Igazi sportorvosként is dolgoztam válogatott keretek mellett. 2000-ben osztályvezető főorvosként engem ért az a megtiszteltetés, hogy megbíztak az intézmény vezetésével. Rám gondoltak. A döntésben nyilván számba vették szakmai és tudományos munkásságomat. Hirtelen egy intézménynek és az ott dolgozóknak összes gondjával-bajával találtam magam szembe. Közben elindítottuk a kórház rekonstrukcióját. Szerencsémre van gyakorlati érzékem, mindig érdekelt a dolgok működtetésének oldala, az üzleti világban számos barátom révén nyitott szemmel jártam. Amikor Kanadában megismertem a fedett ízületi műtétek artroszkópos módszerét, itthon kijártam a műtéti eljárás elindításához szükséges feltételeket. Abból sokat tanultam. Mégis, talán a legtöbbet a csapatjátékos- és versenyzői tulajdonságok, tapasztalatok segítenek a megfelelésben. Természetesen a menedzseri tudást az iskolapadból is magamhoz veszem. Járok a Budapesti Műszaki Egyetem MBA képzésére.

– Milyen előnyeit lehet élvezni a vezetői munkában a csapatjátékos-szellemnek és annak, hogy belülről jött vezető?

– Aki csapatjátékos, és hozzáteszem: versenyző volt, az minden valószínűség szerint a közösségi érdekeket a saját érdekei elé tudja helyezni, jó kapcsolatteremtő és közösségi ember. Teljesítménye a csapattal együtt érvényesül, sokszorozódik meg. S a versenyszellem akaraterő-edző hatása is nyilvánvaló: a sport megtanít arra, hogyan kell vert helyzetben is felállni, és újrakezdeni, nem feladni soha semmit. Amióta elvállaltam az intézmény vezetését, megnyúltak a napjaim. Sokkal feszesebben kell beosztanom a meghosszabbodott munkaidőmet, s az elszenvedett stresszek is más természetűek, mint amilyeneket orvosi létem alatt megszoktam. Ha lehet, még többet törődök fizikai erőnlétem karbantartásával, mert szükségem van rá, de nagyon. Az intézményen belülről jött első számú vezetői létnek vannak előnyei, de hátrányai is. Sokkal személyesebben érintenek meg munkatársaim emberi problémái. Kevesebb gondom volt az elfogadtatásommal, de kollégáim elvárásai is sokkal nagyobbak velem szemben, mintha idegen volnék.

– Miért vállalja el a sztársebész egy intézmény vezetését, mégpedig egy egészségügyiét, amely ágazat száz sebből vérzik, sok látványos sikerrel nem kecsegtet?

– A magyar sport világszínvonalú. Sportolóink az ország és a népesség méretéhez képest messze hatalmasat teljesítenek. A magyar sport nem csak élsportból áll. Egyrészt kultúra, másrészt életmód és teljesítmény. S mindennek az Országos Sport-egészségügyi Intézet a központja, felelőse. Mi vagyunk a hazai sport szellemi, tudományos és módszertani központja, gyakorlati műhelye. Az oktatói tevékenységért is mi felelünk. Kevesen tudják, hogy hozzánk tartozik 167 hálózati egység az országban, ahol sport-egészségügyi munkát végeznek. A sportegészségügy a komplett értelmezésében megelőzés és népegészségügy is. Ehhez a feladathoz százhúsz éves épületek és elavult berendezések állnak rendelkezésünkre. Szerencsére országvezetők, sportvezetők és az egészségügy irányítói álltak mellénk, s támogatták a Sportkórház rekonstrukciós programját. Állami beruházás indult meg, amelynek befejeztekor, 2004-ben egy vadonatúj épületben, új klinikai tömbben, egy helyen, együtt, egy külsejében és tárgyi eszközeiben európai színvonalú, ha nem a legszínvonalasabb komplex sport-egészségügyi intézmény kezd üzemelni.

– S addig mi a teendő?

– Fel kell készülnie az intézménynek az állandó változásra, s az új szemléletű intézmény komplex működéséhez szükséges új tudás elsajátítására.

– Az egészségügyben, ahol a hierarchia és a hagyományos beteg-orvos kapcsolat megkövülése inkább tapasztalható, mint a megújuláskészség, igen nehéz dolga lesz.

– Ebben a székben a legnagyobb változást a felelősségérzet oldaláról éltem meg. Személyemen keresztül ítélik meg az intézményt, valamint rajtam múlik munkatársaim munka- és életfeltételeinek állapota. Meg kellett azt is szoknom, hogy a munkám, törekvéseim arról szólnak, hogy másokkal és nem magammal törődöm. Azt gondolom, hogy a jövő építése ugyanúgy beletartozik a felelősségembe, mint a jelen működési feltételeinek megteremtése. Olyan légkört kell teremtenem, amivel azonosulni tudnak az itt dolgozók, s csapatként működnek, csapattagként büszkék arra, hogy ide tartoznak. Az anyagi elismerés mint motivációs eszköz nem áll a rendelkezésemre. Marad a személyes példamutatás és a fanatizálás, öntudatukra, büszkeségükre hatás.

– Mi okoz önnek sikerélményt?

– Egy sportoló mindig győzni akar, illetve a legjobb akar lenni a versenyben. Jelen pozíciómban ez a mélyen belém épült teljesítménykényszer, igényesség a feladatoknak való megfelelésben realizálódik. Mondhatnám: a kihívások frissen tartanak. Olykor jó megállni egy pillanatra a céljaim elérésekor, s nyugtázni, hogy sikerült, megcsináltam. S nem tagadom, szűkebb környezetem, családom s főleg a gyerekeim elismerése nagyon fontos számomra.