- A bankszakmába közvetlenül az egyetem elvégzése után kerültem be, és a következő tizenhét évemet ott is töltöttem el. Kis túlzással azt mondhatjuk: telexesfiúból váltam végül a német WestLB Bank magyarországi érdekeltségének vezérigazgatójává. Banki pályafutásom során elértem nagyon sok mindent, ám a kalandvágyó természetem nem hagyott nyugodni. Úgy éreztem, számomra szűk az a tér. Valami nagyobb kihívás után vágyakoztam - adja meg a magyarázatot a bevezetésként felvetett kérdésre Egyed Géza. - Barátaimnak, ismerőseimnek, mikor ugyanezt kérdezik, azt szoktam válaszolni, hogy ennyi év bankárkodás után végre megengedhetem magamnak életem "legköltségesebb" hobbiját, túlélőtréningjét.

- De miért pont a közigazgatást választotta, azon belül pedig az európai uniós fejlesztéseket?

- Ez teljes mértékben a véletlen műve volt. A közigazgatásban új, számomra kellemesen meglepő gyakorlatként a helyettes államtitkári posztra a nyilvános meghirdetés előtt fejvadászcégek kerestek alkalmas szakembereket, akik többek közt engem is megtaláltak. Az országépítésben való részvétel lehetősége és a hozzá kapcsolódó rendkívüli szakmai kihívás felkeltette az érdeklődésemet, így én is beadtam a pályázatomat, bár férfiasan bevallom: voltak álmatlan éjszakáim a megtizedelt jövedelem és a politikai kockázat perspektívái miatt. Az élet azonban úgy hozta, hogy a döntés rám esett. Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter személye kulcsszerepet játszott abban, hogy vállalkoztam a helyettes államtitkári posztra. Úgy éreztem, az általa képviselt gazdaságpolitikai és irányítási elvek hitelesek, és egybeesnek az én elképzeléseimmel is. Elképzelhető, hogy más miniszter irányítása alatt nem vállaltam volna a megbízatást. Most azt gondolom, jó helyen, jó emberek között, jó dolgokat tehetek, még akkor is, ha néha humorosan megjegyzem, hogy két filmcím jut a leggyakrabban az eszembe: a Mission: Impossible és a Die Hard.

- A kinevezése óta eltelt szűk két hónap mire volt elegendő? Beletanult már az új feladatokba?

- Nos az eltelt időszak valóban rövid volt, ám a pozíciómmal, a tevékenységgel kapcsolatos felfokozott elvárások csak minimális időt adnak a betanulásra. Számos, már futó projektet készen kaptam a kezemhez, az ügyeket vinni kell. Helyettes államtitkárként felelősséget kell vállalnom egyrészt a végrehajtásért; a GVOP és a KIOP Irányító Hatóságának vezetőjeként az operatív programok pályázatai rendszerének működőképességéért, valamint EU kohéziós alapjaiból finanszírozott közlekedési projektekért, másrészt a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnak (GKM) a fejlesztéspolitikával és a II. Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT II.) tervezésével, programozásával kapcsolatos feladataiért. Ezek így együtt komoly feladat elé állítottak. Április végére eljutottam odáig, hogy látom, "mi van a csőben", az információk szivacs módjára történő felszívása mellett már "business as usuall", tevékenyen részt vállalok mind a napi ügyek, mind a stratégiai kérdések intézésében.

- Mik az első tapasztalatai az új munkakörében? Mennyiben különbözik a magán- és az állami szféra?

- Az már most látszik, hogy az államigazgatásban eredményesen tevékenykedni jóval nehezebb feladat. Sok az időzített bomba, aknaként megbújó öröksége a múltnak, letűnt korok rossz szabályai, beidegződései. Az elmúlt tizenöt év valamennyi kormánya, a teljes politikai elit egyaránt felelős azért az egyre feszítőbb helyzetért, hogy a magyar gazdaság versenyképességének manapság már a legnagyobb gátja a közigazgatás, államigazgatás jelenlegi állapota. Csak egy példa a sok közül: miközben a magyar gazdaságnak a 21. század globális versenyében kell naponta bizonyítania életképességét, addig az államigazgatás humánügyeit egy a 20. század harmincas éveire nosztalgiázó köztisztviselői törvény köti gúzsba.

Egy hatékony magáncég esetében a tulajdonosi akarat érvényesül a szervezetben, a menedzsment ennek a végrehajtására szervezi csapatát. A területek, osztályok egoizmusát és sovinizmusát legyőzi a közös feladat megoldása, a közös ügy sikerre vitele mint szervezeti cél. A szervezet léte, túlélése nem válik öncéllá, és a feladat sem csupán ürüggyé várak, birodalmak építésére. Az államigazgatásban a számos bevont intézmény közt sokszor elvész a felelősség és így a megoldás is, adott kérdésnek tíz felelőse van, adottnak egy sem. Nem áll össze a rendszer. El tudja képzelni, milyen az a felelősségérzet, ami tudatában van annak, hogy még rajta kívül kilencen felelnek a kérdésért?! Szívügyemnek tekintem, hogy ez minél hamarabb megváltozzon: célok, megoldandó feladatok legyenek és csapatok, amelyek ezen dolgoznak. Integrálni szeretném ezt a fajta szemléletet az új munkahelyemen is, nem kívánom magam bedaráltatni.

- Milyen konkrét változásokat jelentett ez az Irányító Hatóság (IH) működésében?

- Három gondolatban tudnám összefoglalni a szemléletem lényegét. Hatékony folyamatmenedzsment, transzparencia, ügyfélbarát megközelítés. Azt vallom, hogy most is szolgáltatóipari tevékenységet folytatok. Most gazdaságfejlesztési szolgáltatást kell jól csinálnom. Ami nem a nyílt pályázatos rendszert illeti, hanem a központi beruházásokat. Annak érdekében, hogy ütemesebben tudjuk felhasználni a Kohéziós Alapból rendelkezésre álló forrásokat, szintén tettünk lépéseket. Itt a profi, "gyűrésgátolt" projektmenedzsment a kulcs. Nyilvánvalóvá vált tudniillik, hogy nem elég jól prezentálni a projekteket, hanem azokat ütemesen meg is kell valósítani, hogy az ablakba kitett pénzt lehívhassuk. Az EU-támogatások ugyanis utófinanszírozó jellegűek. Ha megvan a műszaki teljesítés, lehet benyújtani a számlát.

Az ország korlátozottan van felkészülve több százmilliárdos támogatás felszívására, közlekedési beruházások párhuzamos előkészítésére és kivitelezésére. Ebben van többek között nekem is feladatom, hogy tágítsam a szűk keresztmetszeteket, legyenek ezek jogszabályi, engedélyeztetési, tervezési vagy egyéb természetűek. Az új gyakorlat szerint az érintettek - a MÁV, az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóság, a Nemzeti Autópálya Rt., a Közlekedésfelügyelet, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal, a GKM szakfőosztálya stb. - részvételével magas szintű nyomon követő csapat "task force" ellenőrzi hetente az előkészítés és kivitelezés előrehaladását, és azonnali beavatkozó lépéseket teszünk, ha az szükséges.

- És mi a helyzet a GVOP-pal, illetve a KIOP-pal? A nyílt pályázatokon indulók részéről sok támadás éri a lebonyolító szervezeteket, amiért akadoznak a szerződéskötések és a kifizetések, míg a másik oldal a hibásan beadott pályázatokat és számlákat okolja az elmaradásokért.

- Nos a pályázatokat lebonyolító rendszer szerepe valóban rendkívül fontos, és ezen a területen is szemléletváltásra van szükség az államapparátus berkein belül. Az én szememben a minisztérium mindössze egy gazdaságfejlesztési szolgáltató szervezet. A mottóm: "Mi vagyunk a pályázóért." Rövidesen áttekintő kutatást végeztetünk a pályázati rendszerről, hogy megtudjuk, hol szükséges beavatkoznunk az eredményesebb működés eléréséhez, és milyen információs csatornákat nyithatunk még meg a jobb kommunikáció érdekében. Mind a lebonyolító rendszer működése, mind a pályázatok színvonala tovább emelhető.

Nem fogunk a hibáknál megállni, a megoldásokat akarjuk. A GVOP-ban és a KIOP-ban a 2004-2006-os pénzügyi időszakra összesen mintegy 260 milliárd forint áll rendelkezésre. A keretösszegnek eddig mintegy a hatvan százalékát kötötték le, a kifizetések azonban csak most kezdődtek meg, a projektek teljesülésének függvényében. Célunk a százszázalékos lekötöttség mellett az összegek maradéktalan és hatékony elköltésének segítése, információval, projektmenedzsment-segítséggel és nem utolsósorban az adminisztrációs folyamatok felgyorsításával, az átfutási idő rövidítésével.

- Szerepet kapott a II. Nemzeti Fejlesztési Terv megalkotásában is. Hol tart ez a folyamat?

- Nos, a 2007-2013-as időszakra szóló II. Nemzeti Fejlesztési Terv a hazai fejlesztési forrásokat is figyelembe vevő és időben távolabbi horizontot kitűző koncepció, az Országos Fejlesztési Koncepció meghatározó része, mely nemsokára a kormány, majd a parlament elé kerül. Az NFT II. és a vonatkozó operatív programok ennek figyelembevételével várhatóan még idén ősszel elkészülnek, majd az unió hasonló időszakára szóló költségvetésének elfogadásától függően 2005 végén, 2006 elején Brüsszelbe kerül az anyag. Az apparátusnak várhatóan mintegy fél évre van szüksége ahhoz, hogy a jóváhagyás és a támogatási keretszerződés megszülethessen. Óriási összegekről beszélünk: évente mintegy 3,5-4 milliárd euró a teljes támogatási keret. Úgy tűnik, hogy az elődeink által áhított "bőség" beköszönthet, ha összefogunk, és jól csináljuk. Most már csak egy kis "jókedv" kéne!