Készül az ország 2007-2013 közötti időszakának fejlesztési terve és ennek része az Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK).

- Mi a feladata az Országos Területfejlesztési Koncepciónak?

- Az OTK a fejlesztési terv területi vetületeit tükrözi. Ugyanis, ha bármibe beavatkozunk az országban, attól függően, hogy az adott térség gazdasága, társadalma, múltja milyen, más és más lesz a hatása. A területfejlesztési koncepció ezeket a területi különbségeket tárja fel, és a fejlesztéseket ennek megfelelően határozza meg. Magának a területfejlesztési politikának is az a célja, hogy az ágazati politika beavatkozásai következtében kialakult vadhajtásokat nyesegesse, és korrigálja a területeken. Harmonikus, kiegyensúlyozott, fenntartható, nagy különbségektől mentes területi szerkezetet eredményező politikát igyekeztünk kialakítani.

- Miben különbözik a most elkészült koncepció a korábbitól?

- Az ágazati fejlesztési politika előkészítése során szorosan együttműködtünk a minisztériumokkal, és az OTK azt is tartalmazza, hogy nekik milyen szempontokat kell figyelembe venniük. Minden szakpolitikának üzenünk valamit: milyen területi vetülete van a befektetésösztönzésnek, az oktatás, az egészségügy, a kultúra, a turizmus fejlesztésének. A mostani koncepcióban megfogalmazott öt stratégiai cél igazodik a területi sajátosságokhoz. A korábban legfontosabbként aposztrofált felzárkóztatás helyett most a versenyképesség kerül előtérbe. Ugyanis rájöttünk arra, hogy ha a területi felzárkóztatás arról szól, hogy segítek, akkor tulajdonképpen egy végeláthatatlan hosszú folyamat elé nézünk. A cél az, hogy az egyes országrészek álljanak meg a saját lábukon, legyenek versenyképesek. Újdonság még, hogy tartalmazza a régiók stratégiáját is.

- A felzárkóztatás és versenyképesség egymáshoz nagyon közeli tartalmat takaró fogalmak ma Magyarországon.

- Éppen ez a lényege. A versenyképessé tétel tulajdonképpen felzárkóztatási stratégia, amelynek célja, hogy egy terület a saját belső erőforrásaiból tudja fenntartani a fejlődést. Itt nem a gazdasági értelemben vett versenyképességről, azaz nagyon leegyszerűsítve nyereségességről van szó. Egy térség akkor versenyképes, ha megfelelőek az infrastrukturális körülmények, vonzza a befektetőket, jó ott élni, kielégítő a közbiztonság, szociálisan nincsenek feszültségek. A koncepció többi célkitűzése - a fenntartható térségfejlesztés és örökségvédelem, területi integráció, decentralizáció és regionalizmus - is azt szolgálja, hogy az európai vérkeringés részévé váljunk. A politikai integráció lényegében pillanatok alatt megtörtént, de Magyarország szerves beilleszkedése az európai gazdasági és társadalmi térbe hosszabb folyamat. Ehhez megfelelő közlekedési hálózatokra, versenyképes határ menti területekre és működő gazdasági kapcsolatokra van szükség.

- Hogyan kívánják elérni ezeket a célokat?

- Többféle mód létezik. Az egyik, hogy egy központból megüzenjük, hogy merre van az előre, mi a teendő, és azt hogyan kell végrehajtani. Mi ebben nem hiszünk. Magam is elkötelezett híve vagyok a decentralizációnak. A régióknak önálló regionális operatív programjuk lesz a 2007-2013-as időszakban. Azaz a jelenlegi egy regionális operatív program helyett lesz hét, de már 2006-ban is többféle pályázatot szeretnénk meghirdetni. Ez hatalmas lépés, ami átalakítja az ország gondolkodását, és átrajzolja a szerkezetét. Magyarországot nem lehet egyetlen központból, csak Budapestről fejleszteni. Szükség van arra a hihetetlenül nagy erőforrásra, amit az önkormányzatok, helyi fejlesztési tanácsok, civil szervezetek, kamarák jelentenek. Ha ezt nélkülöznénk, sok mindenről lemondanánk. Éppen ezért a decentralizáció jegyében arra a közösségre bízzuk a célok meghatározását, az adott régió fejlesztési politikájának kialakítását, amelynek az érdekét szolgálja. Magyarországnak sok érdekes térsége van: kistelepülések, tanyák, romák lakta területek. Ezek más és más beavatkozást igényelnek. Versenyképes országot, versenyképes lakosságot szeretnénk, de összetartó társadalmat is, mert fabatkát sem érne, ha csak a gazdaságosság, korszerűség, modernség lenne a mércénk, és a humánoldalról - társadalmi feszültségekről, szociális problémákról - megfeledkeznénk. Tehát figyelnünk kell arra is, hogy ne alakuljanak ki nagy szociális különbségek, hogy hol kell a társadalomba szociális ágon beavatkozni, illetve milyen feladatai vannak az oktatásnak. Ennek egy szegmense a területi különbség kiegyenlítése. Tehát, hogy ne az határozza meg valakinek a lehetőségeit, hogy hol született.

- Ez ma még messze van. Milyen lépések történtek, illetve történnek ennek érdekében?

- Már számos jelentés van a parlament előtt a területi folyamatokról. Az elmúlt tíz évben ugyan tettünk lépéseket a területi felzárkóztatásban, mégis megmaradtak a különbségek, legfeljebb átrendeződtek. Tehát az alapvető törésvonalak máig léteznek. Az EU-tagsággal kibővült pénzforrás, illetve a tudatosabb fejlesztési politika nagyobb esélyt ad a felzárkóztatásra. Persze konfliktus nélkül nem megy, hiszen a differenciálás leírva egyszerű, de a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egyik régió több, a másik kevesebb pénzhez jut.

- A decentralizáció és a régiószemlélet jellemzi az Európai Uniót is, ma nem országok, hanem elsősorban régiók, illetve világvárosok versenyeznek. A mostani fejlesztési politikának nincs meg az a veszélye, hogy a területi kiegyenlítődés elvén elvesz az erősebbtől, és így lassítja annak fejlődését?

- Hazánk minden lakosának érdeke, hogy Budapest versenyképes, sikeres város legyen, de nem érdeke, hogy egy központja legyen az országnak. Mi francia példa alapján azt a megoldást választottuk, hogy fejlesztési pólusokat hozunk létre. A modellben kijelöltük Budapestet, Győrt, Pécset, Szegedet, Debrecent, Miskolcot és Veszprémmel közösen Székesfehérvárt. E nagyvárosok feladata lenne, hogy az innovációt közvetítsék az adott régióban, és a saját térségükben "kis Budapestek" legyenek. Leginkább ezekben adottak a feltételek a terület mozdonyaként funkcionáló erőközpont kialakulásához. Nyilván nem egyedül, hiszen Debrecennek muszáj együttműködnie például Nyíregyházával, vagy Pécsnek Kaposvárral, Győrnek Sopronnal, illetve Szombathellyel. Tehát hálózatosan kell gondolkodni. Ennek van egy nagyon érdekes aspektusa is.

A trianoni határok átmetszették azokat a térségeket, amelyek addig gazdaságilag és társadalmilag is organikusan összekapcsolódtak. Az igazi központok - Temesvár, Arad, Nagyvárad - határon kívülre rekedtek. Az említett magyar városoknak nemcsak a térség húzóerejének kell lenniük, hanem egyrészt az Európai Unióban állniuk kell a rivalizálást ezekkel a városokkal, másrészt kooperálniuk is kell velül: például Miskolcnak Kassával, vagy Debrecennek Nagyváraddal és Szatmárral, Szegednek Araddal és Temesvárral. Nem akarjuk visszafogni az erősebb, gyorsabban haladó régiót. Van négy olyan terület, ahol kiemelt fejlesztéseket szeretnénk végrehajtani. Ezek: a Balaton, a Tisza-térség, a Duna-mente, illetve a termálvízkincs hasznosítása, amelyeknek témáját külön fogjuk kezelni. Szintén kiemelt feladat az Európai Unióban is önálló programban kezelt határ menti együttműködések kérdése.

- Az unió mostanában a közvetlen határ menti együttműködés helyett a nagyobb térségi kooperációkra - például skandináv és ibériai terület - kívánná áthelyezni a hangsúlyt. Mi Magyarország álláspontja?

- Magyarország szeretné, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelő modell maradna, hiszen nekünk ma ez a fontosabb. A térségi együttműködések kialakítása későbbi feladat.

-Mit várnak az új területfejlesztési koncepciótól?

- Azt, hogy harmonikusabb, versenyképes térséggé váljon Magyarország. A fejlesztések korántsem kilométerekről és négyzetméterekről szólnak, hanem emberekről: mennyiben tudjuk megragadni azokat a feladatokat, amelyek biztosítják a pénzek hatékony felhasználását. Az egyes operatív programokban szeretnénk, ha megfogalmazódna, hogy mi különbözteti meg egymástól a régiókat. Azt várjuk az egyes területektől, hogy tárják fel sajátosságaikat, különlegességeiket. Akkor van értelme ugyanis a regionális operatív programon belül megfogalmazott hét plusz egy programnak, ha abban mindenki megtalálja a számára testreszabott lehetőséget. Sokszínű Magyarországot szeretnénk, ahol minden régiónak saját arca van, és önállóan gondolkodik.