Az Európai Unióhoz csak a legjobbak kerülhetnek - ez presztízselv, amelyet évtizedek óta alkalmaznak az uniós intézményeknél. Az unió kibővítését követően az Európai Unió köztisztviselőkkel foglalkozó intézménye, az EPSO meghirdetette az új tagországok, köztük Magyarország állampolgárai számára köztisztviselői állásait. A megpályázható köztisztviselői állások számát egy-egy tagállam lakosainak, az európai parlamenti mandátumoknak, valamint a konventben birtokolt szavazatoknak a száma alapján határozzák meg. Az irányelvek szerint így magyar állampolgárok az összes csatlakozó államra számított körülbelül 5100 státusból 500-ra pályázhattak.

Az álom álom maradt

A brüsszeli és luxemburgi állásokra az újonnan csatlakozott államokból összesen hatvanezer jelentkező akadt. Ám sokaknak azok közül, akik a többszörös túljelentkezés ellenére is túljutottak a felvételi eljárás írásbeli és szóbeli részén, szembesülniük kellett azzal, hogy a jól teljesített versenyvizsga nem jelent automatikus állást az unióban.
Így számos jelentkező számára, aki bekerült a Magyarországnak fenntartott tartaléklistába, a mai napig is csak álom a nemzetközi karrier.
A szokás alapján egy állam akkor alulreprezentált az uniós intézményekben, ha a keretszámnak a kétharmadát nem éri el. A tavalyi versenyvizsgák során az előre meghatározott keretet sem mindig töltötték fel. Példa erre az észteknek fenntartott számvevői keret, amelyben ma egyetlen név sem szerepel, csak egy rövid mondat, miszerint a vizsga szintjét egyetlen jelentkező sem teljesítette.
Ahhoz, hogy valaki kikerüljön Brüsszelbe, sok türelemre, kitartásra van szüksége, de egy-egy jó uniós "kapcsolat" sem árt.
- Nagyon boldog voltam, amikor bejutottam a közé az ötven magyar közé, aki adminisztrátori állást kapott - emlékszik vissza Lacomte Ágnes, aki egyike volt azoknak a magyaroknak, akik 2004 nyarán pozitív elbírálású végső felvételi eredménnyel büszkélkedhettek. Lacomte-hoz hasonlóan Bazsik Ágota is sikeresen túljutott a felvételi procedúrán, aki így fogalmaz:
- Egy második versenyvizsgán is át kellett esnünk, mégpedig azon, amely azt igazolta, miképpen tudjuk megtalálni a megfelelő személyeket Brüsszelben, miképpen tudunk sikeresen kapcsolatba lépni velük, és lehetőséget szerezni arra, hogy előlépjünk, s megmutassuk magunkat az arctalan listáról.

Kapcsolati hálók

Brüsszeli körökben sokan azt mondják, hogy a jelentkezők csak várják, mint a sült galambot, a konkrét állásajánlatokat az uniótól. Az előbbiekben szereplők azonban nem tétlenkedtek: szorgosan bombázták e-mailekkel az unió számukra kiszemelt intézményét.
- Bemutatkozólevelek százait írtam, kevés sikerrel, e-mailjeim húsz-harminc százalékára válaszoltak csak, többnyire egy rövid sablonlevéllel. Még az is megesett, hogy felhívták a figyelmemet arra, hogy az EPSO honlapján olvashatok a versenyvizsga mibenlétéről, merthogy azt kell letenni ahhoz, hogy Brüsszelben dolgozhassak - világít rá Bazsik az eurokrata bürokráciára.
Az uniós állásra pályázó fiatalok a kommunikáció egyéb csatornáit is bevetették több-kevesebb sikerrel.
- Próbáltam telefonon elérni a megfelelő embereket, de a titkárnőkön soha nem jutottam túl - meséli Lacomte.
Bazsik Ágnes módszerváltása hatékonyabbnak bizonyult:
- Az összesen csaknem egy évig tartó munkakeresés során végül sikerült eljutnom egy interjúra, amely meghozta a gyümölcsét.
Lacomte azonban nem járt ilyen sikerrel, annak ellenére, hogy 2004 januárjában értesítették, hogy az Európai Parlament "lefoglalta" mint leendő munkatársat.
- Egy kis türelemre intettek - mondja -, de a nyár elejére már elfogyott. Többek tanácsára jeleztem az Európai Parlamentnél, hogy épp Brüsszelben lesz dolgom, és ha gondoljak, van időm egy meghallgatásra. Ezzel a csellel ki lehet kerülni a hivatalos behívásra várakozást. Merthogy elvileg, ha az embert behívják interjúra, akkor fizetik neki az utat.

Egy év nem idő?

Lacomte vezércsele csak részben jött be, ugyanis az elutasítás mellé - "most éppen nincs semmiféle állás magyaroknak" - a következő biztatást kapta: "Én három évet vártam, mire összejött egy állás, egy év után nincs miért izgulni. Tegyen úgy, mintha nem lenne ez a paraméter az életében!"
- Azt hiszem, ez esett a legrosszabbul - meséli szomorúan.
- Számomra nagyon hosszú volt ez az egy év, ugyanakkor az EU-s időszámítás szerint az én estem "sikertörténetnek" számít - összegzi tapasztalatait Bazsik Ágnes, aki most szeptembertől az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság adminisztrátora lesz.
- Az Európai Bizottság, a Parlament és a Bíróság is tagállamok fölötti intézmény, így semmiféle országkvóta nem lehetséges - magyarázza dr. Györkös Péter, az Európai Ügyek Hivatalának EU-koordinációért felelős elnökhelyettese. Az unión belüli egyensúlyra azonban természetesen ezek a szervezetek is figyelnek, így egy "egészséges földrajzi eloszlás" mindenképpen szempont a tisztviselői állások esetében, leszámítva a főtisztviselők posztjait. A sok száz "sima alkalmazott" státusához a magyar kormánynak azonban semmi köze sincs, sőt nem is lehet, ez kizárólag az EPSO hatásköre.
A helyzet, hogy keveseknek sikerült bejutniuk a brüsszeli kapukon, Györkös Péternek nem újdonság.
- A Bizottság megkapta az újonnan csatlakozók miatt megnövekedett feladat elvégzéséhez szükséges munkaerőre járó pénzt a költségvetésből, így rossz fényt vet rá, hogy nem tölti be az állásokat - ért egyet a felvételizőkkel az elnökhelyettes.

Figyelmeztetések a Bizottságnak

A Európai Számvevőszék és az Európai Parlament is figyelmeztette a Bizottságot e hiányosságra. Az intézmények kritikájára az EPSO megígérte, hogy 2005 végéig betölti az álláshelyeket, így versenyvizsgát sikeresen abszolváltaknak van okuk a bizakodásra.
Egyes területeken a felvétel elég gyors: Györkös Péter legnagyobb bánatára sok munkatársa távozott Brüsszelbe, ahogyan a tolmácsoknak és a fordítóknak is gyorsan akad állás.
A pletykákat, miszerint a ma ideiglenes szerződéssel kint dolgozók előnyben lennének a listára felkerültekkel szemben, Györkös határozottan cáfolja:
- Hiába érzik úgy, hogy bedolgozták magukat, jogilag nem lehetséges a szerződésük véglegesítése.
Az álláskeresőket az elnökhelyettes azzal nyugtatja, hogy Brüsszelben a hat-kilenc hónapos csúszás nem ritka. Az előző bővítés szereplőinek a példáját hozza fel: 1995-ben az osztrákok, svédek és finnek azért bírálták a Bizottságot, mert tizenegy hónap telt el a felvételük és az első uniós tisztviselő felvételije között. Magyarországról pedig már 2004 nyarán munkába álltak az elő fecskék.