Az európai uniós csatlakozás egyik előfeltétele a régiók felkészülése és összehangolt működése. Magyarország régióinak helyzete azonban ma még nagyon különböző. A dunántúli régiókat például jelentős gazdasági fejlődés jellemzi, míg az északkelet-magyarországi régiók elmaradottsága, a tagadhatatlan fejlődés ellenére, mindmáig folyamatosan gondokat okoz. Ha a legfontosabb országos szintű makrogazdasági mutatókat nézzük, akkor a gazdaság helyzete jónak mondható, ám az export fellendülésében elsősorban azok a multinacionális cégek játszottak szerepet, amelyek a járműipar területén, illetve többségükben a Dunántúlon működnek. Az észak-magyarországi térségben élőknek tehát mindent meg kell tenniük azért, hogy vonzóbbá tegyék szűkebb hazájukat.

Programalkotó kamara
Bihall Tamás, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara (BOKIK) elnöke szerint a megye előnyei közé tartozik, hogy képzett munkaerő áll rendelkezésre, és viszonylag jól kialakított infrastruktúrával várják a befektetőket. Ha az elkövetkezendő években tovább javulnak az úthálózatok, elkészül az M3-as autópálya, akkor a térség még kedvezőbb lesz a vállalkozások számára. Az elmúlt két évben átalakult az ózdi gazdasági élet, mert több nagyobb világcég telepedett meg a városban. Kedvező folyamatok kezdődtek meg Miskolcon és környékén is, igaz, elsősorban a kereskedelmi szektorban látványos a fejlődés. A kamara a megyeszékhely gazdasági életének irányítóival közösen meghatározó szerepet játszott és kíván játszani a gazdaságfejlesztési programok kidolgozásában – teszi hozzá az elnök –, természetesen a tagság jelzései alapján.

Előrelépés támogatással
A területfejlesztési törvény hívta életre három évvel ezelőtt a megyei területfejlesztési tanácsokat, amelyek jogosítványt kaptak arra, hogy a decentralizált állami támogatási kereteket az adott megye sajátosságait szem előtt tartva, pályázati úton ítéljék oda az arra legalkalmasabb programoknak –emlékeztetett Némethi Lajos, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Fejlesztési Ügynökség igazgatója. A területfejlesztési tanács működésével társadalmi összhangra és a megye legalább országos szintű felzárkóztatására törekedtek. A helyi kezdeményezések hatására a kormány 1994 végén döntésével is megerősítette, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében már 1995-ben kidolgozzák a megye három évre szóló Integrált Szerkezetátalakítási és Válságkezelési Programját. Ez országos szinten is úttörő vállalkozás volt, megelőzve a legújabb területfejlesztési törvény megjelenését. Az állami támogatás mellet a PHARE is kifejezte készségét a pénzügyi források megadására.

A program végrehajtása 1997 és 1999 között országosan egyedi módszerrel, a forrásintegráció eljárási technikájával valósult meg. Az éves költségvetési törvényekben meghatározott, a területfejlesztéshez kapcsolódó fejezeti előirányzatok felhasználása a megyében közelítette meg először az Európai Unió elvárási rendszerét. Itt sikerült először az országban – bár kísérleti jelleggel – az európai uniós és a magyar kormányzati forrásokat együtt működtetni. Olyan, országosan is elismert kísérlet kezdődött, amely modellezni kívánta azt, hogy a fokozatosan megvalósuló decentralizációval milyen eredményeket lehet elérni. A megyei területfejlesztési tanács jól működő szakértői hálózatot hozott létre. Ez segítette a pályázatok értékelését.

A tanács a pénzügyi döntéseinek meghozatalakor a legelmaradottabb területek érdekeit tartotta szem előtt. Az ipari jellegű fejlesztések átlagosan 36 százalékát teszik ki az odaítélt támogatásoknak, és ezen belül is a korábbiakkal ellentétben a nehézipar helyett a feldolgozóiparba áramlott a tőke. A támogatásokból további 14 százaléknyi támogatás az infrastruktúra, 31 százalék a szolgáltatások, 19 százalék pedig a mezőgazdaság fejlesztését szolgálta az elmúlt három évben.

Évek múlva mérhető hatás
A program kiemelten támogatta az új munkahelyek létrehozását: több mint 5 ezer új munkahely jött létre, átlagosan 1,1 millió forint munkahelyenkénti fejlesztési támogatással. Az új munkahelyek döntő többsége az iparban és a szolgáltatások területén jött létre.

– A területfejlesztési támogatások időben elhúzódva, lassan fejtik ki hatásukat – hangsúlyozta Némethi Lajos. – A mérhető mutatók csak több év távlatában vizsgálhatók, hiszen a területfejlesztés hosszadalmas folyamat, a befektetett pénzeszközök megtérülése legalább 5–10 éves időszakra vonatkozik.