Ma Magyarországon a több mint 10 ezer milliárd forintnyi megtakarításnak a 60-70 százaléka - szemben a fejlett országokban tapasztalható 20-30 százalékkal - bankbetétekbe és folyószámlákra kerül, és csak a fennmaradó rész áramlik a bonyolultabb megtakarítási formák, például a különböző alapok felé. Jóllehet az arány valamelyest javul, a szakértők mégsem egyértelműen derűlátók.

A valóság ugyanis összetett. Egyrészt az 1996-97-ben tapasztalt 4-5 százalékos részvényarány ma - annak ellenére, hogy közben a tőzsde szerepe felértékelődött - 2 százalék alatt marad. A másik probléma, hogy továbbra is csak nagyon kevés befektetésialap-vásárlás mögött áll tudatos, átgondolt döntés - magyarázza Kovács Zsolt, az ING Befektetési Alapkezelő Rt. vezérigazgatója, a Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetsége (Bamosz) elnökségének tagja. Ez pedig azt jelenti, hogy - miként 2003-ban - a befektetési alapokban lévő pénzek pánikszerű kimenekítése bármikor újból megtörténhet.

Ma a vagyonkezeléshez kapcsolódó megtakarítási formákban körülbelül 3 ezer milliárd forint van. Ennek egy része - például a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások - azonban nem önkéntes alapon nyugszik, és a befektetések további jelentős hányada esetében sincs megfontolt döntés a háttérben.

- Sokan ma is betétként értelmezik a befektetési alapokat, és attól függően választanak, hogy az ismert bankjukban mit ajánlanak számukra. Egy a megtakarításokról készített lakossági felmérés eredményeinek elemzésekor vált egyértelművé: sokan nem is tudják, hogy valójában milyen instrumentumba helyezték a pénzüket; legtöbben például bizonyos befektetési alapokat betétként jelöltek meg. Talán ezért is van, hogy a befektetési alapokban található tőke nagy százaléka néhány nagy alapban összpontosul - mondja Kovács Zsolt.

Klasszikus esetben a megtakarító tudatosan választ a különböző befektetési megoldások között. Egyrészt mérlegeli, hogy rövid vagy hosszú távra helyezi-e el a megtakarítását, és milyen hozamot vár el, másrészt, hogy milyen kockázati szintet tud elfogadni. Nyugat-Európában például egy befektetési alap megvásárlásakor akár 5 százalék belépési díj is elképzelhető, ez viszont hosszabb távra szóló tudatos döntésre is sarkallhatja a befektetőt. Ezzel szemben Magyarországon a pillanatnyi kamat befolyásolja leginkább a döntést, tévesen. A befektetési alapok múltbeli hozama ugyanis egyáltalán nem hasonlítható össze a bankbetét előretekintő kamatával. A különböző pénzpiaci papírok korábbi teljesítménye még nem garantálja a jövőt, amely néha komoly meglepetéseket tartogat.

Ellentétes mozgások

Ez a rövid távú, a befektetői kultúrát nélkülöző szemléletmód vezetett például 2003-ban a befektetési alapok zuhanórepüléséhez. Tanulságos felidézni: 1993-tól - ekkor jelent meg az első alap - 2003-ig átlagosan 20-25 százalékkal bővült az alapkezelőknél elhelyezett tőke volumene, és 2003 májusára elérte az 1200 milliárd forint körüli nagyságrendet. Innen esett vissza alig tíz hónap leforgása alatt 800 milliárdra az után, hogy a forint leértékelésének következtében meggyengült államkötvények és az ezzel párhuzamosan emelkedő banki kamatok hatására mindenki kétségbeesetten kivette az alapokból a pénzét.

Aztán tavaly szeptemberben a tőkeáramlás ismét elkezdett felfelé ívelni, és ma - alig hat hónappal a mélypont után - megint 1200 milliárd forint gyűlt össze az alapokban.

- A mozgás egyértelműen a betéti kamatok ingadozásával magyarázható. Az embereket a múltbeli hozamok vezérlik: amikor eladni kellene, mert magas volt a hozam, akkor vásárolják a papírokat, amikor viszont érdemes lenne vásárolni, inkább menekülőre fogják. Tavaly márciusig a kiáramlás helyett éppen a vásárlásnak kellett volna dominálnia - hangsúlyozza a szakember, és hozzáteszi: az elmúlt egy évben a pénzpiaci alapok 10-12 százalékos, a kötvények 15-20, míg a legnagyobb kockázatot magukban hordozó részvények 50 százalék feletti hozamot realizáltak. Amikor 2005 első néhány hónapjában a betétek hozama ismét jóval 10 százalék alá esett, a figyelem az éppen jól teljesítő befektetési alapok felé fordult. De ha a jegybank kamatot növelne, vagy csak szinten maradnának a kamatok, ez az amúgy nem fenntartható intenzív növekedés azonnal leállna, sőt! Visszájára fordulna a tendencia.

Az összesen százhúsz különböző hazai befektetési alap inkább egyszerűbb konstrukciókat tartogat.

A magasabb kockázati tényezőt jelentő részvényalapok maximum 4-5 százalékot tesznek ki az összes alapból. A sort az alacsonyabb hozamot és ezzel párhuzamosan kisebb kockázatot is jelentő, a bankbetéti konstrukcióhoz legközelebb álló pénzpiaci alapok vezetik, a túlnyomórészt hosszabb lejáratú állampapírokat tartalmazó kötvényalapok előtt. Az igazán innovatív megoldások - mint például a vállalati kötvények vagy a fejlett derivatív piaci alapok - hiányoznak a kínálatból, és sok korábban létező termék is eltűnt. Igaz, két éve megjelentek a ma nagyon népszerű ingatlanalapok, ám félő, hogy ha az ingatlanbefektetéseket körüllengő eufórikus hangulat alábbhagy, a nagy boomot nagy kopp követi, mint ahogyan az a részvénypiacon történt 1997-ben.

A fejlettebb pénzpiaci kultúrájú európai országokban ennél jóval több alap és diverzifikáltabb konstrukciók között válogathat a befektető. Az alapok összetételének aránya is fordított: túlnyomórészt részvények és csak csekély hányadban rövid lejáratú papírokat tartalmazó pénzpiaci alapok alkotják a konstrukciót. A külföldi alapok azonban az ország uniós csatlakozása után sem jelentek meg tömegesen a hazai kínálatban, bár törvényileg módjukban állna.

Jóllehet más országokban is általában a hazai kötvények és részvények a népszerűbbek, nálunk azonban extrém módon alulreprezentáltak a külföldi papírok. E mögött a belső piac erős védelme és a viszonylag jónak mondható hazai kötvény- és részvényhozam áll - állítja a szakértő. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, bár nem hivatalosan, elismeri: a 60-90 napos regisztrációs eljárás ma sem teszi egyszerűvé a piacra lépést. Persze tülekedés sincs. A viszonylag kicsi, szerény befektetői potenciállal rendelkező magyar piac nem túl vonzó terep a külföldiek számára.

Amúgy a huszonhárom hazai alapkezelő is védi az általa kínált konstrukciók helyzetét. Már csak azért is, mert Magyarországon nem különül el élesen a disztribútor és az alap tulajdonosa. Nem alakult ki a Nyugat-Európában vagy az Amerikai Egyesült Államokban általános független értékesítési hálózat, többnyire a legnagyobb pénzintézetek hoztak létre alapkezelő részvénytársaságokat. Csak kevés olyan szereplő van, amely - saját alapja nem lévén - értékesíti másik alapkezelők befektetési alapjait is. Így talán kevéssé érthető az is, hogy miért drágábbak hozzávetőleg 30-50 százalékkal Magyarországon az alapok, mint tőlünk nyugatabbra. Az általános konstrukciók szerint ugyanis a díj kétharmada a harmadik félnél, azaz a független értékesítőnél marad.

A külföldi papírok megjelenése mindenképpen jót tenne - állítja a Kovács Zsolt. Egyrészt a nyíló piac magával hozná a befektetői kultúra fejlődését is, másrészt a megtakarítások ma 80 százalékban a magyar monetáris és fiskális politikától függenek. A külföldi papírok begyűrűzésével ez is megváltozna. Az sem válna a piac hátrányára, hogy az olcsóbb külföldi alapokkal a termékek és a vagyonkezelői tudás versenye is feléledne.

Persze, aki nem a hazai alapokból szeretne válogatni, ma is megteheti ezt, ha felkeresi a külföldi alapkezelőt, akár az interneten keresztül.

A sajátos hazai értékesítési struktúra és a befektetői kultúra hiánya egyaránt magyarázza, hogy az az alap lesz a legnépszerűbb, amely körül a leghangosabb a hírverés.

Az erős piaci koncentráció az alapkezelőket is jellemzi: a négy-öt legnagyobb szereplő lefedi a piac 80 százalékát. Bár a verseny éles, nem a termékek vetélkednek egymással, hanem az alapok mögött álló pénzintézetek. Olyannyira, hogy Magyarországon nem a hozamlisták élén álló alapokban összpontosul a legnagyobb volumenű befektetés.

És itt megint csak visszakanyarodhatunk a tudatosság hiányára. Tavaly az alapok piaca 150 milliárd forinttal bővült. Ennek közel felét az Erste Bank alapjaiba történő befektetések adták, jóllehet a konstrukciók nem újak, és nem állnak a hozamlistákon előkelő helyen. Csak éppen a szóban forgó bank forrásgyűjtési stratégiájában most erre az instrumentumra helyeződött a hangsúly. Az intenzív marketing pedig megtette hatását.

Amúgy a hét legnagyobb lakossági bank közül legkorábban a Budapest Bank kezdte feltüntetni az alapjait mint a betétek alternatíváit, majd az OTP Bank, a K&H és most az Erste Bank. Eközben az MKB, a Raiffeisen vagy a CIB Bank alapjai kevéssé észrevehetően jelennek meg. Ebből azonban nem következik, hogy azok hozama rosszabb lenne.

Úgy tűnik, ma Magyarországon a banki forrásgyűjtési stratégia függvénye, hogy inkább a betétesi konstrukciókra összpontosít a pénzintézet, vagy megpróbálja az alapok felé csalogatni ügyfeleit.

A befektetési alapok múltbeli hozama nem hasonlítható össze a bankbetét előretekintő kamatával. A különböző pénzpiaci papírok korábbi teljesítménye ugyanis nem garantálja a jövőt.

Sokan betétként értelmezik a befektetési alapokat, és attól függően választanak, hogy az ismert bankjukban mit ajánlanak számukra. Nem is tudják, hogy valójában milyen instrumentumba helyezték a pénzüket.

Aki nem a hazai alapokból szeretne válogatni, ma is megteheti ezt, ha felkeresi a külföldi alapkezelőt, akár az interneten keresztül.

Új besorolás, jobb tájékozódás

A korábbi öt - pénzpiaci, kötvény-, vegyes, részvény- és ingatlanalap - besorolás helyett 2005. április elsejétől tizenegy kategória közül választhat a befektető. A Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetsége (Bamosz) döntése alapján ugyanis diverzifikáltabbá válik az alapok kategorizálása. Az új besorolás sokkal árnyaltabban tájékoztat az egyes alapok mögött rejlő kockázat nagyságáról, és összehasonlíthatóvá válnak az azonos befektetési politikával rendelkező alapok. Mindez pedig segíti a befektetőket, hogy könnyebben eligazodhassanak a növekvő számú befektetési lehetőség között, valamint hogy a hozam- és kockázati tényezőt együtt szemlélve, megalapozottabban hozhassák meg döntéseiket.

Míg korábban minden egy évnél rövidebb lejáratú kötvényportfólióval rendelkező alap a pénzpiaci kategóriába tartozott, az új besorolás szerint a kifejezetten rövid, három hónapnál nem hosszabb lejáratú eszközöket tartalmazó alapok likviditási alapok néven kerülnek forgalomba. A kötvényalapok kategóriája is kettéválik. Az egy-három év közötti átlagos hátralévő futamidővel rendelkező eszközök rövid, míg a három évnél hosszabb futamidejű kötvényekből álló alapok hosszú lejáratú kötvényalapként lesznek feltüntetve.

A módosítás a nagyobb kockázati tényezőt jelentő vegyes és részvényalapoknál hozza a legnagyobb átrendeződést. Eddig a vegyes alapok tartalmaztak minden olyan eszközt, ahol a részvényhányad nem haladta meg az 50 százalékot; ha akár csak egy százalékkal is meghaladta, már részvényalapként került forgalomba. Április elseje után ezek a kategóriák erősen letisztulnak: a kötvénytúlsúlyos vegyes alap maximum 30 százalékban tartalmazhat részvénytípusú eszközöket, míg a kiegyensúlyozott vegyes alap 30 és 70 százalék között. Azok az alapok, amelyek 70 és 90 százalékban rendelkeznek részvénytípusú eszközökkel, a részvénytúlsúlyos alap kategóriába esnek, míg tiszta részvényalapnak csak a 90 százalék fölötti részvényhányadot tartalmazó alapok számítanak.

Ezen túlmenően a korábban túlnyomó részben ez utóbbi két kategóriába sorolt garantált alapokat mostantól külön kezelik. Az ingatlanalapokat aszerint különböztetik meg, hogy milyen arányban tartalmaznak építés alatt álló ingatlant: maximum 30 százalékos befejezés előtt álló hányaddal rendelkezhet az ingatlanforgalmazói, illetve nem haladhatja meg a 60 százalékot az ingatlanfejlesztői alap esetében.