A magyar tenger már hosszú ideje egyfelől viszonyításként szolgál sokaknak, másfelől az érdekek csatatere. Rendszeresen "hozzámérik" a Balatont az Adriához, s ugyancsak rendszeresen vitába keverednek egymással a helyben élők és az üdülőtulajdonosok, a motorcsónakjuktól eltiltottak és a vízminőséget védeni akarók, a kikötőket birtokló és az ilyen tulajdonnal nem rendelkező helyhatóságok. A felsorolásnál csak egy izgalmasabb lehet, az, hogy a magyar tenger régi, új és még csak születőben lévő problémáinak megoldására kinek és milyen lehetőségei vannak. Most éppen dr. Suchman Tamás országgyűlési képviselőnek, aki január közepétől új tisztséget kapott, elnökli a Balaton Fejlesztési Tanácsot.
Kölcsönhatások
Ha komolyan vesszük, hogy az idegenforgalom leegyszerűsített export, amely páratlanul fontos a gazdaság számára, fejlesztése, bővítése pedig köz- és költségvetési érdek, akkor a Balaton felértékelődését elő kell segíteni - határozza meg a kapott feladata mibenlétét a térségben lakó honatya.
Suchman Tamás szerint az idegenforgalmi bevételek egyharmadát a tó produkálja, de a térséget jóval nagyobb egységnek gondolja a fejlesztési tanács elnöke, mint a víz mentén fellelhető üdülősor: a környező megyékbe 20-40 kilométerre mindenütt "belelóg" a magyar tenger, úgyhogy kölcsönhatásban van a településekkel. Munkahelyet, megélhetést kínál az idegenforgalom, s a kultúra fogyasztói is készek nagyobb távolságokra elkalandozni a nyaralóhelytől.
A kölcsönhatásokat - azok változásait - célszerű folyamatosan figyelembe venni. A 164 tóparti település például közvetlenül megérezte a társadalmi, politikai változásokat, például azt, hogy valamikor volt, ma nincs NDK-ból érkező és nincs szocialista idegenforgalom, gyakorlatilag semmi nem lépett a tömeges szakszervezeti és ifjúsági turizmus helyébe sem. A minőségi csere elindult már másfél évtizede, hol igen kedvező hozadékkal, hol negatív hatásokkal.
Reneszánszra fel!
A múltat mindenesetre le kell zárni - fogalmaz programbeszédbe illően Suchman Tamás, de nyomban hozzáteszi: tisztségét abban a reményben vállalta el, hogy megteremthető a Balaton reneszánsza. Úgy, hogy nem a régi struktúrákat építik újjá vagy vissza, hanem újakat, korszerűeket alakítanak ki. Az állam tehát nem vonulhat ki a tó fejlesztéséből, de a meghatározó szerep az önkormányzatoké és a magántőkéé lesz.
Ennek a triónak - az államnak, a helyhatóságnak és a befektetőnek - is csak úgy szabad fejlesztéseket elindítania, hogy a környezetet ért sok negatív hatást, például a túlépítettséget nem fokozza, hanem enyhíti, feloldja. Azok az infrastruktúra-bővítések, amelyeket meghatározó arányban az állam valósít meg - a déli parton a szennyvíztisztítást, az M7-es építését -, jó alapok ahhoz, hogy az önkormányzatok és a magántőke befektetői megtalálják számításaikat. Suchman Tamás le is fordítja ezt a köznyelvre: jó lenne, ha vége szakadna az egymásra - az államra és az uniós pénzek megjelenésére - várásnak.
A Balaton Fejlesztési Tanács elnöke árnyaltan fogalmaz, amikor azt részletezi, hogy miközben keverednek egymással a települések hatósági, államigazgatási, igazgatási, környezetvédelmi szerepei, akadályozzák a magántőke bevonásának lehetőségét még a helyben kigondolt fejlesztésekbe is. A feladat tehát a szokásos közhellyel: a mostaninál jóval kedvezőbb befektetési klímát kell teremteni. Ez a megállapítás a Balaton esetében rögtön elvezet egy másik közhelyhez: a tervezéstől a megvalósításig minden fejlesztésnél koncepcionális kérdéssé kell tenni a balatoni idegenforgalmi szezon meghosszabbítását.
A másfél hónapos, a befektetőknek megtérülést rendszerint nem ígérő tóparti idegenforgalomból a Suchman-terv tehát eleve több hónaposat akar kialakítani, de ahol lehet, ott egész évest. Ha tavasztól őszig kínál programokat a térség, és ehhez megteremti a jó infrastruktúrát is, akkor - érvel a térség képviselője - megtették a helybéliek az első nagy lépést. Napjainkban ez annyit tesz, hogy a szálláshelyeket, vendéglátó egységeket a környék gyógyvizeire, termálvizeire hangoltan építik, bővítik. Siófokon például van már olyan szálloda, amelyik átalakult a meghosszabbított szezon kiszolgálására, s mint kiderült, megérte: évi 12 hónapon át veszik igénybe a termálvizes szolgáltatásokat, illetve az őszi-téli-tavaszi programokat.
A BFT feladata, hogy a régió szereplőivel együtt meghatározza a térség fejlesztési irányait, támogassa a fejlesztési programok, projektek kidolgozását, továbbá koordinálja és a rendelkezésre álló fejlesztési források segítségével ösztönözze a térség fejlődését szolgáló vízvédelmi, turisztikai, gazdasági beruházásokat. A tanács tevékenységéhez kapcsolódó szakmai háttérmunkát a Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht. végzi.
A BFT önállóan dönt a hatáskörébe utalt pénzeszközök felhasználásáról, két- vagy többoldalú megállapodásokat köthet további központi ágazati és regionális források bevonására a térség fejlesztési céljainak elérése érdekében. A rendelkezésre álló források döntő többségét pályázati úton használja fel, illetve ítéli oda. Az éves keretösszegről, valamint a pályázati témákról évente együttműködési megállapodást köt a partnerszervezetekkel. A tanács megalakulásáról és működéséről az 1996. évi XXI., a területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény rendelkezik, amelyet megszületése óta kétszer módosítottak.
A 2004. évi változtatás a BFT összetételét is érintette. Az addig 31 szavazati joggal rendelkező szervezet tagjainak létszáma tízre csökkent: egy-egy szavazata van a kormány kinevezett képviselőjének - az elnöki tisztséget mindig ő tölti be -, a térség három régiójának, három megyéje területfejlesztési tanácsainak, továbbá három kistérségi képviselőnek. A tanács 2005. évi első ülésén meghívta tagjai sorába négy miniszter (a regionális fejlesztésért felelős, a gazdasági, a környezetvédelmi és a belügyminiszter), valamint a Balatoni Regionális Idegenforgalmi Bizottság egy-egy képviselőjét, így a szavazati joggal rendelkező tagok száma 15 lett. A tanács állandó meghívottja a megyei gazdasági kamarák egy-egy képviselője, a balatoni főépítész, a Balatoni Szövetség és két térségi civil szervezet képviselője.
#page#
Vették a lapot
Az üzleti szféra, mondhatni, vette a lapot, hiszen meghaladja a 100 milliárd forintot az a turisztikai fejlesztés, ami mostanában indult el 28 projektet felölelve. Minőségi szállásokat kívánnak létrehozni például, s középtávon legalább 30 százalékos turisztikai forgalomnövekedést generálhat a Balaton térségében az SCD-csoport. Suchman Tamástól éppen ez a befektetői gondolkodás az, ami ugyancsak nem idegen, de rögtön leszögezi: a fejlesztési tanács nem pénzelosztó szervezet. Szerepe a koordinálás, a szakmai támogatás, s bár valóban számos pénzforrás segítheti a térségben a beruházókat, a támogatásokhoz hozzáférni a Nemzeti Fejlesztési Terv, illetve regionális fejlesztési tanácsok pályázati rendszerén keresztül lehet. A Balaton fejlődését segítő programok készítésében, kiajánlásában, a partnerek felkutatásában és összehozásában a pénzintézetekkel, alapokkal, támogatást nyújtó szervezetekkel s magával az állammal lehet hatékony szerepe a Suchman Tamás vezette tanácsnak.
Praktikusan nem pénzt oszt tehát, hanem menedzsel, tőkevonzó képességet javít, növel a tó jövőjét egyengető félállami szervezet. Suchman visszatér ahhoz az alapvetéshez, hogy a jó befektetési klíma létrehozásáért elsődlegesen a hatóságoknál, állami szervezeteknél kell tevékenykedni, lévén itt voltak, s itt vannak a legnagyobb hiányosságok. Az országgyűlési képviselő ehelyütt tartja fontosnak az egyik jellegzetes tóparti átalakulást, annak negatívumait bemutatni. Már amennyire be kell mutatni azt, hogy a magyar állampolgárok százezrei építettek a Balatonon nyaralót, ezrével alakítottak ki kereskedelmi, vendéglátó egységeket, de ezeknek az ingatlanoknak, tulajdonoknak az értéke már jó ideje nem nő, sőt. Mi tagadás, mind az állandó lakók, mind a nyaralótulajdonnal rendelkezők aggódtak, aggódnak befektetéseikért. A szobakiadás ellehetetlenülése pedig eloszlatta sokak azon illúzióját, hogy majd nyugdíjas éveikben kiegészítő jövedelemre tehetnek szert.Az utolsó nagyobb befektetési, ingatlanvásárlási hullám lecsengése időszakában készült szakmai felmérés szerint fokozatosan mérséklődött, majd meg is szűnt a főleg németek okozta drágulás, miközben az akkori kereslet európai uniós árszintre vitte föl a tó környékén lévő ingatlanokat. Már évekkel ezelőtt is például Siófokon egy közvetlen vízparton épülő, panorámás luxusingatlan elérte a négyzetméterenkénti 2000 eurót. Akkoriban a horvát tengerparton 800 és 2400 euró közötti ellenértékkel lehetett számolni, a spanyol tengerparton pedig 1500-2500 eurós árat kértek az új építésű, jól felszerelt apartmanokért.
Egy ideje már nem a négyzetméter az igazi "mértékegység" a tóparton, sokkal inkább a telekár a meghatározó, s gyakori, hogy a vevő a megvett ingatlanról nyomban lebontja a rajta lévő, régebbi igények kielégítésére alkalmas házat, s a rendezési terv adta keretek között felépíti a vágyainak megfelelő újat. Sőt, így épülnek apartmanok is, ahol például közös gazdálkodás folyik, a takarítástól kezdve a medencetisztításig, s erről szólnak a Balatonnál is megjelent lakóparkok is.
Meglékelt pártpolitikaAz akkori átalakulás mai folytatását - politikasemleges lezárását - is időszerűnek és lehetségesnek tartja Suchman Tamás, a Piac és Profitnak pedig elmondta: a 22 önkormányzat egy évvel ezelőtt ugyanis őt kérte fel a tulajdonlási viszonyok rendezésére.
Arra, hogy a hajózási társaságot teljes egészében megkaphassák, megvehessék. Elemi érdekük, hogy az idegenforgalmat jóval jobban, hatékonyabban kiszolgáló hajózási társaság működjön a Balatonon. Ennek érdekében a korszerűsítés - a tőkeinjekció - sem tűr halasztást. Végül is ma az jelenti a közös érdekű folytatást, hogy nem egyszerűen megszerzik a cég teljes tulajdonát a helyhatóságok, hanem olyan tőkeszerkezetet alakíttatnak ki, amilyennel finanszírozni lehet az elengedhetetlen fejlesztéseket.
A közép- és hosszú távú üzleti stratégia pedig a modern kikötők létrehozását, fenntartását, üzemeltetését öleli fel, főként a vitorlázáshoz szükséges szolgáltatások bővítésén keresztül.
A Marcaliban élő honatya a hajózás, vitorlázás infrastruktúrájának mielőbbi fejlesztését éppen úgy a Balaton értékvesztése megállításának, visszafordításának megspórolhatatlan programjaként jegyzi, mint például az úgynevezett parti sáv rehabilitációjának, a magaspartok védelmének elindítását, a korábban "elrabolt" tórészek visszavételét, helyreállítását, a halász-horgász béke megteremtését.
Sok titkot - és talán üzenetet - rejthet, hogy 2000 évvel ezelőtt miként használták a rómaiak a Balatont. Megannyi regisztrált, de megkutatatlan villát ismer a tudomány, nagyon is jó lenne a ma embere számára is feltárni, bemutatni, a mostani idegenforgalmi "kínálatba" beépíteni a tópartnak és környékének hajdani értékeit. Az üzenet Suchman Tamás szerint az, hogy ha a Balaton már több ezer éve is képes volt megállítani az utazót, akkor ma is, amikor ugyan pár óra alatt el lehet jutni tengerpartra, látszólag távoli üdülőhelyekre, léteznek olyan értékei, amelyek vonzzák, itt tartják a magyar, és ide csalogatják, marasztalják a külföldi turistát, nyaralót.
