Az uniós polgárok - akár magánemberként vagy üzleti döntéshozóként is - általában tudni szeretnék, hogy az unió mit és miért cselekszik, milyen alapon hozza meg döntéseit, sőt sokan közülük szeretnének aktívan részt is venni a döntéshozatalban. A tények mégis azt mutatják, hogy ma az átlagember vajmi keveset tud arról, hogy mi zajlik az unió színfalai mögött, és nemigen érti a brüsszeli döntéshozatali eljárásokat.

A legtöbb európai úgy véli, hogy Brüsszel elszakadt a mindennapi élettől, és az uniós történések felettük, tőlük független zajlanak, mutat rá a problémára a rendszeresen végzett Eurobarométer felmérés, már nem először. A jelenség nem csupán azért gond, mert ellentmond a demokrácia alapszabályának. Aggodalomra adhat okot azért is, mert lehetőséget teremt arra, hogy számos uniós kérdés a nemzeti kormányok politikai eszközévé váljék. Talán ez lehet az egyik olvasata annak, hogy a franciák és a hollandok nemet mondtak az uniós alkotmányra a 2005-ös népszavazáson.

Az Európai Bizottság elnökhelyettese, Margot Wallström, az intézményi kapcsolatokért és kommunikációs stratégiáért felelős biztos több fórumon is hangsúlyozta: megújult, az európai demokráciát szolgáló és azt erősítő, állampolgár-központú kommunikációs stratégiára van szükség.

Wallström bizottsági okiratának egyik alapgondolata, az "átfogó európai tér" a 2006. február elsején elfogadott, az európai kommunikációs politika megújításának stratégiájáról szóló Fehér Könyvben körvonalazódott. A dokumentum elfogadásakor tartott beszédében a politikus asszony azt mondta: "Az Európáról folytatott kommunikáció nem csupán brüsszeli ügy: az EU-intézményeknek és a tagállamoknak közös erőfeszítést kell tenniük, mert az Európai Unió még nem találta meg az utat az emberek szívéhez és gondolkodásához." A lakosság és az EU között mára méllyé vált szakadékot márpedig muszáj szűkíteni, hiszen ma úgy tűnik, az újkori Európai Unió kizárólag így lehet sikeres.

Egyre nagyobb létszámú internetpolgársággal rendelkező világunkban kézenfekvő, hogy egy unióméretű közösség a világhálót használja kommunikációs eszközként. Arról nem is beszélve, hogy talán ez a legolcsóbb interaktív csatorna, amelyen keresztül hely- és időkötöttség nélkül széles rétegek megszólíthatók.

Bár az EU ezt hivatalosan nem jelentette ki, az élet mégis erre szerveződik.

Modern eszközök a hatékony kommunikációért

Sokáig az EU-kommunikáció nem állt másból, mint hogy Brüsszel informálta a médiát az új uniós kezdeményezésekről. A módszer egyértelműen elégtelenre vizsgázott.

A tavaly elfogadott Fehér Könyv teljesen új megközelítést javasol: az intézmények és az európai lakosság folytasson párbeszédet. Azaz - az informáláson túl - legyenek kérdések és rájuk adott feleletek. A javaslatcsomag a felmerülő gondolatok visszacsatolásának lehetőségét is előrevetíti.

A kibővült unióban viszont ez a feladat szinte megoldhatatlan az üzleti és a magánvilágban már egyaránt bevált új információs csatornák alkalmazása nélkül. A bizniszszférában már évek óta hódító - és mára a versenyképesség elengedhetetlen feltételeként gyakorlatilag kötelezővé vált - telekommunikációs technológiák begyűrűztek az unió kommunikációs platformjai közé.

A bizottság - bevonva a tagállamokat és intézményeiket - "felújította" Európa weboldalát: a közelmúltban számos témában egyszerű, köznyelven írott információs anyagokkal bővült a www.europa.eu portál.

A tervekben szerepel új internetes fórumok kialakítása is, és működik a "Europe Direct", amelyhez akár e-mailben - az ec.europa.eu/europedirect címen -, akár telefonon fordulhat az érdeklődő. Az üzleti életben már évek óta hatékonyságnövekedést hozó call center megoldást Európa is kihasználja: az unió tagállamaiból ingyenesen tárcsázható, könnyen megjegyezhető számon (00 800 6 7 8 9 10 11) az unió bármely hivatalos nyelvén fogadják a hívást hétköznap közép-európai idő szerint reggel 9 és este fél 7 között. Előfordulhat, hogy a telefonos kisasszony nem tud válaszolni a kérdésre, ám ilyenkor segít, hogy hol keressük a választ, de az is elképzelhető, hogy az illetékes intézményhez irányít, megadva annak elérhetőségét.

A műholdas technológia sem hiányzik: a Europe by Satellite (EbS) műhold segítségével és az interneten keresztül küld televíziós képeket az uniós sajtókonferenciákról, az Európai Parlament plenáris üléseiről és más eseményekről, hogy a tévé- és rádióműsor-terjesztők naprakész EU-műsorokat tudjanak összeállítani; szinte az eseményekkel egy időben kezükben lehet az anyag. Bár néhány uniós újságíró kifejezte igényét, hogy még változatosabb, még több és még jobb minőségű anyagokra lenne szükség, a képeket már most is - az eredeti hang mellett - akár az összes hivatalos EU-nyelven készített fordítások kíséretében továbbítja az unió.

Július óta pedig a YouTube-on (a Google tulajdonában lévő közösségi videomegosztó portál) is külön csatornát indított az EU (www.youtube.com/EUtube), hogy audiovizuális anyagaival és üzeneteivel egy másik közönséget is megszólítson. Az eseményt Wallström úgy kommentálta, hogy mindez tükrözi az Európai Bizottság elkötelezettségét az iránt, hogy az európai polgárokat leginkább érintő és érdeklő témákkal kapcsolatos szakpolitikai döntéseit közérthetőbbé tegye.

#page#

A 2005 óta tartó blogláz - idén májusban több mint 71 millió blogot számoltak össze az interneten, olvasható az EurActiv.com weboldalon - ugyanis nem kerülte el az unió döntéshozóit sem. Nem véletlenül, hiszen az internetes naplóírás tökéletesen alkalmas arra, hogy a közéleti szereplők közelebb kerüljenek a civil szférához. Itt állampolgárként mondják el véleményüket, gondolataikat, a felvetéseikre pedig bárki reagálhat, vagy - akár függetlenül az olvasott témától - újabb kérdéseket vethet fel. Lehet, hogy ez a modell van a legközelebb Margot Wallström kommunikációs elképzeléseihez? Az Európai Bizottság elnökhelyettese ugyanis egyik beszédében éppen azt hangsúlyozta, hogy nemzethatárokon átnyúló párbeszédekre van szükség.

Ezek után egyáltalában nem meglepő, hogy a bizottsági tagok közül éppen ő volt az, aki elsőként kezdett blogot vezetni, röviddel az európai alkotmányra nemet mondó francia népszavazást követően. Ma már Mariann Fischer Boel, Janez Potocnik és Vladimír Spidla biztosok is írnak internetes naplót, és az európai parlamenti képviselők közül is sokaknak van blogja, vagy éppen tervezik, hogy ilyen formában szólítják meg az európaiakat, írja az EurActive portálon megjelent cikk.

Az EurActiv adatai szerint a biztosok blogjait havonta több mint 150 ezren látogatják, ami, bár messze elmarad attól a tízmillió kattintástól, amely egy hagyományos internetes újság oldalán mérhető ugyanennyi idő alatt, mégsem hagyható figyelmen kívül. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy megfelelő publicitással hogyan változhat ez a szám.

A blogok - és nem csak az Európai Unióval kapcsolatosan - egyfajta társadalmi médiává váltak, a blogírás pedig a civil újságírás megtestesítője lett. Olyannyira, hogy amikor az Európai Unió kommunikációs igazgatósága 2006 novemberében, Bergamóban szervezett egy workshopot a kommunikációs politika megújítását célzó Fehér Könyvvel kapcsolatosan, rendszeresen blogot írók is kifejtették a véleményüket, hogy ez az eszköz hogyan szolgálja a dokumentumban lefektetett célokat.

Mégis, számos aggály merülhet fel azzal kapcsolatosan, hogy az interneten írott napló valóban segíti-e az EU kommunikációját. Kérdés például hogy az új, nehezen kategorizálható eszköz hogyan illeszthető az EU hivatalos politikájába. A másik tisztázandó probléma, hogy vajon kiket lehet elérni a blogokkal: csak a társadalom szűk rétegét, vagy mindenkit, független attól, hogy érdeklődik-e uniós kérdések iránt, vagy nem.

Egyesekben felmerülhet a kérdés, hogy mi lesz az eddig működő központosított, az unió és a civil szervezetek között zajló kommunikációval. Lehetséges, hogy a párbeszéd korábbi csatornái eltűnnek az EU palettájáról, és a helyüket a közvetlen megszólítást lehetővé tevő modern csatornák veszik át? Margot Wallström a Cinefogo Newsletterben publikált cikkében egyértelmű állást foglal a kérdésben: azt írja, hogy a két megközelítés egymás kiegészítője, és nem kizárója. A jelenlegi kommunikációs munkák folytatódnak - persze jobbításra itt is szükség van, hiszen ez a munka akkor lesz hatékony, ha a folyamatban részt vevő civil szervezetek valóban a társadalom lehető legszélesebb rétegét képviselik.

Jelen pillanatban azonban az uniót népszerűsíteni kell, írja Wallström, aki azt is hangsúlyozza, az állampolgárok megszólítása nem azt jelenti, hogy információéhségüket - ahogyan ő fogalmaz - készételekkel csillapítjuk, hanem hogy a különböző ügyekben valóban hatékony viták folynak. A svéd politikus asszony szerint az is fontos, hogy az egyik tagállam állampolgára megismerje a másikénak a véleményét, vagyis hogy egy valódi nemzetek közötti párbeszédet követően és annak alapján szülessenek az EU döntései.

A kommunikációs politika megújítása tehát nem a jelenlegi status quo fenntartását célozza némi fazonigazítás mellett, hanem a demokrácia, dialógus és vita tükrében - ahogyan a 2005-ben kiadott D tervben szerepel - felrajzolni Európa jövőjét, amely válaszolni tud a 21. század kihívásaira.