Határozottan tiltakozik, ha azt mondják, hogy öt évvel ezelőtt, 59 évesen „hazajött” vagy „visszajött” Magyarországra. Ő voltaképpen akkor jött ide először, hiszen tízéves sem volt, amikor édesanyja Angliába vitte magával. Fiatal-, majd kevésbé fiatal emberként a szigetországon és Írországon kívül sokáig élt Amerikában, Kanadában, sőt Malajziában is. Hogy kicsoda ő? Fodor Péter, akit a pénzvilágban már Magyarországon is jól ismernek mint „üzleti angyalt”, mint kockázatitőke-befektetőt. Jelenleg az Equinox Ventures Investment Advisors Ltd. ügyvezető igazgatója, és a legfrissebb kockázatitőke-alap, amiben jelentős magántőkével ő is részt vesz, a Piac és Profit múlt havi számában bemutatott, néhány hónapja létező FastVentures.

Izgalmas országba jött
Ha nem visszatért, akkor miért telepedett le 1995-ben Magyarországon? – tett kíváncsivá a már az első találkozáskor rendkívül közvetlen, magyarul kitűnően, szinte akcentus nélkül beszélő üzletember.

– Az elmúlt tíz évben a pénzügyi befektetők számára rendkívül izgalmasan alakult az ország gazdasága, hiszen a legnagyobb hiánycikk a tőke lett. Itt nincsenek – illetve öt-hat évvel ezelőtt még nem voltak – olyan hátterű családi vállalkozások, ahol az üzlet az apáról a fiúra szállhat, vagy ahol az apa képes pénzügyileg útjára indítani az ifjabb nemzedék üzleti ötleteit. Ezért amikor a sógorom, Simor András – igen, az a Simor, aki a CA-IB-t alapította, és amely ma nyolcvan százalékban tulajdonolja az Equinoxot, a húsz százalék pedig a menedzsmenté – megkeresett, hogy szüksége lenne rám, viszonylag könnyen csatlakoztam hozzá.

Hoppá! Mégiscsak vannak régi magyar kapcsolatai?
– A feleségem 1970-ben Magyarországról New Yorkban járt látogatóban, és ott ismerkedtünk meg. De az akkori magyarországi politikai helyzetben egyértelmű volt, hogy ki tart kivel, és a kilencvenes évekig egy pillanatra sem gondoltam, hogy ez a világ lenne az, ahova vágyom. A Simor-féle lehetőségben nem a családi kötődés, hanem az tetszett meg, hogy egy dinamikusan fejlődő piac alakításában működhetem közre.

Swatch órák Malajziában
Fodor Péter háta mögött számos országban elsősorban gépipari és elektronikai cégek alapítása és felfuttatása, majd értékesítése áll. Kedvenc története több mint tíz évvel ezelőtti, amikor egy német vállalattal együtt Malajziában óragyártásba fogott. A partnerének Thaiföldön voltak már kedvezőtlen tapasztalatai, az együttműködésük azonban annyira sikeres lett, hogy nem sokkal később a svájci Swatch vette meg a német céget és ezen keresztül a maláj vállalkozást is. Ahol ettől fogva a legdrágább svájci órák készültek, mivel ezek élőmunkaigénye nagy, és az ázsiai munkaerő közismerten olcsó. Az alacsonyabb árfekvésű Swatchok automatizált gyártása maradt Svájcban.

– Az óragyártás tanulsága mindössze annyi, hogy az ötletre, a pénzre és a piaci lehetőségre együtt van szükség a sikeres üzlethez. Hiányozzék bármelyik, a másik kettő nem pótolja. Én nem ötletember vagyok, hanem menedzser, aki megtalálta a pénzforrást, illetve akinek ma már önmagának is van megfelelő tőkéje – mondja Fodor Péter. Akiről hamarosan kiderül, hogy huszonkét évesen Kanadában alapította az első saját cégét – apja segítségét tudva a háta mögött –, miután korábban impresszárióként próbálkozott, de elég gyorsan rájött, hogy ugyanabból a bevételből ő és a művészek nem tudnak jól megélni. Ezt a céget hét év alatt fejlesztette négyfősről több ezer fősre, ekkor eladta. Ez idő alatt két évig nem volt szabadságon sem.

Ezután, még mindig fiatalon, az Északi-sark fölött több ezer kilométerrel dolgozott a kanadai államnak, „ahol rengeteg pénzt kerestem, amit elkölteni átjöttem Európába”. Mivel reggeli ember, hajnalonként lovagolt, pilóta lett, de mert érdeklődése az üzlet iránt újra egyre erősödött, hobbijait mára szinte elfelejtette.

– Ijesztő kérdés, hogy három, négy, öt év múlva, amikor koromnál fogva visszavonulok az üzlettől, mihez fogok kezdeni magammal – vallja be.

A nagyok ráérnek várni