Egyre több hazai vállalkozás vezetőjében tudatosodott, hogy az internetes gazdaság egyik hatalmas előnye a határok nélküliség. Az interneten keresztül gyakorlatilag egy gyors keresőprogrammal ránk találhat a világ összes potenciális vevője, fő- és alvállalkozója. (Feltéve, ha fent vagyunk rajta.) A profibbak elektronikus piactereken regisztráltatják magukat, vagy virtuális konzorciumokba tömörülnek valaha volt versenytársaikkal, a világ összes beszállítójából válogatva, megrendeléseik összegzésével pedig rendkívül előnyös árakat kialkudva.

Egy gombnyomásnyira van mindenkitől a világpiac. Termékeink, szolgáltatásaink megismertetése gyakorlatilag egy jól elkészített és karbantartott honlapon múlik. Ezenkívül „csak” az internetes kommunikációba kell bekapcsolódni.

Az pedig, sajnos, nem magyar nyelven működik.
Hiába talál ránk a hongkongi megrendelő, ha a honlapunkon csak saját nyelvünkön közöljük a világpiacon is versenyképes kínálatunkat. A nagy keresőprogramok sem tudnak magyarul, nem is fordítanak. Magunknak kell tehát megoldanunk, áthidalnunk ezt a kommunikációs hátrányunkat párhuzamos honlap, angolul folytatott e-business fenntartásával. (Feltéve, ha ki akarunk lépni nemzeti kereteinkből üzletünkkel.)
Dupla munka, dupla költség. Ennyi a pluszbefektetés, amiért nyelvünk nem világnyelv.

Egy valamirevaló hazai cég honlapja angol (esetleg német) nyelven is megtekinthető. A hazai bankok, it-cégek, vegyesvállalatok természetes módon mutatják meg magukat két vagy akár több nyelven. Nem így azonban a többség. A hazai vállalatok 20-30 százaléka ugyan már eljutott oda, hogy van saját weboldala, többségükben azonban csak magyarul tudatják a világgal, mi végre vannak, mit tesznek. Mintha még nem értenék, miért kell fenn lenniük a világhálón, mintha csak a kor divatjának engedelmeskednének. Ennél olcsóbb marketing, reklám pedig nem létezik.

Persze amit pénzzel nem lehet megváltani hosszú távon, az a nyelvtudás.
S itt vannak az új generációval szemben hatalmas hátrányban a régiek, a hazai magánszektor derékhadát képviselők, a kis- és középméretű magánvállalatok tulajdonosai, vezetői. Idegenkedésük az internetes gazdaságtól, az e-businesstől valószínűleg nemcsak az információs technológiáktól való félelmükből táplálkozik. Bekapcsolják az internetet, s ha eligazodnának is a háló útvesztőiben, a nyelvtudás hiánya meggátolja őket az információ leszedésében. Egy darabig még mondhatják, hogy ez nem az ő világuk, kultúrájuk védelmében büszkén visszautasíthatják az új világ másságát.
Egy darabig.