- Látszólag csak egy rag a különbség: a parlamentnek avagy a parlamentben dolgozni... Tudom persze, hogy jóval többről van szó.

- Más a feladat. Az Európai Unióban a környezetvédelem súlya nagyon nagy. Bizottságunk a második legnépesebb, csak a külügyi nagyobb. Az uniós pénzek csaknem harminc százaléka a környezetvédelemre vagy azzal kapcsolatos területre, például az agrár-környezetvédelemre jut. Magyarországon ez a szám egy százalék körül van. Szemben a húsz-harminc évvel ezelőtti helyzettel, mára a környezetvédelem központi téma lett, hiszen egyre nyilvánvalóbb: abba kell hagynunk a környezetpusztítást, amelyet több évtizeden át folytattunk. Hallatlanul izgalmas részt venni ebben a munkában.

- Többször beszélt már arról, hogy küszöbön áll a harmadik ipari forradalom. Mit jelent ez az ön szóhasználatában?

- Kettőt már átélt a világ - gőzgépek és a számítástechnika -, most valóban úgy érzem, hogy egy harmadik van születőben. Ehhez a kihívás a környezetvédelem oldaláról érkezett: meg kell állítsuk környezeti állapotunk további romlását, cselekednünk kell. A politika megértette ezt, a gazdaság pedig kedvezően reagált. Tíz-húsz év múlva egy teljesen új világot üdvözölhetünk majd. Új technológiák születnek, vagy kerülnek elő a fiókokból, hiszen jó néhány terv évtizedek óta ott porosodik, mert nem volt meg a szükséges politikai akarat vagy a gazdasági kényszer, hogy életre keltsék őket. Orosz tudósok már a hatvanas-hetvenes években leírtak olyan erőmű-típusokat, amilyeneket most kezdenek Dél-Franciaországban építeni: ugyanolyan fúziós reakcióról van szó, mint amilyen a Napban játszódik le. Siker esetén az emberiség korlátlan, tiszta energiához juthat. Az elv harminc-negyven éve ismert, ha akkor jött volna elő ez a politikai-gazdasági szükségszerűség, előbbre járnánk. De úgy tűnik, az emberiség előbb mindig elmegy a falig. Hát most ott vagyunk, cselekednünk kell.

- Reálisnak tartja, hogy 2020-ra a megújuló energia húsz százalékkal részesedjék a fölhasználásból?

- Az angol toryk éppenséggel ötven százalékot tűztek célul ki, mondván, hogy nagy hatékonyságbeli tartalékai vannak az országnak... Sok függ attól, mennyire tudja a politika föltartóztatni azokat, akiknek az az érdekük, hogy ne csökkenjen a szén-dioxid-kibocsátás, mert ők abból élnek, hogy energiát adnak el nekünk. Gyurcsány Ferenc miniszterelnöktől például legutóbb számon kértem, miért nincs még mindig energiastratégiája az országnak. Ő azt válaszolta, hogy olyan nagyok az érdekellentétek, hogy a kormány nem volt képes megalkotni. Szerintem éppen az a politika feladata, hogy fölülemelkedjék az ágazati részérdekeken, és az ország összérdekeit nézze. Ezzel több területen persze érdeksérelmet fog okozni, de azért politika a politika, hogy az ilyesmivel megbirkózzék. Ami Magyarországot illeti, a stratégiátlanság másik fő oka, hogy nincs két olyan anyag, amelyben egyeznének az alapadatok. A Magyar Tudományos Akadémia szerint - magam a leghitelesebbnek tartom - húsz százaléknál többet is teljesíthetnénk. Nem tudom, hogy a kormány miért nem hisz a tudósoknak, miért nem az ő szakanyagaikból indul ki.

- Szeretném, ha minél többen megtudnák, önnek köszönhetjük, hogy nem zárták be a Balatont...

- A víz lesz az egyik szűkös forrás a 21. században. Magyarországon hihetetlen nagy a vízbőség: az országon átfolyó vizeket egy főre vetítve a világon elsők vagyunk. Ez elkényelmesített bennünket: a vízminőséggel nem foglalkoztunk érdemének megfelelően. A csatlakozással átvettük e területen is a szigorú uniós jogszabályokat, és ne legyen kétségünk: ezeket behajtják rajtunk. Az Európai Unió szigorú értékeket ír elő a fürdővizek minőségére is, és bizony, a Balaton egy pillanatra veszélybe került. Bekövetkezhetett volna, hogy a nyár egy részében ki kell tenni a táblát: Fürödni tilos! Képzeljük el, milyen károkat szenvedett volna ennek következtében a magyar turizmus. De sikerült ezt megakadályoznunk.

#page#

- Hogyan?

- Mindenekelőtt komoly szakmai vitáink voltak a parlamentben arról, hogy hogyan lehet összehasonlítani vízminőségi elvárások tekintetében egy mondjuk ezerötszáz méter magasan fekvő, kristálytiszta vizű osztrák hegyi tavat és a Balatont. Aztán a szakemberek segítségével össze tudtunk állítani egy nemzetközi lobbicsapatot, amelynek segítségével már a más országok tavai mentén élőkben is föl tudtuk kelteni a veszélyérzetet, hogy ha ez a törvényjavaslat így átmegy, akkor ők is kitehetik a fürödni tilos táblát. Végül egy kevésbé szigorú szabályrendszert fogadtattunk el, így nyertünk egy évtizedet. De a feladatot, hogy a Balaton vízminőségén javítsunk, ettől még - a saját érdekünkben - mielőbb végre kell hajtanunk.

- És a panellakások fűtés-korszerűsítésének támogatásáról hogyan tudta meggyőzni azokat, akik, meglehet, az értelmező szótárban keresték, hogy tulajdonképpen miről is van szó?

- Mindig meg kell találni a helyes érveket... Itt az energiahatékonyság volt a kulcsszó. Magyarországnak - és a többi volt szocialista országnak - Nyugat-Európához képest óriási előnye létező távfűtési rendszere. Ez sokkal hatékonyabb, mint az egyedi fűtés. Ugyanakkor a rossz építési technológia miatt a panellakásokból szökik a hő, ami sokba kerül államnak és állampolgárnak egyaránt. A korszerűsítés célja így nem egy új technológia bevezetése kell hogy legyen, elég megfelelően szigetelni a lakásokat, és lecserélni hőközlő berendezéseiket. A nyugat-európaiak megértették, hogy ez az egyik leghatékonyabb módszer ahhoz, hogy költséghatékonyan sok energiát takaríthassunk meg. Máshogy fogalmazva, ez igen hatékony fölhasználása az uniós pénzeknek, azaz a nyugat-európai polgár adójának. Náluk ez ugyanis fontos szempont...

- Nem állhatom meg, hogy ne szembesítsem egy illúziójával: a Tisza ciánszennyezésének idején azt mondta, hogy ha Románia már tagja volna az Európai Uniónak, nem következik be a katasztrófa, merthogy az unió tagországaira nagyon szigorú környezetvédelmi előírások vonatkoznak. Egy fejlett uniós tagállam, Ausztria évek óta folyamatosan szennyezi a Rábát.

- A Rába-ügy óriási csalódás számomra. Nagyon nagyra becsülöm az osztrákokat mindazért, amit a környezet védelmében elértek. Hatalmas erőfeszítéseket tettek a paradigmaváltásért: Ausztria villamosenergia-szükségletének hetven százalékát megújuló forrásból fedezik, elérhető közelségbe hozták, hogy megszabaduljanak a fosszilis függőségtől... Úgy tűnik azonban, hogy környezettudatos magatartásuk csak Ausztria néhány tízezer négyzetkilométerére vonatkozik, a többi nem érdekes. Pedig tudomásul kellene venniük, hogy a tőlük keletre élőknek is épp olyan joguk van a tiszta, egészséges környezethez, mint nekik. Amúgy nem biztos, hogy ugyanezt Svájccal meg mernék tenni... Van a történetnek persze számunkra is több tanulsága. Az egyik, hogy a magyar politika késve reagált: föláldozta a Rábát a félreértelmezett jószomszédi viszony oltárán, és csak most jutott el odáig, hogy bekeményít, és visszavonja a vízjogi engedélyt. Ezt szerintem már évekkel ezelőtt meg kellett volna tennie, és akkor nem tartanánk ma itt. Ugyanis éppen így szenved kárt a jószomszédi viszony: a határ mentén kemény osztrákellenes hangulat alakult ki. A másik tanulság: sok mindent kell tennünk annak érdekében, hogy a mi vállalkozóink pár év múlva ne kövessék el ugyanezeket a hibákat szomszédaink határai mentén, amit ma az osztrákok tesznek velünk. És még egy: az osztrákokkal a másik konfliktusunk a heiligenkreuzi szemétégető miatt van. Ezt eredetileg Graz környékére tervezték, de aztán a helyiek mind arrább és arrább "üldözték", míg végül a magyar határ tőszomszédságába nem érkezett. A következő években nekünk is kell majd öt-hat hulladékégetőt építenünk. Azok hol fognak landolni, melyik határon? Minden országnak magának kell megoldania ezeket a problémákat, nem lehet másra átruháznia.