Az 1982-ben alapított Graphisoft ma a világ egyik legnagyobb építészetiszoftver-fejlesztő cége. Tizenkét leányvállalata, illetve irodája van a világ különböző részén (Londonban, Madridban, Münchenben, San Franciscóban, Saő Paulóban, Santiago de Chilében és Tokióban), de a központ Budapesten maradt. Az ArchiCAD-et a világ 80 országának több mint 75 ezer építésze használja. A Graphisoft igazi világkarriert futott be, s a legsikeresebb magyar informatikai cégként tartják számon.

– Tizenkét-tizenhárom évvel ezelőtt komolyan felmerült, hogy központunkat át kell helyezni nyugatabbra, ha tovább akarunk fejlődni. Ha nem is Kaliforniába, de legalább Nickelsdorfig, ahol már van rendes telefon – mondta ünnepi beszédében Bojár Gábor, a Duna-parti Graphisoft-park újabb épületének felavatásán.

– Miért maradtak mégis?

– Mert Magyarország mellett sokkal több előny szólt, mint hátrány. A hallatlanul nagy emberi tőkének csak utoljára említhető előnye az olcsósága. Az itt felhalmozódó tudás, kreativitás nagyon is testreszabott volt számunkra. A magyarok erős természettudományi gondolkodásúak, bizonyítják ezt a sakkban elért sikereink, a Rubik-kocka és hozzá hasonló találmányaink, tudósaink felfedezései. Ebben a világban mintha mi jobban otthon lennénk, mint más nemzetek. Ma már sokkal nehezebb a helyzet a szakemberek frontján. A rengeteg tehetséges emberre nagyon sok helyen szükség van. De a mintegy háromszáz alkalmazottunk szinte mindegyike magyar.

– A magángazdaság induló éveiben sikersztoriként felfutók többsége a nagy bukások listájára is felkerült. Főként a számítástechnikában élen haladók csillaga mozgott felfelé is és lefelé is szélsebesen. Kevés kivétel volt a Graphisofton kívül.

– Édesapámtól, aki sportfotós volt, azt tanultam, hogy a nehéz pálya az igazi. A cél, a mérce mindig magasan legyen. A könnyű üzlet veszélyes. Soha nem szálltam be a nyolcvanas években divatos, gyors meggazdagodást ígérő szoftverimportba. Azt mindenki tudta csinálni. Olyan pályát kerestem, ahol jobb tudok lenni, mint mások. Az építészetben szerzett speciális tudásunk volt az alap. Személyi számítógépen is működtethető háromdimenziós építésztervezői modellt fejlesztettünk ki.

– Rengeteg fejlesztőmérnök sok-sok ezer találmánya enyészett el abban az időben is, mert az ötlet soha nem volt elég a sikerhez. A Graphisoft mivel toldotta meg a tudást és az ötletet?

– Kellett hozzá üzleti érzék. Nekem mindig is erős üzleti ambícióim voltak. Csak azért nem mentem közgazdásznak, mert az én időmben nagyobb rangja, becsülete volt a tudósi karriernek, mint az üzletinek. Édesapám úgy tartotta, hogy matematikusra, fizikusra minden rendszerben szükség van. A természettudós pedig a legnagyobb megbecsülésre számíthat minden korban. Így mentem én fizikusnak. S természetesen Nobel-díjas akartam lenni, mert úgy gondoltam, aki azt eléri, nem hiába élt. Csakhogy hamar rá kellett jönnöm, alkatilag alkalmatlan vagyok a tudósi létre. Nagyon szétszórt voltam, nem tudtam huzamos ideig csak egy valamire koncentrálni. Egy dolognak minden vetülete érdekelt. Negatívumként éltem meg ezt mindaddig, míg a Geofizikai Kutatóintézet főnöke fel nem világosított: képességeimet úgy hívják, hogy menedzseri tulajdonságok. 1982-től aztán volt alkalmam kiélni mindezt. A jó ötletet, kreativitást mindig megtoldottam hosszú távon építkező, a szakmai minőséget mindenek előtt tartó szemlélettel.

– Merre tart a Graphisoft?

– 1998-ban a frankfurti, majd idén a budapesti tőzsdén is jegyzett cég lettünk. Az első tizennyolc évünk arról szólt, hogy a világ építésztervezőit elláttuk a háromdimenziós ArchiCAD termékeinkkel, illetve azok különböző változataival. Már néhány éve kiléptünk az építőiparba, és a következő években felfejlesztjük az építéstervezői programjainkra ráépülő adatbázis-kezelői programjaink eladását. Ezek a szoftverek tulajdonképpen a kivitelezőknek, a kereskedőknek, az épületelem-gyártóknak és az üzemeltetőknek segítenek megvalósítani a tervezők által megálmodott terveket.

– Minek a tőzsde?

– A tőzsde objektív mérőszám, lázmérő, mely visszaigazolja, jól csináljuk-e. Tőzsdei kilépésünknek nem titkoltan volt egy másik oka is. Ma nagyon magasan értékeli a piac az információs technológiájú cégeket. Tőzsdei kilépésünkkel lehetővé vált, hogy számos dolgozónkat részvényopcióhoz juttassuk, ily módon elismerve cégünk eredményessé tételében betöltött szerepüket, és érdekeltté téve őket a további sikerekben. A törzstulajdonosi gárda, tizenkét ember közül tizenegy még benn van a részvények ötvenhét százalékát birtokló többségben. Ezenkívül ötven dolgozónk lett részvényopcióval potenciális milliomos.

– Multik lévén nagy rálátásuk van a világ globális átalakulására, a gazdaság és társadalom formaváltásainak rohamszerű folyamataira. Véleménye szerint Magyarországnak mekkorák az esélyei a sikeres és időben történő váltásra és versenyben maradásra?

– Soha nem voltunk ilyen esélyesek a sikeres felemelkedésre, mint most. Az elmúlt évezredben két nagy technológiai forradalomból kerültünk ki vesztesen. A hajózásból, mely a nagy felfedezések és gyarmatosítások révén lendített az országokon, földrajzi okokból kimaradtunk. Az ipari forradalom azért ment el mellettünk, mert nyersanyag- és energiaszegény ország voltunk. De ha az informatikai forradalomban is lemaradunk, arra nem lesz mentség. A magyarok szellemi és kulturális tőkéje ugyanis megvan. A versenyben maradáshoz szükséges infrastruktúra kiépítéséhez pedig nem kell sok tőke. Csak a kormánynak időben oda kell figyelnie. Az oktatásban hatalmas feladatok vannak. Az új gazdaságban új tudású emberek képzését átgondolt oktatáspolitikával lehet csak megvalósítani. Ezért örülök a Széchenyi Terv infrastruktúra-fejlesztési programjainak. Minden reményünk megvan arra, hogy ezt az esélyünket ne szalasszuk el, s egy, a világgazdaságot alapjaiban átrendező hatalmas technológiai átalakulásból győztesen kerüljünk ki.

Demcsák Mária