Az Európai Bizottság úgy döntött, az eddigi "tűzoltás" helyett a borpiac közös szervezésének gyökeres megváltoztatására van szükség annak érdekében, hogy javuljon az európai bortermelők versenyképessége, és megszilárduljon az uniós borok hírneve.

Mára kiderült: Európa túl sok bort termel, és túl sokat költ arra, hogy megszabaduljon a feleslegtől. Ráadásul az ágazatot behatároló szabályok bonyolultak, támogatás helyett hátrányt jelentenek az európai termelőknek, és a fogyasztók döntését sem segítik.

Az Európai Unióban több mint másfélmillió bortermelő gazdaság található. Ez 3,4 millió hektárra - az EU mezőgazdasági földterületeinek 2 százalékára - terjed ki, és 2004-ben ez az ágazat adta az uniós mezőgazdasági termelés 5,4 százalékát. A nagy bortermelő országok esetében ennél magasabb az arány: Franciaországban, Olaszországban, Ausztriában, Portugáliában, Luxemburgban és Szlovéniában átlagosan több mint 10 százalékkal részesedik az ágazat.

A borfogyasztás viszont évről évre csökken az unió tagállamaiban. Ráadásul, miközben a behozatal évi 10 százalékkal nőtt az elmúlt tíz évben, lassult az export bővülésének üteme. Az Európai Bizottság júniusban közzétett jelentéséből kiderül: ha a tendencia folytatódik, a túltermelés mértéke 2010 környékére elérheti az éves termelés 15 százalékát.

A veszély már ma is valós: az unióban évente körülbelül 20 millió hektoliter nedű megsemmisítésére kerül sor, elsősorban az egyszerűbb asztali borok kategóriájában. És bár a jó bor elvileg nagyobb profittal kecsegtet, mint az agrárszektor egyéb ágai, a lanyhuló kereslet hatására például Franciaországban két év alatt a felére csökkent az asztali borok ára. A trend Magyarországon is érezteti hatását: a múlt év során a magyar hatóságok kérésére az Európai Unió körülbelül 100 ezer hektoliter bor krízislepárlását tette lehetővé.

A nehézségek nem új keletűek, eddig azonban "kiigazításokkal" próbálták fenntartani az ágazat működőképességét. Mariann Fischer Boel mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztos azonban azt hangsúlyozza, hogy az egymásra halmozott, az összhangot sokszor nélkülöző intézkedések következtében mára szinte rendszeressé váltak a krízislepárlások, az érvényben lévő kivágási politika bátortalan, túlzott módon megnövekedett a borok alkoholtartalma, zavarossá váltak a címkézési szabályok, és a bortermelők életét a borászati eljárásra vonatkozó merev előírások nehezítik.

 A jelenlegi rendszer nem teszi lehetővé sem az elvesztett piacok visszaszerzését, sem újabbak meghódítását. A modernizáció irányvonalának meghatározásához a bizottság készíttetett egy hatástanulmányt, amelyben négy lehetséges forgatókönyvet vizsgált: működési zavarok kiküszöbölése érdekében felmerült a status quo fenntartásának lehetősége, a borpiac közös szervezésének integrálása a megújított közös agrárpolitikába, a piac teljes deregulációja és egy, a jelenlegi rendszert alapjaiban megváltoztató reform kidolgozása. Végül a bizottság ez utóbbi lehetőséget találta egyedül célravezetőnek.

A bortermelő országok legtöbbje - így Magyarország - számára a bor több mint üzleti vagy gazdasági kérdés: a nemzeti kultúra része. És bár az európai piacokon a tagállamok bortermelői egymás versenytársai - mondta György Gábor, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetője egy a témában tartott sajtótájékoztatón -, a globális borpiacokon a közös európai érdekeket nem szabad szem elől téveszteni. A kontinensen belüli verseny élénkítheti az európai borok helyzetét a globális piacokon, tehát ebben az esetben - akár az egyes országok érdekeit háttérbe szorítva - az európai bortermelés problémáit sürgősen orvosolni kell.

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság szakértői most egy olyan rendszer mellett érvelnek, amely biztosíthatná a fenntartható fejlődést és azt, hogy a bortermelés profittermelő üzletág legyen. Az Európai Bizottság a 2006. június 22-én a Tanács és az Európai Parlament számára benyújtott tájékoztatójában leírtak szerint az ágazat akkor lehet sikeres, ha gazdasági szempontból életképes, megfelelő a bor társadalmi elfogadottsága, és az előállítása nem terheli a környezetet.

A másfél éves konzultációt követően megszületett reformtervezet egy kétlépcsős modellt vázol fel: először a bortermelő gazdaságok számának csökkentésére kerülne sor, és ezt követné a versenyképesség helyreállítása.

#page#

A jelenleg érvényben lévő telepítési jogok rendszerét 2013-ig hosszabbítanák meg, azután viszont teljesen megszűnne. Az elképzelés szerint a legkevésbé versenyképes termelőket ösztönzőkkel a jogaik eladására késztetnék, míg az ágazatban maradók nagyobb összegeket tudnának fejlesztésre fordítani, hiszen a telepítési jogokkal összefüggő költségek attól fogva nem nehezítenék a terjeszkedést.

A reformtervezet talán legtöbb vitát kavaró pontja az újrainduló kivágási program. A cél 400 ezer hektár szőlőültetvény kivágása öt év alatt, ahogy a javaslatban a bizottság hangsúlyozza, szigorúan önkéntes alapon. Erre az Európai Unió 2,4 milliárd eurót különítene el támogatásként. A szubvenció elsősorban a nagyobb bortermelő országok - köztük Magyarország - gazdái számára kínálna menekülési útvonalat, a támogatás mértéke viszont minden évben csökkenne, ösztönözve a gazdákat a gyors döntésre.

A korábban szőlővel beültetett területek jogosulttá válnának a mezőgazdasági üzemek egységes támogatási rendszerének keretében nyújtott dotációra úgy, hogy a kifizetéseket bizonyos környezetvédelmi minimumhoz kötnék.

A melléktermékek lepárlásához, a mustfelhasználáshoz, illetve a magántároláshoz nyújtott támogatás megszűnne, mint ahogyan a krízislepárlás lehetősége is. Mindezek helyett egy, az unió által biztosított nemzeti pénzügyi alap létrehozását tartalmazza a tervezet: ez jelenthetne biztonsági hálót, hogy az adott bortermelő ország helyzetének leginkább megfelelő intézkedéseket finanszírozni lehessen. A tervezetben vázolt elképzelések szerint az EU pénzeszközöket csoportosítana át bizonyos vidékfejlesztési intézkedések - például egy személyenkénti évi 18 ezer eurós támogatást nyújtó korengedményes nyugdíjazási rendszer, vagy bizonyos agrár-környezetvédelmi programok - finanszírozására. "Nem támogatom a borra vonatkozó költségvetés csökkentését, de ezt a költségvetést sokkal okosabban kell felhasználnunk" - hangsúlyozta a jogi javaslattételt megelőző, a borágazat jövőjéről szóló vitasorozat elindításakor Mariann Fischer Boel.

Kiváló minőség, kiváló marketing

Egyes kétkedők szerint a termelés visszafogása újabb teret engedhet az unión kívülről érkező boroknak, de a bizottság illetékesei szerint az már csak a bor minőségén és marketingjén múlik.

Ezen a téren sincs hiány reformjavaslatokban. Az ágazatban maradó termelők számára tilos lenne cukor hozzáadásával az úgynevezett szárazcukrozás, és szigorú szabályokkal korlátoznák, hogy sűrített must hozzáadásával növeljék az alkoholtartalmat.

A bizottság javasolja a jelenleg érvényben lévő minősítéseknek - asztali és minőségi borok - reformját is a tényleges piaci elvárásokhoz igazodva. Az indítványban két kategória szerinti osztályozást fogalmaztak meg. A "földrajzi jelzéssel ellátott borok" közé tartoznának a minőségi borok, valamint a ma földrajzi jelzéssel ellátott asztali borok. A "földrajzi jelzés nélküli borok" csoportja foglalná magában az egyszerűbb, jelenleg is földrajzi jelzés feltüntetése nélkül forgalmazott termékeket. A fogyasztók minél átláthatóbb tájékoztatása érdekében megváltoznának a címkézés szabályai is. Az újvilág - Amerika, Ausztrália - kihívására válaszolva a bizottság lehetővé tenné, hogy az európai bortermelők is termelhessenek fajtabort egy bizonyos mennyiségben. Úgy tűnik ugyanis, az európai fogyasztók kifejezetten kedvelik a tengerentúlról származó borok e jellegzetes típusát.

Mindez azonban ma még csak javaslati szinten létezik. A mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztos által a témában indított párbeszéd legkorábban decemberben záródhat, és a bizottság 2007 januárjára tervezi a jogalkotási javaslatok beterjesztését. Addig van idő, hogy a különböző szakmai és érdekvédelmi szervezetek hangot adjanak véleményüknek, megfogalmazzák módosító javaslataikat, tehát lobbizzanak.