A szén-dioxid-kibocsátók rangsorában Kína tavaly átvette a vezető helyet az Amerikai Egyesült Államoktól. Ezért sokan és erőteljesen bírálják a kínai kormányt. Mások azonban inkább azt hangsúlyozzák, hogy az egy főre jutó kibocsátás tekintetében az USA mellett még Nagy-Britannia is megelőzi az ázsiai óriást, és az utóbbi évben az ország vezetése már több értékelhető lépést is tett a környezetvédelem javítása érdekében. Hogyan látja a kínai helyzetet, miután a közelmúltban személyesen is találkozhatott Kína legfelsőbb vezetésével, köztük a szakminiszterrel? - kérdeztük Dobolyi Alexandra európai parlamenti képviselőt.

- Az igazság, ahogy az lenni szokott, a kettő között van. Igaz ugyanis, hogy a szén-dioxid-kibocsátást korlátozó kiotói protokollt a világ 169 országa aláírta már, Kínát és Indiát is beleértve, de mindkettő fejlődő ország, így rájuk ez nem kötelező érvényű. Hiszen 1997 decemberében, amikor a világméretű klímaváltozásról szóló ENSZ-keretmegállapodáshoz csatolt jegyzőkönyvben 38 fejlett ipari ország vállalta, hogy a 2008 és 2012 közötti időszakra az 1990-es szinthez képest 5,2 százalékkal csökkenti az üvegházhatásban szerepet játszó hat gázféleség, főleg a szén-dioxid kibocsátását, Kínában még távolról sem volt olyan fejlett a gazdaság és főként az ipar, mint ma. Amikor a 2010-ig tartó 11. ötéves tervet megfogalmazták, még akkor sem a nagymértékű energiafelhasználás, hanem a gazdaság fejlesztése és a keleti parti nagyvárosok és az igen elmaradott Nyugat- és elsivatagosodott Északnyugat-Kína közötti különbségek mérséklése jelentette az igazi problémát. Idén októberben azonban, a Kínai Kommunista Párt következő kongresszusán, ahol újra meghatározzák Kína fejlődési irányát, már kiemelt szempont lesz a környezetvédelem minél magasabb szintre emelése. A delegációnk találkozott Hu Jintaóval, a Kínai Kommunista Párt főtitkárával, államelnökkel, és ő is azt mondta: mindenképpen az ember és a természet egyensúlyban tartása a cél, és ezt figyelembe véve hajtanak majd végre különböző környezetvédelmi beruházásokat.

- Milyen jellegű beruházásokról lehet szó?

- Ezt már nem részletezte. Ám ki lehet következtetni abból, hogy Kínában a vizek hatvan százaléka nem iható, és évente több mint négyszázezer gyermek hal meg a szennyezett víz ártalmaitól. Pekingben pedig állandó a szmog, az emberek nap mint nap érzik a klímaváltozást, hiszen itt korábban nyáron nagyon száraz meleg volt, most pedig igen magas a páratartalom, mintha monszun éghajlat alatt lennének.

- Ön az Európai Szocialisták Pártjának Kína-ügyekért felelős tagjaként járt Pekingben. Mi volt ennek a látogatásnak az előzménye és a célja?

- Mivel Kína a legnagyobb és az egyik leggyorsabban fejlődő ázsiai ország, az Európai Szocialisták Pártja, a PSE két évvel ezelőtt elhatározta, hogy felveszi a kapcsolatot a Kínai Kommunista Párttal. Ezt nem mind a 27 tagország szocialista pártja vette jó néven, de a többség amellett érvelt, hogy az EU és Kína között létrejött államközi szerződés mellett legyen még egy olyan fórum, ahol politikailag befolyásolhatjuk egymást. A PSE-n belül meg is alakult egy Kína-munkacsoport, amelynek a koordinátora vagyok. Négy fő témája volt a mostani nyári találkozónak - szociális, gazdasági és pénzügyi kérdések -, s ezek egyike a környezetvédelem és -szennyezés, illetve ezzel szoros összefüggésben az energiapolitika.

#page#

- Ismert, hogy a magas kínai szén-dioxid-kibocsátás hátterében a nagy szénfelhasználás áll. Akarnak-e rajta változtatni?

- Ez nem csak akarat kérdése, hiszen úgy kell a teljes energiamix hatvan százalékát kitevő szénfelhasználást csökkenteni, hogy közben képesek legyenek kielégíteni a növekvő energiaszükségleteket. A határozott szándékot mutatja azonban, hogy a közelmúltban 21 ezer, kis privát szénbányát zárattak be, melyek a legszennyezőbbek és a leginkább balesetveszélyesek voltak. Pótlásukra és a nagyobb szénbányák kiváltására több cseppfolyós gázt szeretnének importálni, ezért tavaly augusztusban kötöttek egy szerződést Ausztráliával, és haladnak a tárgyalásaik az oroszokkal. Évi 500 millió tonna CO2-kibocsátás-csökkentést várnak a Jangcén és a Sárga-folyón létesülő vízerőművektől, de csak a szennyezettségük csökkentése után. Szerepel a terveik között a termálvizek energetikai hasznosítása. Továbbá a biogázoké, aminek az érdekében a már meglévő 375 millió hektárról 2010-ig 400 millió hektár fölé emelik a fűtermesztést. De az igazi megoldást, úgy tűnik, az atomenergiában látják, és keresik is a minél biztonságosabb technológiákat. Összességében Kína azt vállalta, hogy 2010-re a 2005-ös, tehát a gazdasági fellendülés előtti szintre csökkenti a CO2-kibocsátást.

- Kikkel tárgyaltak az elnök mellett még Pekingben, illetve érzett-e például az egyes tárcavezetők között érdekellentéteket?

- Találkoztunk többek között a környezetvédelmi, a kereskedelmi, az oktatási miniszterrel, a Bank of China elnökével, szakszervezeti vezetőkkel. S ha érdekellentétet nem is érzékeltem, azt igen, hogy más-más módon, a saját tárcájuk oldalról közelítettek az egyes témákhoz. Vagyis például a kereskedelmi miniszter - érthetően - az exportlehetőségeket forszírozta, és kissé nehezen fogadta a munkások szociális körülményeit érintő kérdéseket. A környezetvédelmi pedig azt vette nehezen tudomásul, hogy miközben a világ - és az unió - rengeteg beruházást hajt végre Kínában az olcsó munkaerő miatt, a másik oldalon szidalmazza őket a magas szennyezettség és a CO2-kibocsátás miatt. Holott nem lehetne ilyen olcsó a munkaerő, ha nem lenne ilyen olcsó többek között az energia. Összességében végül is az volt a delegációnk benyomása, hogy a kínai vezetés komolyan veszi a klímaváltozást mint nagy kihívást, és tenni is akar ellene.