IBM Corporate Service Corps programot azért hozták létre, hogy tapasztalt IBM-es munkatársak fejlődő országok közösségeit segítsék üzleti és technológiai ismereteik átadásával. Emellett a résztvevők tudásának, valamint kultúrák közötti kommunikációs készségeinek továbbfejlesztése is fontos cél volt, hiszen ezeket a tapasztalatokat a vállalat jól kamatoztathatja a későbbiekben. A jövő munkahelyéhez ugyanis elengedhetelen lesz a multikulturális szemléletmód. Az IBM önkéntes szolgálatára sokszoros volt a túljelentkezés, ami nem is csoda. A szerencsések egy hónapra elszakadhattak íróasztaluktól, határidőktől, sőt magától az idő európai fogalmától. Így tett Intődy Gábor, az IBM kommunikációs vezetője és Sztrókay Péter pénzintézeti ügyfélmenedzser is, akik miközben megosztották a HR Portállal élményeiket, lélekben újra abban a különös, gyönyörű tájon találták magukat.

Élménybeszámoló: Zanzibár

Az esős, borongós, csípős hidegben idézték fel fantasztikus élményeiket az IBM önkéntes munkatársai, akiknek még mindig valamilyen átszellemült mosolyt és pozitív életérzést csal arcukra az emlékezés. Az ő szívüket valószínűleg még mindig átjárja az a felejthetetlen élmény, amely Afrikához és Vietnámhoz fűződik. A kényelemhez szokott európai ember számára elképzelhetetlen körülmények között éltek, dolgoztak és itt nem csak a szokatlan életkörülményekre kell gondolni, hanem az ottani mentalitásra, gondolkodásmódra is, amely igencsak más dimenzióba helyezi az eseményeket. És hiába az evés előtti fertőtlenítés, oltások sorozata, áramszünetek, nem megfelelő nyílászáróval, szúnyoghálóval védett fekvőalkalmatosságok, és meleg vizet hírből sem ismerő zuhanyzók, Intődy Gábor és Sztrókay Péter száját egy rossz szó nem hagyja el, kalandtúrájuk minden percét élvezték.

Kommunikáció két szinten

Pedig kétszintű kommunikáció nehezítette boldogulásukat. A különböző országokból, eltérő kultúrákból érkezett emberekkel való kommunikációt, együttműködést kellett megvalósítaniuk egy Európától és a civilizált világtól nagyon távol eső földrészen.

Arra a kérdésre, hogy a munkájukban mennyire jelentett ez problémát, az IBM mindkét dolgozója úgy válaszolt, hogy miután átestek az első sokkon, fokozatosan alkalmazkodtak a körülményekhez, és a végén nem ütköztek meg olyan "apróságokon", hogy például elmegy az áram, vagy csak egyszerűen nem jelennek meg az emberek a találkozón, esetleg komplett konferencia marad el. Azt azért elárulták, hogy nem minden csapattárs viszonyult az ottani viszonyokhoz ilyen rugalmasan, és csak a program végére sikerült valamelyest megszoknia a helyzetet.

Miközben derekasan helyt állt az IBM két dolgozója, sok mindent átértelmeztek, rengeteget tanultak. Például arról, hogyan tudnak együttdolgozni és gondolkodni, ötletelni, egy projektet megvalósítani a különböző kultúrájú emberek a saját országuktól, kultúrájuktól távol eső földrészen. Ennek a hogyanját foglalta össze Intődy: - Alkalmazkodni kell a környezethet, az emberekhez, a szokásokhoz. Emellett jó, ha az emberben van némi empátia, szociális érzékenység, és különböző "soft skillek". Enékül nem megy.


Folytatás a HrPortálon.