A 430/2016. (XII.15.) Korm. r. alapján a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb összege (minimálbér) a teljes munkaidő teljesítése esetén 2017. január 1-jétől havibér alkalmazása esetén 127.500,- forint, hetibér alkalmazása esetén 29.310,- forint, napibér alkalmazása esetén 5.870,- forint, órabér alkalmazása esetén pedig 733,- forint. A legalább középfokú iskolai végzettséget, illetve középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállaló garantált bérminimuma a teljes munkaidő teljesítése esetén 2017. január 1-jétől havibér alkalmazása esetén 161.000,- forint, hetibér alkalmazása esetén 37.020,- forint, napibér alkalmazása esetén 7.410,- forint, órabér alkalmazása esetén pedig 926,- forint. Ezt az emelt mértékű minimálbért annak kell tehát adni, aki középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben dolgozik, és aki ilyen végzettséggel rendelkezik is.

Aki a szabályozást elolvassa, könnyen azt hiheti, hogy egyértelműen állást lehet foglalni a kérdésben, ez azonban messziről sincsen így. Nézzük a gyakran felmerülő kérdéseket és a válaszokat!

Kép:PP

Első lépés az esetleges képesítési előírás beazonosítása

Garantált bérminimum annak jár, aki olyan munkakörben dolgozik, melyhez emelt szintű végzettség, képesítés kapcsolódik. Elsőnek tehát azt kell megnézni, hogy az érintett munkakörre jogszabály, kollektív szerződés, munkáltató gyakorlata stb. előír-e valamilyen szintű végzettséget. Leggyakrabban itt jogszabály ír elő ilyen követelményt, mint például az egyes ipari és kereskedelmi tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítésekről szóló 21/2010. (V.14.) NFGM rendelet vagy az ugyanazon tárgykörben született, s azóta lényegében kiüresedett 5/1997. (III.5.) IKIM rendelet. Ezt pedig minden egyes konkrét munkakörnél meg kell nézni.

Olyan munkakör például, hogy eladó nincsen, a jogszabály csupán szektorhoz kötött eladókat ismer. Az egyes ipari és kereskedelmi tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítésekről szóló 21/2010. (V.14.) NFGM rendelet 3. melléklete alapján például kozmetikai termék, háztartási-vegyi termék értékesítéséhez, élelmiszer értékesítéshez zöldség és gyümölcs kivételéhez, hús, hentesáru, hal értékesítéséhez, étrendkiegészítők értékesítéséhez stb. a 3.sz. mellékletben felsorolt képesítések szükségesek. A fel nem sorolt esetekben ugyanakkor nem szükséges képesítés kivéve, ha más jogszabály vagy a például Nemzetgazdasági Minisztérium rendelete ezt előírja. Következő lépés a szint beazonosítása

Amennyiben a szükséges végzettséget sikerült beazonosítani, abban az esetben a szint meghatározása a következő feladatunk. Ennél a képzések szintjét meghatározó 150/2012. (VII.6.) Korm.r. (OKJ)  meghatározásaira támaszkodunk. Az 1. melléklet tartalmazza az országos képzési jegyzéket magát, melyhez tartozó jelmagyarázatot a 2. pont  mutatja be. E szerint a 21. szint alsófokú rész-szakképesítés, a 31. szint alsó középfokú rész-szakképesítés, a 32. szint alsó középfokú szakképesítés, a 33. szint alsó középfokú szakképesítés ráépülés, illetve a 34. szint és fölötte minősül középfokú szakképesítésnek.

A kötelezően előírt képesítéssel rendelkezni is szükséges

Miután beazonosítottuk a szükséges végzettséget, azt kell megvizsgálni, hogy azzal az adott munkavállaló ténylegesen rendelkezik-e. Amennyiben nem, abban az esetben - pusztán a munkaköre alapján - erre nem szerez jogosultságot. Amennyiben ugyanis így is garantált bérminimumra lenne jogosult, abban az esetben az egyenlő munkáért egyenlő bért elve sérülne, hiszen annak (bér egyenértékűsége) vizsgálatánál a munkavállaló végzettségét, képzettségét is figyelembe kell venni. A fordított eset sem jogosít garantált bérminimumra. Ez azt jelenti, hogy lehet, hogy az OKJ szerint a munkavállaló középfokú végzettséggel rendelkezik, ám az a munkakör vonatkozásában nem előírás. Ebben az esetben azért nem jár emelt minimálbér, hiszen a végzettség, képesítés a munkakör vonatkozásában nem számottevő tényező.

Felvetődő kérdések és válaszok

Abban az esetben, amennyiben a munkáltató középfokú képesítéshez kötött munkakörben nem ilyen személyeket alkalmaz, a fentiek szerint nem jár a munkavállalóknak garantált bérminimum. A munkáltató eljárása azonban jogszabálysértő, amelyet a munkaügyi felügyelet vagy a jogszerű működést felügyelő hatóság szankcionálhatnak. A munkavállaló azonban munkaügyi pert a munka alacsonyabb díjazására hivatkozva nem kezdeményezhet, hiszen nem jogosult garantált bérminimumra. Károkozás esetén azonban nem zárható ki, hogy a harmadik személy károsult a munkáltatóval szemben kártérítési pert indítson arra hivatkozva, hogy az a képesítési követelményeket nem tartotta be, mely a kár előidézésének egyik tényezője lehetett.

Amennyiben pedig a munkáltató a feltételek fennállta esetén tévesen minimálbért, és nem garantált bérminimumot fizet a munkavállalónak, a munkavállaló 3 éves elévülési időszakon érvényesítheti munkajogi igényét. Végezetül nem egyértelmű annak megállapítása, hogy terheli-e garantált bér fizetési kötelezettség a munkáltatót abban az esetben, amennyiben az adott munkakör többféle végzettséggel is betölthető, és azok szintjei különbözőek. Amennyiben azonban a munkavállaló a felsorolt középfokú végzettséggel rendelkezik, a garantált bérminimum megfizetése nem hagyható el.

Kéri Ádám ügyvéd KRS Ügyvédi Iroda