A magyarországi helyzetet alapvetően a rossz gazdasági helyzet és a félresikerült nyugdíjreform befolyásolja, amelynek során a kormány gyakorlatilag államosította az emberek magánnyugdíjalapokban lévő pénzét – olvasható a Provident Financial nemzetközi pénzügyi csoport részét képező IPF elemzésében. Ezzel a nyugdíjrendszer megtakarításra épülő egyik lényeges pillére megszűnt, kivéve azon kevesek számára, akik megőrizték magán-nyugdíjpénztári számlájukat. Ők aktív éveik után számíthatnak arra, hogy a megtakarításuk kiegészíti majd a nyugdíjukat. Ráadásul 2012-ben egyetlen olyan nyugdíjpénztári alap sem volt, amelynek a hozama negatív lett volna, sőt az eddigi inflációs adatok alapján az is valószínűsíthető, hogy – egyetlen alapot leszámítva – minden magán-nyugdíjpénztári portfólió szép reálhozamot produkált – állítja a Világgazdaság a pénztárak honlapján és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) oldalán lévő friss adatokra hivatkozva.
Más megtakarítások sem bővültek ugrásszerűen az elmúlt években, bár az öngondoskodás fogalma egyre gyakrabban bukkan fel a pénzintézetek hirdetéseiben vagy a médiában. Ma kortól függetlenül alig vannak olyanok, akik azonnal használható készpénztartalékkal rendelkeznek, ami komoly kockázat – állapítja meg az IPF. A felosztó-kiróvó nyugdíjrendszer sajátosságaiból, valamint a demográfiai trendekből következően sokan kerülhetnek nagyon nehéz helyzetbe nyugdíjasként. A hazai jövedelmi struktúra sem fog magas nyugdíjat eredményezni: a minimálbéren foglalkoztatottak, illetve a különböző átalányadót választók jobbára abban bízhatnak, hogy aktív éveikben kellő összeget tudnak félretenni.
Lehoczky László, a Stabilitás Pénztárszövetség elnöke szerint a rendszeres hosszú távú megtakarítások biztosíthatják, hogy a megszokott életszínvonalunk ne csökkenjen jelentősen a nyugdíjba vonulást követően sem. Többféle célzott megtakarítási forma közül válogathatunk. Az egyik az önkéntes nyugdíjpénztári forma, amely elvileg beállhatott volna a magánkasszák helyére, de nem így történt. A szektor jelenleg ugyanis olyan cafeteriaelemekkel versenyez, amelyek azonnal felhasználhatók, és ebben a mezőnyben, úgy tűnik, alulmarad. A készpénz, vagyis a bér helyettesítőjeként alkalmazható, azonnal felhasználható juttatások sokkal népszerűbbek.
A Generali Biztosító 2012 végén készített felmérése szerint a munkaképes korú lakosság 28,2 százaléka kapott valamilyen béren kívüli juttatást a cégétől tavaly. A társaság vizsgálata rámutatott: a juttatási csomagok kialakításánál elsősorban a gyorsan felhasználható, viszonylag likvid eszközök voltak a legkeresettebbek. A megkérdezettek körében győzött az Erzsébet-utalvány 71 százalékos népszerűséggel, és a munkaadók 44 százaléka tervezi, hogy 2013-ban a SZÉP-kártyát is beépíti a cafeteriarendszerébe. Harmadik helyen az egészségpénztári befizetések álltak, 30 százalékos részaránnyal, a nyugdíjpénztárak pedig alig szerepeltek a választott elemek között. A trend valószínűleg idén sem változik, hiszen elsősorban az azonnal költhető elemek köre bővült. A normál adózású juttatások közé illesztett „egyéb átadott termék, nyújtott szolgáltatás” például komoly népszerűségre számíthat, hiszen a dolgozó lényegében arra költi, amire akarja a ruhától a tisztítószereken át az üzemanyagig.
Az önkéntes nyugdíjpénztár a nyugdíjasévek biztonságos anyagi körülményeit teremti meg, és nem az egyszeri kifizetések gyors elköltéséről szól. Akkor sem, ha mostanában találkozni olyan hirdetésekkel, amelyek a jól ismert adókedvezmények mellett további nagy összegeket ígérnek a pénztártagok egy szűk körének – figyelmeztet a pénztárszövetség.
A munkáltató akár egy foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatónál is nyithatna számlát a dolgozója számára, és az önkéntes nyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítéssel megegyező feltételekkel – havonta a minimálbér 50 százalékáig 35,7 százalékos adóteher mellett – járulhatna hozzá a munkavállaló nyugdíjához béren kívüli juttatásként. (Itt olvashat arról, hogy bónuszként is adható.) – Nyugat-Európában és Amerikában sok évtizedes hagyományokkal rendelkezik a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatás, amely az állami nyugdíjrendszer legfőbb kiegészítő pillére. Elfogadott és megszokott, hogy a nyugdíjasok a korábbi munkahelyük/helyeik által üzemeltett vállalati nyugdíjalap(ok)ból tekintélyes mértékű járadékot kapnak időskorukban – mondja Zugrovics Loránd, a Quaestor vezérigazgatója.
A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatás célja az lenne, hogy minél több vállalat/szervezet alakítson ki olyan modern, testreszabott, EU-konform programot, amelyből a dolgozóknak jelentős mértékű kiegészítő nyugdíja lesz. Az intézményrendszer Magyarországon is felállt úgy két éve, de ismertsége és népszerűsége messze elmarad az európai gyakorlattól, ahol – különösen az angolszász országokban – a béren kívüli juttatási rendszerek központi elemeként jelenik meg.
Ezekben az országokban ugyanis a dolgozók béren kívüli juttatási csomagja alapvetően négy egymással egyensúlyban lévő részből áll: központi nyugdíjjuttatási program, központi egészség célú juttatási program, csoportos kockázati életbiztosítás, és negyedikként a fogyasztási célú juttatási elemek, amelyeket nálunk általában azonosítanak a cafeteriával. – A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatás „ura” a foglalkoztató, ő dönt arról – az egyenlő bánásmódra vonatkozó jogszabály előírásait figyelembe véve –, hogy mely munkavállalóit vonja be a nyugdíjprogramba, és javukra mi alapján mekkora hozzájárulást teljesít. Ily módon a foglalkoztatói nyugdíjprogramok a juttatási rendszer önálló, központi elemeinek tekintendők, szemben az önkéntes nyugdíjpénztári juttatással, amely jól illeszthető a cafetériarendszerekbe. Magyarországon a béren kívüli juttatási rendszerek nem jutottak el még a szükséges evolúciós szintre – indokolja Zugrovics Loránd az épp két éve, 2011 februárjában elindult nyugdíjprogram csekély népszerűségét. – A tapasztalatok szerint a csatlakozott foglalkoztatók többsége a cég vezetőire, illetve meghatározó kulcsembereire indítja el ezt, jelentős összegű hozzájárulás mellett.
