Végre több halat eszünk – de milyen áron?

2016. július 11. hétfő - 19:46 / klímablog
  •    

Több halat esznek globálisan az emberek, ami egészségügyi szempontból egyértelműen jó hír. Ugyanakkor kicsit sem csökken a túlhalászat szintje a kereskedelembe kerülő tételek harmada nem fenntartható forrásból származik.

Bár egyes földrajzi területeken pozitív változást tapasztalhatunk, a világ tengeri erőforrásainak helyzete nem javult. Az ENSZ szervezet jelentése a globális halászat és akvakultúra helyzetéről megállapítja, hogy a kereskedelembe került halállomány közel harmada nem fenntartható módon lett kitermelve – ez 1974-hez képest háromszoros érték.

halak a hálóban

Kép:sxc

2014-ben a teljes fogásmennyiség 93,4 millió tonna volt, valamivel magasabb az előző évinél. Az alaszkai tőkehal vezeti az eladási listákat, megfosztva elsőségétől az 1998 óta töretlenül népszerű szardellát és egyúttal bizonyítva, hogy a hatékony erőforrás-gazdálkodás nem csak papíron működhet. Tonhalból, homárból, garnélából és lábasfejűekből szintén jó volt a fogás 2014-ben.

A világ vizein összesen 4,6 millió halászhajó cirkált 2014-ben (90%-uk Afrikában és Ázsiában), és ebből csupán mintegy 64 000 hossza haladta meg a 24 métert.

A jelentés szerint az emberi fehérjebevitel 6,7%-a származott halból, ami egyúttal kiváló omega-3 zsírsav, vitamin-, kalcium-, cink- és vasforrás is. 57 millió embert foglalkoztat a halászati szektor, harmaduk az akvakultúrában dolgozik. A szektor a világkereskedelem teljes értékének 1%-át teszi ki, és a mezőgazdasági kivitel közel 10%-át.

Halgazdálkodás

Becslések szerint az egy főre jutó halfogyasztás meghaladta a 20 kilogrammot – az 1960-as évek szintjének kétszeresét. Ez pedig az akvakultúrának, a vízi állat- (halak, puhatestűek, rákok) és növénytenyésztésnek köszönhető. (Az egészségünknek ez igen jót tesz.)

Kiürülnek az óceánok
1970 és 2012 között csaknem a felére csökkent a tengeri élőlények száma. Az élelmiszer-biztonsági szempontból fontos halpopulációk jelentősen csökkennek világszerte, néhány halfaj világállománya majdnem 75 százalékkal esett vissza. Ez minden ország számára problémát jelent, a legsúlyosabb mértékben azonban a fejlődő országokban élő embereket érinti.

Míg az akvakultúra leginkább Kínában virágzik, terjedőben van más országokban is, például a szubszaharai Afrikában. Emellett növekedésnek indult az ágazat Chilében és Indonéziában, mint ahogy Norvégiában és Vietnámban, a világ második és harmadik legnagyobb halexportáló országaiban is. Magyarország beletartozik azon a 35 országot magába foglaló országcsoportba, ahol a tenyésztett hal mennyisége több volt a vadon fogottnál. Hazánkban viszonylag fejlett az akvakultúra szektor, olvasható a jelentésben.

A fenntarthatóság kérdése

A FAO által megfigyelt vadon élő halállomány 31,4%-át érintette a túlhalászat 2013-ban, ez az arány 2007 óta gyakorlatilag változatlan. Ez nemzetközi egyezmények alapján akkor következik be, amikor a halállomány mennyisége a legnagyobb fenntartható hozam eléréséhez szükséges szint alá csökken.

Egyes országokban már elindultak biztató folyamatok ennek ellensúlyozására. Az Atlanti-óceán észak-nyugati partján az éves halkitermelés mennyiségét az 1970-es évekhez képest megfelezték. A foltos tőkehal-, a laposhal- és a lepényhal-állomány már a regeneráció jeleit mutatja, a tőkehalnál azonban ez lassabban megy. A magas áron kínált chilei tengeri sügér esetében sem növelték a halászat mértékét az Antarktisz vizein 2005 óta.

A Földközi-tenger és a Fekete-tenger helyzete ennél sokkal rosszabb: a halállomány 59%-a biológiailag nem fenntartható módon kerül kihalászásra. Különösen veszélyeztetettek a nagy halak, mint a szürke tőkehal, vörösmárna, nyelvhal és a tengeri durbincs. A Földközi-tenger keleti partvidékén félő, hogy a klímaváltozás miatt invazív halfajok szaporodnak el.

A FAO évtizedek óta azon dolgozik az országokkal együttműködésben, hogy a halkitermelés adatai megbízhatóbbak és pontosabbak legyenek.