Úgy, hogy ha sokan vesztik el állásukat és ácsingóznak munkáért, akkor a harmadik világ cégei megengedhetik maguknak, hogy méltatlan és embertelen körülmények között dolgoztassák őket. Úgyis elvállalják majd a melót a szegénysorba szorult emberek. Az automatizáció bevezetése -az ipar 4.0, az okos gépsorok és a dolgok internete együttes térnyerése- a távol-keleti gyárakban folyamatos és fokozatos lesz, de sok millió ember válhat az áldozatává. A márkák fenntarthatóvá válásának egyik neuralgikus pontja lesz, hogy a harmadik világban a megfelelő munkakörülmények között foglalkoztassák az emberek.
Fogyasztási cikk, turizmus & IT
Dél-Kelet-Ázsiában várható a legnagyobb átalakulás, hiszen a termékgyártás súlypontja oda helyeződött át a 2000-es évek elején és közepént felgyorsult outsourcing-trend miatt. A precíziós robotkarok természetesen kiváltják majd az emberi karokat, illetve a munkaerő egy részét. A Verisk Maplecroft éves jelentése és Modern Rabszolgás Indexe, mely az emberi jogok lábbal tiprását elemzi a vállalat szektorban, Kambodzsát, Indonéziát, Thaiföldöt, a Fülöp-szigeteket és Vietnamot (közös nevén az ASEAN-5 országokat) jelölte meg azon országokként, ahol a legnagyobb a kockázata, hogy a foglalkoztatás körülményei olyan szinten romlanak, hogy az már az alapvető emberi jogokat sértik. Ide tartozik a szinte éhbérért való foglalkoztatás, a balesetveszélyes üzemben dolgozás, a kényszermunka, a rabszolgaság. Ezekben az országokban már most is meglehetősen magas a kihágások száma.
Az ENSZ alá tartozó Munkaügyi Világszervezet (ILO) becslése szerint Dél-Kelet-Ázsia főbb gyártó központjaiban a munkerő 56 százalékát veszélyezteti az automatizáció, hiszen itt magas az alacsony végzettségű, tulajdonképpen szakképesítést nem igénylő munkások száma. A leginkább érintett szektorokként a fogyasztási cikkek és az infokommunikációs eszközök gyártását, valamint a vendéglátást és a kereskedelmet említi a jelentés.
Nehezedő női sors
Vietnamban a munkavállalók 67(!) százalékát, mintegy 36 millió embert sodorhat szegénységbe és rabszolgaságba az automatizáció. Kambodzsában és Vietnam a cipő-, textil-, és ruhaiparban nők adják a munkaerő többségét, ráadásul a teljes munkaerőn belül is jelentős részt (Kambodzsában 59, Vietnamban 39 százalékot) tesz ki e három termékfajta előállításán dolgozók száma. Magyarán a két országban főleg divatcikkeket gyártanak. A gyártás átalakítása pedig az egész országot destabilizálhatja. E három szektorban az állások 85(!) százaléka van veszélyben az automatizációtól. Ezeknek az állásoknak 76 százalékát nők töltik be jelenleg. Mintegy 2,6 millió vietnámi és 600 000 kambodzsai nő sorsát pecsételheti meg az automatizáció.
Ha a nők tömegesen maradnak munka nélkül -márpedig ez fog bekövetkezni-, akkor ezek az országok aligha fogják tudni teljesíteni a nemi egyenlőséget, amit az ENSZ által deklarált Millenniumi Fejlesztési Célokba is belefoglaltak. Ugyanakkor az automatizáció más ágazatokban is hasítani fog: a mezőgazdaságban, az erdőgazdálkodásban, a halászatban és az építőiparban is nagyobb mértékben alkalmaznak majd gépeket, így a megmaradt állásokért többen fognak versenyezni - rabszolgasorba illő munkavégzést is elvállalva.
Nemcsak a banánköztársaságokban
Laikusként azt gondolhatnánk, hogy kényszermunka és a rabszolgaság nemcsak a banánköztársaságok sajátossága, pedig a Verisk Maplecroft jelentése felhívja a figyelmet, hogy az ilyen esetekre -és az üzleti szektorban rendszerszintű hibákra- nagyobb eséllyel bukkanunk olyan demokratikus államokban, ahol nagy a bűnszövetkezetek kiterjedtsége. A jelentésben van egy hosszú lista, mely azokat az országokat sorolja fel, ahol meggyilkoltak már emberi jogi aktivistát, illetve a sanyarú munkakörülmények ellen felszólaló személyt. Szerencsére Magyarország egyáltalán nem kerül említésre az anyagban.
(Sustainable Brands)
