A japán nukleáris baleset kapcsán kialakult közhangulatban a német és a dán biztos  az atomenergia európai jövőjére nézve kedvezőtlen híreket jelentettek be a múlt héten. Günther Oettinger energetikai biztos a új nukleáris erőművi szabályozást és a banki stressz-tesztekhez hasonló tűréspróbákat emlegetett az EU területén működő 134 nukleáris létesítményben, Connie Hedegaard pedig az európai nukleáris reneszánsz és az európai atomenergia „hátszelének" a végéről beszélt (EurActiv.hu 2011.03.17).

Mivel a Bizottságnak valójában nincsen felhatalmazása ilyen beavatkozásokra, Fellegi Tamás az Európai Unió Tanácsának soros elnöksége nevében összehívta az energetikai miniszterek tanácsát március 21-re (EurActiv.hu 2011.03.21). Az előkészületekből nyilvánvaló volt, hogy a Tanácsban éles vita fog kialakulni, ugyanis a két biztos saját országaik nemzeti érdekeinek figyelembe vételével elrugaszkodott a nukleáris energiában érdekelt tagállamok - köztük Magyarország érdekeitől.

Költség-haszon

Németország és Dánia a zöldenergia (amibe nem tartozik bele a nukleáris energia) arányát szeretnék feltornászni az EU energiamixében a jelenleg előírt 20 százalék helyett 30 százalékra. A mai árakon a zöldenergia-termelő berendezések mindegyikének az egységnyi energiára jutó telepítési költsége nagyon magas, vagyis ez jelentős beruházási igényt róna a tagállamokra. Ennek a költségét az európai fogyasztók, és a hasznát az európai gyártok élveznék. Németország és Dánia pedig ezeknek a technológiáknak a legnagyobb exportőre a világon, vagyis azonnal profitálna az átállásból. A nukleáris létesítmények korlátozása viszont különösen fájna azoknak a tagállamoknak, amelyek ezekhez berendezéseket gyártanak (elsősorban Franciaországnak), illetve azoknak az országoknak, akik már rengeteget költöttek nukleáris létesítményeikre. Ebbe a csoportba tartoznak a visegrádi országok és Olaszország is.

Az Európai Unió Tanácsának magyar elnökség ebben az esetben igen jól jött a magyar kormánynak, ugyanis a francia atomiparral egyébként is tárgyalásokat folytató magyar fejlesztési tárca készíthette elő a nukleáris szakértő Kovács Pál vezetésével a tagállamok minisztereinek rendkívüli tanácsülését. A nukleáris energiát közvetlenül felhasználó, termelő országok többen vannak, mint akik csak fogyasztják az atomerőművekben termelt áramot, és a tanácsülés lényegében elvetette a biztosok javaslatait.

Mi lesz az elbukókkal?

Mivel a stressz-teszteknek egyelőre nincsen jogi alapja, egyáltalán nem volt világos, hogy mi lesz azokkal az erőművekkel, amelyek nem felelnek meg neki. Németország és Ausztria régóta követeli a régi típusú atomerőművek bezárását, és ez egy jó alkalom lett volna ennek elérésére. Azonban a miniszteri tanácsban elnöklő Fellegi Tamás szerint még nincsen válasz arra, hogy mi lesz a teszteken megbukó erőművekkel. „Az egész tűréspróbának az értelme az, hogy megállapítsuk ezeket a dogokat. A következő néhány hónapban többféle eshetőségre is terveket kell készíteni" - mondta a magyar miniszter Brüsszelben.

Sőt, az is kiderült, hogy a tesztek nem lesznek kötelezőek, és maguk a tagállamok dönthetik el, hogy hogyan alkalmazzák, és alkalmazzák-e egyáltalán a teszteket. „Ha egy ország úgy dönt, hogy nem vesz részt a folyamatban, annak nincsen különösebb következménye az egész gyakorlatra nézve" - mondja a magyar miniszter.

Oettinger Fellegi mellett állva már jóval szerényebb célokat tűzött maga elé. „Ne legyenek illúzióink. Nem mindenki ért egyet a nukleáris energia kérdéseiben az egyes országokban. Kevés olyan kérdés van, amiben a nemzeti kormányok és a parlamentek véleménye ennyire eltérő lenne" - mondta a biztos. Most már azzal is megelégedne, ha „minél több" tagállam részt venne a stressz-tesztekben és ha az egyébként 2009-ben elfogadott nukleáris biztonsági irányelvet minden tagállam határidőre, vagyis júliusra beillesztené a nemzeti jogrendjébe.

Atomipari különadó

Oettinger hazájában, Németországban különösen éles vita lángolt fel a japán katasztrófa kapcsán, hiszen a német társadalom általában ellenzi az atomenergia felhasználását, és a szociáldemokrata-zöld kormány az évtized elején elhatározta a már meglévő létesítmények lezárását. A jelenlegi kormánykoalíció éppen az elmúlt hónapokban hosszabbította meg a német atomerőművek élettartamát (jelentős, egyszeri atomipari különadó fejében), és a baleset nyomán fellángoló atomenergia-ellenes hangulat a lehető legrosszabbkor jött a számukra. A Merkel-kormány, amely a tartományi választásokon elszenvedett sorozatos veszteségek miatt egyre ingatagabb, úgy ment elébe a választói mozgalmaknak, hogy a saját maga által delegált biztos stressz-tesztjeit sem megvárva elhatározta, hogy a hét legöregebb reaktort azonnal leállíttatja.

A dán biztos asszonynak is van személyes motivációja: még egykori dán miniszterként ő volt a szervezője a sikertelenül végződött koppenhágai klímacsúcsnak. Hedegaard már akkor szerette volna elérni, hogy az EU emelje meg a zöldenergia-vállalását 30 százalékra, és most a japán katasztrófa kapcsán próbálta újra napirendre tűzni a javaslatot - egyelőre szintén sikertelenül.

Az atomenergiát ellenző zöld csoportok azonban szeretnék, ha a Bizottság tovább ütné a vasat. A radikális zöld Friends of Earth szóvivője, Brook Riley szerint „Európa energiaügyi gondjaira a megoldás a nukleáris és fosszilis energiától való elszakadás, nem pedig alternatív szállítók felkutatása vagy állítólagosan biztonságosabb atomerőművek építése".

A jelenleg leggazdaságosabban telepíthető zöldenergia, a szélenergia újabb eredményeket ért el a baleset kapcsán. A német és dán szélenergia-ipar máris kicsikart egy újabb eredményt: az ő szempontjukból kiábrándító tanácsi ülés után Oettinger biztos német honfitársa, Rainer Brüderle német gazdasági miniszter bejelentette, hogy az Északi-tengeri offshore szélerőműveket is bekötik a német villamosenergia-átviteli hálózatba.