Az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljai között szerepel az élelmiszerpazarlás felére csökkentése 2030-ra kereskedelmi és fogyasztói szinten. Ezt a céges ellátási láncok optimalizálásával lehetne elérni, vélik szakértők.
Egyelőre persze mindez nagyon optimista célkitűzésnek tűnik, ha belegondolunk, hogy a fejlett országokban mennyi elkészített egytál étel és élelmiszer kerül a kukába, mert nem vette meg az adott napon senki.
A globális szinten el nem fogyasztott élelmiszermennyiség az összes élelmiszer 33 százalékát, vagyis 1,3 milliárd tonnát tesz ki. Ez azért tragédia, mert közben az emberiség egykilencede (11,11 százaléka) éhezik. Vagyis lenne elegendő táplálék, csak nem ott készül el, ahol szükség van rá.
Az ENSZ adatai szerint évente 940 milliárd dollárnyi veszteséget okoz a világgazdaságnak az élelmiszerpazarlás. Arról nem is beszélve, hogy a kukába kerülő élelmiszereket is meg kellett termelni, ami a globális üvegházgáz-kibocsátás 8 százalékáért felel – ezt végső soron teljesen feleslegesen eregettük ki a Föld légkörébe!
Anglia éttermeiben és kávéházaiban például naponta 900 000 elkészített egytál étel végzi a szemetesben tökéletesen ehető és friss állapotban, állítja a Too Good To Go nevű applikáció, melyet az élelmiszerpazarlás megfékezésére hoztak létre.
Ha ezt a kilencszáz ezret megszorozzuk egy esztendő napjainak számával, kiderül, hogy évente 320 millió étel meg pocsékba a szigetországban, amiből ötször meg lehetne etetni Anglia teljes lakosságát!
A fenntarthatósági és természeti erőforrások témákban aktív World Resources Institute új jelentést adott ki, mely először bizonyítja, hogy üzletileg is van ráció az élelmiszerpazarlás megállításába történő befektetésben.
Az intézet annak a Champions 12.3 nevű szervezet adataira alapozza érvelését, mely politikusokat, üzletembereket, gazdákat és nem-kormányzati szervezetek tömörít és az élelmiszerpazarlás megszüntetését tartja fő feladatának.
Mintegy 114 étteremben gyűjtöttek adatokat három évig 12 országban, hogy bebizonyosodjanak róla, a pocséklás megállítására fordított költségek megtérülnek, méghozzá nem is rosszul.
Az elemzésből az derül ki, hogy azok az éttermek, melyek nem restelltek költeni az élelmiszerpazarlás csökkentésére és ennek megvalósítására megreformálták belső folyamataikat, 76 százalékuknál három éven belül megtérült a befektetés. Ezen belül a többségnek (89 százaléknak) már egy éven belül megtérült.
Az éttermek átlagosan 2 centnyi -vagyis 2 százalékos- költségmegtakarítást értek el minden egyes dollárnyi értékesített árun az első év letelte után.
Az Ikea részletesen is beszámolt arról, milyen eredményeket tud felmutatni e téren. A bútoráruház-hálózat 52 országban 420 éttermében csökkentette az élelmiszerpazarlást két év alatt, vagyis egymillió egytál étel kidobásának vette elejét. Ehhez a Winnow nevű elektronikus mérleget használt a vállalat, ami kifejezetten az élelmiszerhulladék mérésére szolgál.
Ugyan még mindig nem szűnt meg az élelmiszer kidobása, de volt olyan Ikea-étterem, amelynek 50 százalékkal is sikerült csökkenteni a szemétbe kerülő élelmiszerek mennyiségét.
A kutatás szerint az átlagos költségcsökkentés étteremenként 7:1 volt, vagyis minden egy dollárra, amit az élelmiszerpazarlás megfékezésére kötöttek, 7 dollárnyi költségmegtakarítás jutott.
(The Guardian)
