A multinacionális cégek zöldülését mérő Carbon Disclosure Project már 2013-ban foglalkozott azzal, hogy milyen a nagyvállalatok vízkezelése és vízpolitikája, s erről a világ legnagyobb adatbázisát halmozta fel. Mintegy 2025 vállalat adott önkéntes alapon bevallást működése vízzel kapcsolatos aspektusairól. E cégek piaci kapitalizációja együttesen eléri a 20 000 milliárd dollárt.
Víz nélkül nincs tőzsdei tündöklése sem
Akkor a megvizsgált 500 multinacionális cégnek 60 százaléka állította, hogy érték már kedvezőtlen hatások a víz, mint elégtelenül rendelkezésre álló erőforrás révén. Ez lehetett árvíz, vízhiány vagy vízszennyezés is.
2011-ben például a thaiföldi árvizek késztették arra az Intelt, hogy egymilliárd dollárral lefelé módosíta üzletieredmény-prognózisát, a Gap divatmárka pedig 22 százalékkal csökkentette profit-előrejelzését, mert az aszály miatt Texasban visszaesett a gyapottermés. Ezek egyértelműen jelentős tételek.
Az elmúlt években nagyot nőtt a világcégek víztudatossága. 2017-ben már a vizsgált 535 vállalatnak 70 százaléka léptetett életbe valamiféle belső céges mechanizmust a stratégiai, hosszú távú vízkérdések és kockázati lehetőségek megoldására.
A víz valódi ára
A víz fogyasztói ára, vagyis amit a megvételéért fizetünk a kőzműcégeknek, nem tükrözi ennek az ökológiai erőforrásnak a valós árát. Először is nem foglalja magában azokat a negatív externáliákat, amik a talajvízszennyezés vagy a folyók és tavak szennyezése révén keletkezik. Magyarán olcsóbban kapjuk, mint amennyit ér – és az értékét akkor érzik a cégek igazán, amikor nincs vizük megfelelő mennyiségben vagy minőségben.
A multik egy kis részénél – a CDP vizsgálatában szereplő cégek 7 százalékánál – megkezdődött a víz beárazása, vagyis a fogyasztói áron felül költenek vagy terveznek ráfordításokat a cég vízbiztonságára, hasonlóan ahhoz, ahogy egyes olajmultik üzleti terveikben, hosszú távú stratégiájukban már szerepeltetik költségtételként a karbonadót vagy a kibocsátási kvóták megvásárlását, akár kell fizetniük a légszennyezésért azokban az országokban, ahol működnek, akár nem. Egyszerűen azzal számolnak, hogy a jövőben ez a kötelezettség általános lesz világszerte.
Ugyanakkor a víz beárazása ennél kicsit tágabb: nemcsak a szennyezéséből keletkező kárt kalkulálják, hanem a társadalmi és ökológiai értékét is beszámítják, hogy milyen értékű szolgáltatást nyújt, mert csak így lehet a fontossága szerint kezelni a vizet, és stratégiai célú befektetéseket fordítani rá. Ezt a gondolkodást tükrözi például a Colgate Palmolive, a Nestlé vagy a Diageo felső vezetése is, s az igazgatótanács tagjait is felvilágosítják a víz fontosságáról.
Csekély ráfordítások
A vízbiztonság garantálása rendszerint ipari szennyvíztisztítási, vízsótlanítási és – az aszály üzletvitelt megakasztó hatásait ellensúlyozandó – víztakarékos öntözési projekteket jelent. 2017-ben a multik 91 országban 1000 ilyen projektet finanszíroztak 23,4 milliárd dollárral. Természetesen ezzel saját üzletvitelük és termelési folyamataik zökkenőmentességét biztosítják.
Ez azonban még mindig elenyésző összeg ahhoz képest, amit a G20-országok állítanak: ahhoz, hogy az ENSZ Fejlesztési Céljai (SDG) a víz tekintetében is teljesüljenek, 2030-ra 6400 milliárd dollárra lenne szükség, vagyis 2018–2030 között éves szinten 492 milliárd dollárra.
(Carbon Disclosure Project, The Guardian)
