Hogyan kezdtél a fogorvoslással foglalkozni?
- Édesapám is fogorvos, és tetszett, amikor őt láttam dolgozni. Egyébként is az orvosi pálya vonzott, nem volt nehéz a döntés. Egyetem alatt fontosnak tartottam, hogy a fogászat orvosi részével a lehető legjobban megismerkedjek, ezért kezdtem tudományos diákköri munkát a Semmelweis Egyetem Parodontológiai Klinikán, itt 2004-től azóta is oktatóként dolgozom. Emellett kapcsolódtam be édesapám magánrendelésébe, ahol tőle is sokat tanultam a szakmáról. Ezt a Dentpoint Kft. megalapítása követte, majd az évek során a rendelő infrastruktúráját és szakmai csapatát folyamatosan bővítettük.
Egy szakmailag és üzletileg jól működő magán fogorvosi praxisban dolgozva mind a tulajdonos, mind az alkalmazottak számára biztosított a tisztességes megélhetés. Azonban egy fogászati magánrendelő árképzését meghatározza számos közvetített szolgáltatás, kezdve a felhasznált anyagoktól az ott dolgozók bérén, gépek beszerzésén, amortizációján át a fogtechnikai díjakig. Emellett, ahogy mint minden hozzánk hasonló mikrovállalkozás, mi is egyre több bürokratikus terhet viselünk, ideális esetben egy teljes státuszt kellene teremteni, hogy valaki főállásban a praxis adminisztratív ügyeit intézze. Így a vállalkozás nyeresége közel sem annyi, mint egy kívülálló gondolná, összehasonlításként érdemes figyelembe venni, hogy nyugat-európai országokban 4-5-szörös az árképzés a fogászatban, hasonló szakmai és eszközfeltételek mellett.
A fogászati implantológiával akkor kerültem először szorosabb kapcsolatba, amikor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az általam kezelt, súlyos fogágybeteg páciensek esetében nem elegendő csupán a még megtartható fogaik megmentése, hanem a megfelelő rágóképesség és esztétika helyreállítása érdekében a fogászati implantátumokra készített fogpótlásokra is szükség van. Szerencsés vagyok, mivel az egyetemi klinikán megszerzett ismeretek, valamint számos hazai és külföldi konferencián, tanfolyamon elsajátított tudás segítségével egyre magasabb színvonalon tudtam ellátni a pácienseimet rendelőnkben. Manapság már rutinszerűen végzünk kollégáimmal összetett, ambulánsan elvégezhető csontpótló és lágyszöveti helyreállító, implantológiai műtéti beavatkozásokat.
Ezek szerint az implantátum önmagában nem elegendő, más kiegészítő kezelésekre is szükség lehet?
Pontosan, a hosszú távú siker szükséges, de nem elégséges feltétele egy minőségi implantátum, melynek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a körülötte elhelyezkedő csont- és lágyszöveteket maga körül megtartsa a következő évtizedek során. A saját és nemzetközi statisztikák alapján az esetek több mint 80 százalékában van szükség azonban az implantátum mellett valamilyen szövetpótló beavatkozásra is. Ez a kapcsolt szolgáltatások csúcsa, a fogászati implantológia legnagyobb szakmai kihívása.
Mennyi időt töltesz a magánpraxis működtetésével? Hogyan tudod összehangolni az egyetemi állásoddal?
Tulajdonképpen a magánrendelő egy teljes embert követelő munkahely, hiszen a célunk az, hogy mind szakmailag, mind szervezetileg jól működjünk, és megfeleljünk a páciensek elvárásainak. Az én esetemben édesapám segítsége rengeteget jelent, az igazán nagy kihívást az jelenti, hogy ezt össze tudjam hangolni a rendelői időbeosztást az egyetemi oktató- és kutatómunkámmal. Ez egyrészről kettős terhelés, másrészről az egyetemi közeg miatt rendelőnkben a kor nemzetközi színvonalának megfelelő ellátást tudjuk biztosítani.
Mit javasolsz pályakezdő fogorvosoknak?
Ha tehetik, egyetem után egy magas szakmai színvonalú egyetemi vagy magánrendelői képzőhelyet keressenek. Ott néhány évet eltöltve, magukat szabadidejükben, bel- és külföldön továbbképezve lehetséges megszerezni azt a tudást, ami a páciensek lelkiismeretes és alapos ellátásához szükséges.
