A béremelés 2016. október 3.-tól lép érvényben és körülbelül 150 000 munkavállalót érint. Miért éri meg a béremelés Schultznak? Akinek elvileg a részvényesek érdekeit és a részvényárfolyamot kellene védenie. Főként költségcsökkentéssel, ahogy azt vezérigazgató kollégái szokták.
Szegénysorból jött
Néhány adalék Schultz motivációja életrajzi gyökereiről. Lakótelepi gettóban nőtt fel, s már kicsi korától első kézből győződhetett meg arról, milyen nagy vagyoni különbséget vannak a társadalomban és milyen kedvezőtlen, lélekölő hatással van az emberekre a szegénység. Saját családjában is megtapasztalta a szegénységet. Hét éves volt, amikor apja eltörte a bokáját és mivel nem volt társadalombiztosítása vagy szakszervezeti tagsága, kezelése nagy pénzt emésztett fel, s a család bevétel nélkül maradt. Amikor egyetemre ment, Schultz diákhitelt vett fel és több munkát is elvállalt, hogy el tudja tartani magát, pincérkedett is. Előfordult, hogy vérvételre ment, hogy így pluszbevételre tegyen szert.
A megvilágosodás pillanata
Egy háztartási eszközöket árusító, svéd tulajdonú cégnél dolgozott, amikor először találkozott a Starbucks-szal. (Vagyis nem ő a cégalapító.) Nagy méretű kávégépet rendelt tőlük, s annyira megtetszett neki a dolog, hogy elzarándokolt Seattle elbeszélgetni a vállalkozás három alapítójával, akik akkoriban három kávéházat üzemeltettek, de már nagy mennyiségben értékesítettek kávét a fogyasztóknak közvetlenül, házi használatra is. Életében akkor érkezett el a sugallatos pillanat, amikor munkaadója egy háztartási készülék-expóra küldte Milánóba.
Az olasz nagyvárosba meglepte tapasztalta, hogy a kávéházak tulajdonosai név szerint ismerik a törzsvendégeket. Ekkor jött rá, hogy az embereknek nagyon személyes kapcsolatot jelent van a kávéfogyasztás élménye. Miért nem lehet ilyen közvetlenséget megvalósítani Amerikában?
De akárcsak Steve Jobs története az Apple-lel, az ő Starbucks-históriája sincs híján a kiválásnak: mivel kávéház-filozófiáját nem fogadták el a cég alapítói, 1985-ben otthagyta a Starbuckst és megalapította az Il Giornalét. Egy év alatt 242 emberrel beszélt, hogy felhajtsa a vállalkozáshoz szükséges lóvét, ebből 217 mondott neki nemet. Két évet töltött a cég fejlesztésével, s 1987 augusztusában 3,8 millió dollárért megvette a Starbuckst. Ahogy mondani szokták, a többi történelem. 1992-ben tőzsdére ment a cég, akkor már 165 kávéházzal rendelkezett és 93 millió dolláros forgalmat bonyolított. 2008-ig nyolc éven át "csak" elnökként vezette a Starbuckst, de végül visszavette a vezérigazgatói posztot. Két év leforgása alatt, 2010-re 315 millióról 945 millió dollárra növelte a cég éves profitját.
Mindent a minőségért
7100 kávéházat zárt be az Egyesült Államokban, hogy lehetősége legyen képzésben részesíteni alkalmazottait a tökéletes eszpresszó készítéséről.
Sok cégvezető azért folyik bele az üzletvitel apró részleteibe, mert vagy a hiúságát legyezgeti azzal, hogy ő minden munkafolyamatnál nélkülözhetetlen, vagy mert maximalista. (Vagy mindkettő.)
Schultz is szereti "mikromenedzselni" a dolgokat. Amikor például a Starbucks a Spotify zenei platformmal indított partnerség keretében új kártyát bocsátott ki, rögtön megvétózta a javasolt színárnyalatot (a feketét), mondván az nem elég menő és fiatalos. (Zöldet akart helyette.)
Hallgat másokra
Schultz, aki 28 éve áll a cég élén, partnereknek tekinti és nevezi az alkalmazottakat. Fontosnak tartja, hogy aki nem ért a döntéseivel egyet, az merje hallassa a hangját és magyarázza meg, miért mond ellen. Szerinte a nyílt diskurzust és vitát felvállaló vállalati közegben tudnak csak igazán jó döntések születni. Ide vág egy 2008-as eset. Schultz kivette az olvasztott sajtot tartalmazó szendvicset a kávéházakból, mert annak illata erősebb és elnyomja a kávé illatát. Elvégre az mégis csak a vállalat főprofilját jelenti.
Menedzserei azonban lázadoztak a döntés ellen. És sikerült meggyőzniük a főnököt! Azt a kompromisszumot sikerült kiharcolniuk, hogy továbbra is a menün marad a szendvics, de úgy készítik el, hogy illata kevésbé markáns, s így nem nyomja el a kávé illatát.
Fair trade
Amikor visszaült a vezérigazgatói székbe, Schultz elindította a fair trade vásárlást. 2010-re a vállalat 65 %-ra növelte kávébeszerzéseinek azon hányadát, melyet fair árszinten, vagyis nem nyomott áron szerez be a harmadik világbeli kistermelőktől. 2015-re az éves mennyiség 99 %-át már a fair trade jegyében vásárolja a Starbucks.
Tandíjtámogatás
Schultz hisz abban -Széchenyi után szabadon-, hogy a kiművelt emberfőkben rejlik nemcsak egy nemzet ereje, hanem egy vállalaté is. Ezért 2015 tavaszán meghirdette azt a tandíjtámogatási programot, miszerint azok a Starbucks-alkalmazottak, akik szeretnének diplomát szerezni az amerikai felsőoktatásban, a cég a teljes tandíjat fedezi, amennyiben az Arizona State University-re iratkoznak be online oktatásra. A program már azokra is érvényes, akik csak heti 20 órás munkaviszonyra vannak bejelentve a cégnél.
Egészségbiztosítás
Schultz a részmunkaidős alkalmazottakra is kiterjesztette a teljesjogú egészségbiztosítási programot, ha legalább heti 20 órás a munkaviszonyuk és legalább 90 napja vannak a cégnél.
Létrehozta a FoodShare-programot is, hogy a kávéházak készételei utáni maradékokat a rászorulókat kiszolgáló élelmiszerbankoknak adományozza a cég. A terv az, hogy 2021-ig 50 millió ételt ad jótékony célra a Starbucks.
Munkaerőintegráció
2018-as cél, hogy legalább 10 000 háborús veterán vesz állományba a cég, sok esetben a házastársaikat is. Ez egy 3 éven át tartó, 100 000 fős munkaerőintegrációs program része, mely a hátrányos helyzetű fiatalok (a 16-24 éves korosztály) elhelyezkedését segíti.
Kíméletes munkaidő(?)
2014-ben a Starbucks ígéretet tett rá, hogy kiszámítóhatóbb ütemezésben foglalkoztatja alkalmazottait, nem az utolsó pillanatban közli velük következő heti beosztásukat (hanem legalább 10 nappal korábban), és nem kényszerítik őket zárástól zárásig tartó, egész napos műszakra (ezt hívják úgy, hogy "clopening", ami a closing & opening keresztezése).
De még 2015 szeptemberében is arról panaszkodtak a beosztottak a The New York Times oknyomozó riportjában, hogy van olyan kávéház, ahol olyan mértékben csökkentették a létszámot, hogy a megmaradt munkavállalók agyondolgozzák magukat, s a "clopening" gyakorlata sem szűnt meg. A Coworker.org-on 200 jelenlegi vagy korábbi alkalmazott szolgált hasonló adalékokkal.
Politizál
Schultz végső soron arra hajt, hogy a Starbucks a céges társadalmi felelősségvállalás mintapéldája lehessen. Az a márka, mely elsőnek jut az emberek eszébe, ha ez a kifejezés hangzik el. Ahogy Anita Roddick Body Shopja vagy Jerry Greenfield és Ben Cohen jégkrémcége, a Ben & Jerry's is a CSR ikonikus példájává vált az elmúlt évtizedekben. Míg sok tőzsdei cég vezetője tartózkodik attól, hogy politikailag véleményt nyilvánítson, Schult felszólalt és nézetet vallott olyan témákban, mint a fegyverviselésre vonatkozó jogszabályok, a munkaerő sokszínűsége vagy a rasszizmus.
