A Csendes-óceánon néhány évente kialakuló El Niño (teljes nevén El Niño-Déli Oszcilláció, azaz ENSO) globálisan jelentős hatásokkal jár, mert átmenetileg tovább emelheti a Föld átlaghőmérsékletét. Cikkükben a kutatók hangsúlyozzák, hogy a hosszú távú globális felmelegedést nem az El Niño okozza: ez természetes éghajlati ingadozás, amely rövidebb távon módosítja a klímát. Hatása azonban korántsem elhanyagolható: egy erősebb El Niño akár 0,2 °C-kal is növelheti, míg a La Niña (az éghajlati jelenség ellentétpárja) idején csökkentheti a teljes Földre számolt évi átlaghőmérsékletet.
Az El Niño-La Niña váltakozása egy nagy kiterjedésű éghajlati folyamat, melynek leghamarabb érzékelhető hatása a felszínközeli vízrétegek hőmérsékletében mutatkozik meg: a Csendes-óceán középső, trópusi területein a vízfelszín a szokásosnál néhány fokkal melegebb (El Niño idején) vagy hidegebb (La Niña idején), mely a Csendes-óceán keleti medencéje felől nyugati irányba terjed, és a közeli térségek (Ausztrália, Észak- és Dél-Amerika vagy akár India) légkörzését jelentősen módosítja. Ez kihat a globális légköri cirkulációra is, illetve a melegebb óceán nagyobb párolgásán keresztül a légkörben található összes vízpára mennyiségére is.
A fázisváltás időszaka március-április, tehát mostanában dől el, hogy a következő hónapokban milyen irányba halad ez az éghajlati jelenség. Az előrejelzések szerint idén gyors átmenet várható egy gyenge La Niña állapotból az El Niño fázisba, mindössze három évvel az előző El Niño után. Ha ez az év végére szuper El Niño erősségűvé válik, akkor nagy valószínűséggel a következő év a valaha mért legmelegebb lesz a Földön.
