2016. január 1-jétől egyes új építésű lakások esetén 2016–2019 között a kedvezményes, 5 százalékos kulcsot alkalmazzák. A kedvezményes adómérték két esetre vonatozik: a többlakásos lakóingatlanok esetében maximum 150 négyzetméteres hasznos alapterületű lakásokra, míg egylakásos lakóingatlanok esetében (pl. családi házak) 300 négyzetméteres hasznos alapterületű lakásokra. Az új építésű lakások vételárának áfacsökkentéséről itt olvashat részletesebben!
Csakhogy felmerül a kérdés, hogy a magyar áfaszabályozás szinkronban van-e az uniós szabályozással?
Az EU 2006/112/EK Irányelve a közös hozzáadott értékadó-rendszerről, más néven HÉA Irányelv ugyanis meghatározza, hogy az általános adókulcs nem lehet alacsonyabb, mint 15 százalék, a 98. cikkelye pedig lehetőséget ad a tagállamoknak arra, hogy egy vagy két kedvezményes adókulcsot alkalmazzanak, amely nem lehet alacsonyabb, mint 5 százalék. Azonban a kedvezményes adókulcsot csak azokra a termékekre vagy szolgáltatásokra lehet alkalmazni, amelyek az irányelv mellékletében szerepelnek. Ebből logikusan következik az is, hogy, amennyiben egy adott termék vagy szolgáltatás nem szerepel a mellékletben, arra kedvezményes adókulcsot – alapesetben – nem lehet alkalmazni.
A melléklet 10. pontja szerint kedvezményes adókulcsot lehet alkalmazni a szociálpolitika keretében biztosított lakásra, lakásépítésre, -felújításra és -átalakításra. „Meg kell jegyeznem, hogy az elfogadott jogszabály indoklása is az irányelv e pontjára hivatkozik! Másképp megfogalmazva, a kedvezményes adókulcsot lakásokra akkor vezethetik be a tagállamok, ha az szociálpolitikai célból történik. Ebből logikusan következik az is, hogy amennyiben a tagállamok a lakások értékesítésére nem szociálpolitikai célból vezetik be a kedvezményes adókulcsot, akkor az a rendelkezés ellentétes a HÉA Irányelvvel” – hívta fel a figyelmet Sztankó Dániel, az RSM-DTM pénzügyi képviseleti csoportvezetője legfrissebb blogbejegyzésében.
Lehet szociálpolitikai a cél
Az állam érvelhet azzal, hogy a kedvezményes adókulcsot nem akármilyen lakásokra vezették be, hanem többlakásos lakóingatlan esetén csak a maximum 150 négyzetméteres, illetve egylakásos lakóingatlanok esetén (pl. családi házak) 300 négyzetméteres lakásokra – ezzel ki is merítettük a szociálpolitikai célt. Ezt még egy példával is illusztrálhatja, mondván, nem illeti meg a kedvezményes adókulcs azon réteget, amely 150, illetve 300 négyzetméternél nagyobb lakásokat képes megengedni magának, más szóval a kedvezményes adókulcs csak a szociálisan rászorulók esetében jár, vagyis azoknak, akik legfeljebb 150 négyzetméteres lakást, illetve 300 négyzetméteres házat képesek megengedni maguknak – és máris megvan a szociálpolitikai cél.
Mi is a szociálpolitikai cél?
A kérdés megválaszolásához segítségül hívjuk az Európai Bíróság egyik 2015. június 4-én született határozatában leírtakat. Az adott ügyben ugyanis az Európai Bíróságnak azt kellett mérlegelnie, hogy az energiatakarékos anyagok beépítésére vonatkozó kedvezményes adókulcs bevezetése valóban szociálpolitikai célú volt-e. Az ügy háttere röviden: az Egyesült Királyság kedvező áfakulcsot vezetett be energiatakarékos anyagok beépítésére, az EB pedig – jogsértési eljárásban – egyrészt jelezte, hogy kedvezményes áfakulcsot csak szociálpolitikai célból lehet bevezetni, másrészt megkérdőjelezte, hogy a szabályozás bevezetése valóban szociálpolitikai célból történt-e. Az ítélet hasznos szempontokat fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy mi minősül szociálpolitikai célnak. Többek között az EB azt is kimondta, hogy nem tekinthető szociálpolitikai célúnak az a rendelkezés, amely nincs tekintettel a lakásban élők keresetére, életkorára és más hasonló kritériumokra, illetve amely nem tekinti célnak segíteni azon rászorulóknak, akiknek nehézséget jelent rendezni a közüzemi energiaszámlákat.
A fentiek alapján elképzelhető, hogy a jelenlegi szabályozást finomítani kell, hozzárendelni egy már meglévő vagy új szociálpolitikai célhoz, és ezt egyértelművé kell tenni jogszabályi szinten. „Véleményem szerint – szabályozástechnikai szempontjából – ez nem lehet különösen nehéz, hiszen az idézett EB-ítéletben, illetve a tárgyalásokon várhatóan megfogalmazásra kerülő szempontok hasznos támpontot jelenthetnek a jogalkotónak. A gazdasági szereplőknek viszont fel kell készülni egy esetleges jövőben törvénymódosításra” – hangsúlyozta Sztankó Dániel.
Az előző gondolatmenetet során szándékosan nem vontam le a konklúziót arra vonatkozóan, hogy vajon véleményem szerint a magyar szabályozás – az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatának tükrében – mennyiben szociálpolitikai jellegű, és mennyiben felel meg az EU-s szabályozásnak. A továbbiakban tételezzük fel, hogy a magyar szabályozás valóban nem EU-konform – mi történik ekkor, és mivel járhat ez?
Tételezzük fel, hogy évekkel később, pl. 2018-ban az EB egy olyan döntést hoz, ami szerint a magyar szabályozás a közösségi jogba ütközött, így a 2016-ban értékesített lakásra mégsem 5 százalékos áfakulcsot kellett alkalmazni, hanem 27 százalékos kulcsot. Általánosságban kimondható, hogy ha egy tagállam szabályozása ütközik az európai jogba, akkor a Bíróság kötelezheti az adott tagállamot, hogy a jogellenességet szüntesse meg. Általában az ítéletekben az EB nem tér ki arra, hogy a szabályozást visszamenőlegesen vagy a jövőre nézve kell összhangba hozni a közösségi joggal – ezt a kérdést a tagállamokra bízza. 2018-ban aligha valószínű, hogy a kérdést bárki visszamenőlegesen szeretné rendezni.
Úgy gondolom, hogy a piaci szereplőknek nem kell ilyen forgatókönyvek miatt aggódniuk, még akkor sem, ha az EB kimondja a magyar szabályozás jogellenességét. Ugyanis több EB-ítélet is kimondta, hogy amennyiben egy adott tagállam elmulasztja megfelelően implementálni a közösségi jogot, akkor a piaci szereplőket emiatt nem érheti kár, sőt amennyiben mégis kár érné, akkor akár kártérítést is követelhet az adott tagállamtól.
Összefoglalva: a piaci szereplők jelenleg ugyan még nyugodtan alhatnak az 5 százalékos áfamérték bevezetése miatt, de ha az EB kimondja, hogy az 5 százalékos áfamérték bevezetése ellentétes a közösségi szabályozással, arra érdemes előre felkészülni. Arra a kérdésre kell majd figyelni, hogy mi fog történni a már befizetett előlegeken felül fizetendő összegekkel, adott esetben kit terhelhet a vélelmezett áfakulcsváltozásból eredő kockázat?
