Az üzlet otthon van

2013. május 24. péntek - 07:30 / Timár Gigi
  •    

Mondják, hogy a kreativitás nem ismer határokat. Ha kell, akkor kicsiben, „fű alatt”, nappaliról nappalira tör utat magának.

A nehéz gazdasági helyzet, a kicsi, induló vállalkozások előtt tornyosuló számtalan, szinte leküzdhetetlen nehézség és a társadalom reakciója erre, az érdektelenség, beszűkülés folyik a csapból is. Lehangolóbbnál lehangolóbb statisztikák olvashatók a kiadatlan üzlet- és irodahelyiségek hatalmas számáról, de, ha jobban megnézzük, ez nem jelenti azt, hogy ne sarjadnának működő – sőt, olykor briliáns –, új üzleti ötletek a „romokon”.

Kép:PP

Divat a rom

A romokon szó szerint annyiban, hogy a lakásokban rejtőzködő, a legkülönfélébb szolgáltatásokat kínáló üzletek kiindulópontját a mára Budapest büszkén vállalt, turistacsalogató védjegyének számító romkocsmák adták. Az első fecske, a mára kultikussá vált Szimpla Kert 2001-ben nyitotta meg kapuit. Fiatal tulajdonosai meglátták a lehetőséget az üresen álló, sajátos hangulatú belvárosi házban. A romkocsmasztori azóta már történelem, pontosabban történelmi siker, ami sokak szemét felnyitotta arra, hogy a lakóterek számos más funkcióra alkalmasak, némi kreativitással pedig helyettesíthetik a kisebb, induló, kreatív vállalkozások számára megfizethetetlen irodákat vagy üzlethelyiségeket. A romkocsmáknak annyiban is sokat köszönhet a „lakásbizniszt” művelők köre, hogy ők hozták divatba az újrahasznosított, ipari hangulatú, kifejezetten és tudatosan nem tip-top miliőt. Ezek felépítése nagyságrendekkel kisebb befektetést igényel, ráadásul a közönség olyannyira trendinek találja, hogy sok esetben az egyébként vadonatúj tereket is érdemes ebben a szellemben alakítani – mondhatni, rombolni – a divatos imidzs elérése végett.

Lakásétterem
Főzni szerető emberek magánlakásban gourmet vacsorákat tartanak, elsősorban ismerősöknek és ismerősök ismerőseinek, amihez anyagi hozzájárulást kérnek. Ez a lakásétterem, ahol az ételnél többet, különleges kulináris élményt is adni kell a vendégnek. Leginkább a legmagasabb kategóriájú éttermekhez hasonlítható, intimebb kiadásban. Mára oly népszerű, hogy a műfaj hazai úttörője, a Lakásétterem nevű csoport épp mostanában jelentette be, hogy – mivel nagy örömükre lassan kezelhetetlen méretűvé duzzadó közösségüket számos más hasonló minőségi lakásvendéglátó tudja már kiszolgálni – felhagynak tevékenységükkel.

Ami kicsi, az exkluzív

Be kellett látni azt is, hogy a kicsinység, ha nem kényszerként, hanem adottságként tekintünk rá, akár arculat, lehetőség is lehet. Csillogó főutcai portálok helyett zárt, emeleti ajtók mögé kényszerülsz? Sebaj! Mi ez, ha nem az exkluzivitás maga? Nem tudsz leültetni csak tíz vendéget? Annál jobb! A többiek élő reklámként tolonghatnak az ajtó előtt, vagy a közösségi oldalak segítségével a virtuális várólistán. Nem is kell ennél jobb reklám. Ezt viszont maximálisan ki kell használni! A legkülönfélébb profilú lakásüzletek építettek ki masszív rajongói, követői kört az internetes közösségi oldalakon. Tudni arról, hogy mikor szabadul fel hely a szűk körű lakásétteremben, mikor lesz vásár a csak időnként megnyitó ruhaszalonban, a kiváltságosság érzést kelti a reménybeli vásárlókban, ami mondhatni, megfizethetetlen.

Lakásiroda
Egy kicsi – egy- vagy néhány fős – cég számára felesleges és sok esetben elérhetetlen önálló irodát fenntartani az összes kiszolgálóhelyiséggel, tárgyalóval és minden más szükséges infrastruktúrával. Ezt már sokan belátták, a lakásbizniszek úttörői azonban arra is rájöttek: nemcsak hatalmas irodaházak jól szervezett emeletein, óriási marketinggel lehet több, egymástól független, de sok esetben akár összedolgozó munkavállalót egy térbe ültetni, hanem mondjuk egy nagyobb, polgári lakásban is. Vagy egy kisebben. A „coworking” hazai meghonosítóija a Loffice, amely ugyan első irodáját egy valaha volt ipari létesítményben hozta létre, azóta már több, klasszikus belvárosi lakásból kialakított teret is sikeresen működtet. Akár egy órára is bérelhető náluk munkaállomás vagy épp tárgyaló. A műfaj kicsiben is jól működik, a Hollán9 tulajdonosa például saját egykori leánylakásából kreált irodát magának, és még néhány, havidíjat fizető kreatív szakembernek.

Vannak olyan tevékenységek, amelyek a szabályozás miatt kényszerülnek magánlakások falai közé, másokat a költségek kordában tartása vagy a különlegesség biztosítása mozgat. A nem dohányzók védelméről szóló törvény hatálybalépése után nem sokkal nyílt az első közösségi dohányzó – korábban szükséglakás. A maguknak játszóhelyet nehezen találó színészek bárki nappalijából színházat csinálnak, a szigorú követelményeknek megfelelni nem tudó séfek pedig otthonukba hívnak – adott esetben ismeretlen – vendégeket. Az öltözködés sem maradhat ki: a divatáruda még egyedibbé teszi darabjait azzal, hogy azokat havonta egy alkalommal, a megfelelő ház ajtaján csengetve szerezhetjük be. Ezután még kisebb az esélye, hogy a választott darab szembesétál később az utcán.

Ha esetleg úgy tűnik, hogy vannak korlátai a magánterekbe sikeresen adoptálható üzleti lehetőségeknek, a kreativitás képes átlépi ezeken.

Lakásbutik
Exkluzív üzletet működtetni általában igencsak sokba kerül, ami az infrastrukturális költségeket illeti. A kezdő, alternatív tehetségek általában fényévekre vannak ennek lehetőségétől. A stratégia tehát a visszájára fordult: a különlegességet a limitált nyitva tartás, a bennfentesség érzése és a zárt kapuk adják. Kiváló példa erre a mára jelentős Facebook-közösséget kiépítő Látomás butik, amely meglévő, kizárólag női termékekkel foglalkozó belvárosi boltjai mellett az urakat havonta csupán egy hétvégén, egy lakás intim környezetében fogadja. Az egyedi vintage divattermékeket, ékszereket kínáló Lovebug Vintage oldalán leginkább előzetes bejelentkezést javasolnak, a napi aktuális nyitva tartást pedig szintén a legnagyobb közösségi oldalon teszik közzé.
Lakásszínház
Talán Fellegi Ádám zongoraművész volt az első Budapesten, aki rendszeresen tartott kulturális eseményeket – magyarázattal kísért koncerteket – a saját otthonában, évtizedekkel ezelőtt, hatalmas sikerrel. Alapvetően játszóhely nélküli társulatok kezdtek el lakásokat használni előadásaik bemutatására, ami a kényszerből egészen különleges, a tereket belakó darabokhoz vezetett. A budai KoMoD vagy a saját pesti albérletükben játszó Transfjúz Társulat mellett a Dollár Papa Gyermekeitől is kérhet a saját lakásába előadást bárki. A színészek által használt kellékek ezúttal a saját tárgyaink lesznek.

 

Feliratkozom a(z) Piac & marketing téma cikkértesítőjére. A megjelenő új cikkekről tájékoztatást kérek