Kétségtelenül erős és vonzó mítosz, hogy fiatalon a legambíciózusabb az ember. De Steve Jobs is azt mondta híres aranyköpésében: "Stay hungry." Maradj éhes. Ne elégedj meg később sem kevesebbel, mint a tökéletesség, a világhódítás - vagy ki-ki behelyettesítheti ezt olyan kifejezéssel, értékkel, ami neki fontos. Magyarán: ne szürkülj be, ne lohadj le, ne fáradj ki, legyél ugyanolyan ambíciózus az évek előrehaladtával is, mint ifjú titánként voltál.
Az MIT kutatóinak új elemzése azt mutatja, hogy a középkorú vállalkozók "messze sikeresebbek", mint fiatalabb társaik. A startupokat fiatalok gründolják valamilyen innovatív ideával, elgondolással felvértezve, de a cégvilág nemcsak startupokból áll. Tele van hagyományos vállalkozásokkal, amik nem nyújtanak innovatív termékeket vagy szolgáltatásokat. A mérnöki szakmákban sem arról szól a képzés, hogy mindenképpen valamilyen forradalmian új dolgot hozzon létre az ember.
Világszerte az MBA-kurzusok -a marketingjük éppúgy, mint a tananyaguk- arra koncentrálnak, hogy lépj ki fiatalon a versenyszférába, valósítsd meg az ötleted. Az egésznek az az étosza, hogy ne menj el a multihoz dolgozni, inkább te legyél a következő multi megalapítója. Az MBA-kultúra (a Master of Business Administration diplomáról van ugye szó) javarészt arra van kihegyezve, hogy startup-alapítókat termel az ilyesfajta képzés.
Ezzel szemben az a helyzet, hogy minél több tapasztalatra tett szert egy ember az üzleti szférában (bizony éppen egy nagyvállalat ranglétráján felfelé lépkedve), annál nagyobbak az esélyei, hogy sikerre vigyen egy (saját) céget.
A fiatalok ugyan virtuózok lehetnek az új technológiák használatában és kreatív értelemben is sokkal könnyebben állnak elő iparágakat forradalmasító, diszruptív megoldásokkal, de a tapasztalattal még híján vannak. Akárcsak a pénzügyi stabilitásnak, ami szintén fontos a vállalkozáshoz. A középkorúak például megengedhetik maguknak, hogy például egy második ingatlanjukat elzálogosítsák, s abból szerezzenek indulótőkét új vállalkozásukhoz, vagy hozzányúljanak a megtakarításaikhoz.
Az MIT kutatása szerint így növekednek a cég sikerre vitelének esélyei:
- a 25 évnél fiatalabbak gyengén teljesítenek vállalkozóként;
- amint elérik a huszonötöt, a siker valószínűsége nőni kezd;
- 25 és 35 év között konstans a vállalkozásuk boldogulásának esélye;
- 35 év után ismét ugrásszerűen megnő az esélyük a sikerre;
- 46 évnél újabb ugrás tapasztalható, itt megint több a sikeres vállalkozó;
- és a sikeresség aránya elég magas marad nagyjából a 60. életévig.
Később, 10-15 évnyi tapasztalatszerzés után is lehet önálló vállalkozásba kezdeni. Hiszen minél hosszabb ideig működött valaki egy iparágban, annál sanszosabb, hogy kiterjedt a kapcsolatrendszere. Minél több évet húzott le egy szakterületen, annál több szakmai fortélyt és titkot ismer, s annál inkább "belakta" azt az ágazatot (többféle funkcióban, s több cégnél dolgozva), amely szektorban egyébként érvényesülni kíván egy új vállalkozással.
Ráadásul arról se feledkezzünk meg, hogy sok óriáscég -különösen a technológiai szektorban- startup inkubátorokat és saját kockázati tőke alapot is létrehoz, hogy a munkavállalói által kiötlött új ötleteket életre segítse. Ilyen vállalati kultúra érvényesül például a LinkedInnél, a Microsoftnál és az Apple-nél is.
Ennek részben ahhoz van köze, hogy a technológiai fejlődés olyan gyors, a nagyvállalatok nem feltétlenül akarják felsővezetői szinten eldönteni, hogy mi a Több lóra is fogadnak és akár "mi fiunk borja" alapon, saját munkavállalóikat ösztönzik arra, hogy indítsanak startupokat, akár külső startupokba fektetnek be, hogy megkaparintsák a kulcsot a holnap sikeres technológiájához.
Ez a platformsemleges vagy platformagnosztikus hozzáállás alapja, amikor egy cég nem kötelezi el magát, nem válik úgyszólván "hívővé" egy technológiai vallásban, hanem több potenciális megoldásban és technológiában is benne tartja a kezét, nem tudván biztosan, melyik lesz a tuti befutó.
(The Conversation)