Akár árverésen, akár árverésen kívüli eladással kerül értékesítésre egy céges ingatlan, az áfakötelezettséggel számolni kell. Az áfatörvény szerint ugyanis a termékértékesítésre nincs befolyással, hogy az szerződéskötés, jogszabályi rendelkezés, bírósági határozat alapján vagy árverés útján történik. E szabály alapján, ha az árverés során a NAV által lefoglalt vagyontárgy kerül kényszerértékesítésre, akkor ez az áfa rendszerében termékértékesítésnek minősül, amennyiben az adós áfaalany. Ellenkező esetben áfakötelezettség értelemszerűen nem merül fel – hívta fel a figyelmet dr. Csüllög Balázs, az RSM Hungary szenior adótanácsadója a legfrissebb blogbejegyzésében.

Az árverésen történő értékesítést, habár az adós társaság rendelkezési joga korlátozva van, minden esetben az adós teljesíti az árverési vevő felé, azaz az adóvonzattal járó értékesítési ügylet az adós és az árverési vevő között jön létre. Az áfa szempontjából az árverés szervezője soha nem tekinthető úgy, mint aki saját nevében teljesíti az értékesítést. Az árverési vétellel önálló jogcímen szerez tulajdont az árverési vevő az eladó adóstól.

Kép: SXC

Árverésen vett ingatlan – egyenes vagy fordított áfa?

Az adós az elárverezett vagyontárgy értékesítéséről köteles számlát kibocsátani, azonban nem mindegy, hogy hogyan.  A végrehajtási eljárás során tekintettel kell lenni az áfatörvény fordított adózásra vonatkozó szabályaira is. Ugyanis fordított adózás alá eshet a vállalkozásban tárgyi eszközként nyilvántartott ingatlan értékesítése, ha az értékesítő adóalany felszámolási vagy bármely más, fizetésképtelenségét jogerősen megállapító eljárás hatálya alatt áll.

Ugyan az áfatörvény „fizetésképtelenségét jogerősen megállapító eljárás” megfogalmazása kevésbé szerencsés, ugyanakkor az adóhatóság gyakorlata – a HÉA irányelv rendelkezéseivel összhangban – az általa foganatosított végrehajtást ilyen eljárásnak tekinti az áfa vonatkozásában.Természetesen a fordított adózásra csak abban az esetben kerülhet sor, ha:

• az árverési vevő maga is áfaalany (ide nem értve az alanyi adómentes adóalanyt, illetve a kizárólag mezőgazdasági különös adózási jogállású adóalanyt)
• vagy evaalany,
• és nincs olyan törvényben szabályozott jogállása, amely alapján tőle áfa fizetése ne lenne követelhető.

Ennek megfelelően amennyiben az árverési vevő áfaalany, akkor fordított adózás alkalmazására kerül sor. Így az árverési vételárat, mint nettó összeget kell feltüntetni a számlán, a vevő adószámával és a fordított adózásra történő szöveges utalással együtt. Az adót ilyenkor a vevő a számla alapján a nettó értékre állapítja meg, és rendezi a költségvetés felé. Ha az árverési vevő nem áfaalany, vagy alanyi adómentes adóalany, vagy kizárólag mezőgazdasági különös adózási jogállású adóalany, akkor nem merül fel a fordított adózás alkalmazhatósága. Ezekben az esetekben az áfaalany/evaalany adós társaság lesz az áfafizetésre kötelezett. Az árverési értékesítésről egyenes adózás szabályai szerint állít ki számlát, amelyben az előzetesen felszámított áfát az árverési vevőre hárítja át. Figyelemmel arra, hogy az árverési árnál magasabb összeg a vevőtől nem követelhető, az árverési vételár bruttó (áfát is tartalmazó) ellenértéknek tekintendő. A fenti számlázási bonyodalmak elkerülhetőek, amennyiben az adós az árverés előtt az adóhatóságot bízza meg, hogy a nevében meghatalmazottként a NAV állítson ki számlát az árverésen történő értékesítésről. Ez azonban nem automatikus, előzetes írásbeli megállapodás szükséges a NAV-val a számlakibocsátás elfogadásának feltételeiről és módjáról. Ha az adós a számlakibocsátási kötelezettségét elmulasztja, akkor mulasztási bírsággal sújtható.

A számlakibocsátás az árverési vevő szempontjából is fontos, mivel a számla birtokában tudja gyakorolni az őt megillető adólevonási jogot (ha annak egyéb törvényi feltételei fennállnak). Amennyiben nem áll rendelkezésére számla (mert az adós számlakibocsátási kötelezettségének nem tett eleget), akkor az árverési jegyzőkönyvvel mint a fizetendő adó megállapításához szükséges okirattal tudja igazolni adólevonási jogát.

Az ingatlanvásárlás illetékvonzata

Árveréssel történő vétel során nem árt figyelemmel lenni arra is, hogy az árverési vétel az árverési vevő szempontjából az illetékekről szóló törvény (Itv.) értelmében illetékköteles, amely kötelezettség az árverés napján keletkezik. A vagyonszerzési illeték mértéke – ha a törvény másként nem rendelkezik – az ingatlan, illetve belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzése esetén az alábbiak szerint alakul.

Ingatlanonként 1 milliárd forintig 4 százalék, a forgalmi érték ezt meghaladó része után 2 százalék, de ingatlanonként legfeljebb 200 millió forint. Résztulajdon-szerzés esetén az 1 milliárd forintnak a szerzett tulajdoni hányaddal arányos összegére kell alkalmazni a 4 százalékos illetéket, illetve az ingatlanonként legfeljebb 200 millió forintos küszöböt a tulajdoni hányad arányában kell figyelembe venni.

Ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog megszerzése esetén az illetékalapból az 1 milliárd forint olyan hányadára kell alkalmazni a 4 százalékos illetékmértéket, illetve a 200 millió forint olyan hányadát kell figyelembe venni, mint amilyen arányt a vagyoni értékű jog értéke képvisel az ingatlan forgalmi értékében.

Vagyoni értékű joggal terhelt ingatlan – ideértve a tulajdonszerzéssel egyidejűleg alapított vagyoni értékű jogot – szerzése esetén a vagyoni értékű jog értékével csökkentett forgalmi értékből az 1 milliárd forint olyan hányadára kell alkalmazni a 4 százalékos illetékmértéket, illetve a 200 millió forint olyan hányadát kell figyelembe venni, mint amilyen arányt a tulajdonjog értéke képvisel az ingatlan forgalmi értékében.