A 2015-ös év hat éve nem látott rekordbevételt hozott a mozikban, az amerikai piacon legnépszerűbb öt film mindegyike egymilliárd dollárnál több bevételt hozott. Az évben legtöbb pénzt hozó öt film csak két stúdió, a Disney és a Universial terméke volt. A következő évben ennél is egyoldalúbb volt a piac: a top 5 film mindegyike Disney-produkció volt. Walt Disney nagy múltú cége az elmúlt 15 évben még a korábbi méretéhez képest is nagyobbra nőtt: néhány éven belül megszerezte az akkor Steve Jobs által vezetett Pixart, a Marvel Entertainmentet, a George Lucas-féle Lucasfilmet és a streamingben utazó BAMTechet, szert téve ezzel megannyi filmes brandre, kiadóra, csatornára. Nyitott kérdés még, hogy a Disney egy másik médiaóriást, a Fox-csoportot is bekebelezze. Az akvizícióról már folynak a tárgyalások, ebben az esetben a Disney-é lenne a hat nagy filmstúdió egyikie, a 21th Century Fox, valamint az amerikai tévécsatornák jó része – összességében az egész amerikai tévépiac mintegy harmada.
A Disney felvásárlási láza nem egyedi eset. Az elmúlt években a szórakoztató média (filmek, sorozatok, zene) piacán egyre inkább néhány óriásvállalatnál koncentrálódik a gyártás. Annak ellenére, hogy egyre több és több terméket fogyasztunk, amihez nagyban hozzájárult az internet megjelenése, a médiapiac nem lett decentralizáltabb, a klasszikus médiavállalatok dominanciája nem csökken.
Ölték meg a szórakoztatóipar a kalózok
Pedig a 2000-es évek elején még általánosak voltak az olyan félelmek, hogy például az illegális letöltés meg fogja ölni a film- és zeneipart, a fájlmegosztás akkora bevételkiesést jelent majd a stúdióknak. A pozitív jóslatok között volt az, hogy az internet több lehetőséget biztosít kisebb, független stúdióknak a filmjeik forgalmazására, az amatőr zenekaroknak, hogy konkuráljanak a nagy stúdiók zenészeivel. Utólag azonban láthatjuk, hogy bár az, hol és hogyan nézünk műsorokat, hallgatunk zenét, megváltozott, maga a piac kevésbé változott meg, és a nagy médiavállalatok dominanciája többé-kevésbé töretlen.
A piac nem vált feltétlenül kiegyenlítettebbé a kisebb szereplők számára. A régi, nagy tartalomszolgáltatók (a hat nagy hollywoodi filmstúdió: Paramount, Warner, Sony, Disney, Universial, Fox, illetve a három nagy lemezkiadó: Sony BMG, Universial Music Group, Warner Music Group) ugyanúgy (sőt, valószínűleg jobb feltételekkel) férnek hozzá az internetes tartalomaggregátorokhoz, mint az amatőr tartalomgyártók, produkcióikat terjeszthetik a Youtube-hoz és a Netflixhez hasonló platformokon vagy saját streaming-felületeiken.
Nem lett kiegyensúlyozottabb a piac
Ezek a médiacégek azonban annyiban előnyben vannak, hogy nagyobb tőkével rendelkeznek a piac felmérésére, saját produkcióik hirdetésére. Ma a Youtube legnépszerűbb csatornái között leginkább olyanokat találunk, amely mögött valamelyik nagy lemezkiadó áll, de feltűnnek a nagy tévétársaságok csatornái is.
A néhai amerikai szenátor, Ted Stevens sokat gúnyolt kijelentése volt, hogy az internet nem olyan, mint egy nagy csomagtartó, hanem inkább egy rakás csőre hasonlít. Utólag látva azonban ez a hasonlat mégsem volt teljesen értelmetlen: a tartalmakat valóban nem egy kupacba önti vakon minden szolgáltató, amiből a fogyasztók válogathatnak. Ehelyett van, amit egy egyszeri felhasználó az interneten nem tud felmérni, míg az, aki meg tudja fizetni az internetes kutatóeszközök árát, képes adatokat vásárolni a közösségi oldalakról, jobban láthatja a nagy képet - azaz a feltételek nem egyenlők. Az internet (különösen a közösségi média) korábban nem látott lehetőséget adott mind a piac felmérésére, mind annak befolyásolására (marketing). Ezzel a lehetőséggel pedig a nagy médiavállalatok talán mindenkinél jobban éltek. A piac kutatása és a reklámozás persze a kisebb szereplők számára is könnyebb lett, de az erőviszonyok nem változtak jelentősen.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy minőségibb filmek, zenék születnek, sőt. A franchise-filmek és az egyre laposabbá váló zenék áradata épp, hogy visszavezethetők oda, hogy a stúdiók alaposabban felmérhették mivel lehet legbiztosabban megragadni a nézők figyelmét és a legpiacképesebb terméket előállítani. Ez az, amiben, pár kivételtől eltekintve ma is dominánsak a nagy médiavállalatok. Visszatérve a Youtube-csatornák toplistákára: az alapján a független alkotók, kisebb tartalomgyártó társaságok a médiaóriásokkal csak innovációval tudják felvenni a versenyt. A legnépszerűbb, nem nagyvállalati csatornák csupa olyan műfajt képviselnek, amelyek a Youtube előtt gyakorlatilag nem is léteztek. Ilyenek a videójáték streamelő-kommentáló videók, személyes vlogok (kérdés persze, hogy a nagy médiacégek mikor veszik át ezen a piacon is a hatalmat saját, piactesztelt, profi módon bereklámozott produkcióikkal).
