Versenybe szállt az állam a lakossági megtakarításaiért, a cél, hogy e befektetői kör részaránya a jelenlegi két-háromszorosára emelve ismét közelítse a 2004-ben tapasztalt 10 százalék körüli szintet. A piaci szereplők egy része aggályosnak tartja az állami szándékot: mondván a közvetlen lakossági értékesítés drága, s forrást von el a bankoktól, rontva ezzel amúgy sem erős hitelezési képességüket. A befektetői szempontok alapján ugyanakkor tény, hogy az állami versenyképes alternatívát kínál nem csak a háztartások, hanem a vállalkozások szabad forrásainak elhelyezésére is.

Szerencsejátékszerűvé vált napjainkban a befektetés miután a gazdasági eseményeket is a politika befolyásolja. Ebben a helyzetben vannak, akik recessziót, mások az euróövezet összeomlását, megint mások „csupán” nehéz évet jósolnak 2012-re. A befektetőnek valójában mindegy, hogy melyik forgatókönyv valósul meg, amennyiben jól tippeltek. Bár a részvények nem olcsók, a tőzsdézőknek jó hír, hogy a tengerentúli és a magyar tőzsdéken is találni jó vételi lehetőséget.

Lassan érdemes visszatérniük a befektetőknek a hazai kötvénypiacra, a magyar részvénytársaságok papírjai viszont még eshetnek, ott érdemes kivárni. A hektikus helyzetben az IMF-megállapodás hozhat megnyugvást, amit az állampapír-aukciók sorozatos kudarca révén akár a befektetők is kikényszeríthetnek.