A törvény lehetővé teszi, hogy a biztosítottak még aktív életszakaszukban felmérhessék, hogy felhalmozott megtakarításuk mekkora összegű életjáradék kézhezvételét teszi lehetővé. A kiszámításához a számlaegyenleget kell megszorozni a járadékszolgáltatók által nyilvánosságra hozott járadéktényezővel.

A jogszabály valamennyi magánnyugdíjpénztárnak lehetőséget ad egy szabadon kiválasztott intézménybe történő beolvadásra. A jelenlegi magánnyugdíj-pénztári tagok egyéni számláján felhalmozott megtakarítás pedig teljes egészében átkerül a magán-nyugdíjbiztosító részvénytársaságnál vezetett egyéni számlára.

Nagyobb kockázatot is vállalhatunk

A járadékszolgáltatási jogosultság elérésekor a biztosítottak választhatják az inflációkövetésen alapuló járadékmegállapítást, ez az inflációindexált járadék, ami azt jelenti, hogy magán-nyugdíjpénztári rendszerből kapott ellátásuk folyamatosan megőrzi reálértékét. Ezenkívül lehetőség van nagyobb kockázatok vállalására is, amit a garantált összegű járadék megállapítása jelent.

A járadékosok továbbá azt is megválaszthatják, hogy csak saját maguk részére, vagy két életre szóló járadékot kérnek. A törvény fontos kitétele ugyanakkor, hogy a járadék nominális értéke egyik esetben sem csökkenhet. A járadékszolgáltatás során a férfiak és a nők egyenlő életjáradék kapnak, ugyanakkor az egyösszegű szolgáltatás elérésére a korábbiaknál szűkebb lehetőség van.

A szabályozás arra az esetre is kitér, ha a biztosított nincs megelégedve a piaci szolgáltatók járadékszolgáltatási kínálataival. Ekkor az állami, úgynevezett kijelölt járadékszolgáltató inflációkövető ellátását vehetik igénybe a járadékra jogosultak. Az újjáalakult magán-nyugdíjintézményt, más néven magán-nyugdíjbiztosító részvénytársaságot a tulajdonosok csak fokozott biztonsági eszköztár alkalmazásával működtethetik. A szabályozás előírja, hogy a magánnyugdíj-rendszer működtetésével kapcsolatos valamennyi kockázatra, tehát a működésre, a befektetésre, a járadékszolgáltatásra fedezetet kell biztosítani.