Kádár János és Nagy Imre külpolitikája között egy áthidalhatatlan különbség volt. Nagy Imre a felkelők mellé állt 1956-ban, Kádár János pedig úgy gondolta, ahogy most a Fidesz, a túlerővel nem lehet szembe szállni.
A túlerővel való szembenállás kérdése nem játék, emberek és nemzetek élet-haláláról van szó. Akit ilyen kérdés elé állít a történelem, az élete legnehezebb döntése elé kerül. Ukrajnában a mostani hadihelyzet alapján vesztésre állnak azok, akik szembe mertek szállni a túlerővel, de korán örülnek azok is, akik az agresszornak drukkolnak. A történelem azt mutatja, a túlerő győzelmével, nem biztos, hogy véget ér a tragédiák sora.
Az oroszok túlerőben vannak az ukránokkal szemben, akkor kapituláljanak? Fotó: Facebook
Nagy Imre kivégzett miniszterelnök újratemetésekor, 1989. június 16-án a Hősök terén tartott megemlékezésen Mensáros László, Rékasi Károly és Orosz Helga háromnegyed órán át 235 olyan ember nevét olvasta fel a tömegnek, akiket a forradalom leverését követően bosszúból öltek meg. A koncepciós perek áldozatainak listája valójában hosszabb volt annál, amellyel megismerkedhettek az újratemetés résztvevői. És mi még idézőjelben jól jártunk például az arawak néphez képest, mert legalább megmaradtunk. A Curaçao sziget lakosai hiába adták meg magukat a spanyol túlerőnek 1499-ben gyakorlatilag kiirtották őket a hódítók. Az arawakok eltűntek, kevés vérvonalat hagyva maguk után. A túlerő előtti kapituláció önmagában tehát egyáltalán nem életbiztosítás se az embereknek, se a népeknek.
A Fidesz jelenlegi túlerővel kapcsolatos álláspontját tavaly szeptemberben Orbán Balázs, Orbán Viktor politikai igazgatója kotyogta ki a Mandiner Stratégiai Részleg című műsorában.
