A Cambridge-i Egyetem szociológiaprofesszora, David Stuckler irányítja azokat a nemzetközi kutatásokat, amelyek arra hívják fel a világ figyelmét, hogy a gazdasági válság nyomán egyre több európai átlagember, különösen sok kisvállalkozó sorsa - gyorsuló ütemben - tragikus irányba tart. A professzor az Alapblog.hu-nak adott interjújában rámutatott: az áldozatok, mindenekelőtt az öngyilkosok száma félelmetesen növekszik, ahogy lassan, de biztosan mállanak szét a korábbi jólét fundamentumai. A végső, az öngyilkossági szándékot előidézni képes kilátástalanság ott jelentkezik a legjellemzőbben, ahol az állam folyamatosan leépíti a szociális juttatásokat, és eközben újabb és újabb adókkal kívánja sarcolni a lassan fizetésképtelenné váló polgárokat.
Veszélyeztetett férfiak
2003 és 2007 között egész Európában csökkenő tendenciát mutattak az öngyilkossági adatok, a válság kirobbanása óta viszont egyes államokban - Görögországban, Olaszországban, Írországban, valamint a legsúlyosabb megszorításokat végrehajtó balti államokban - szinte már járványszerűen terjed. Kelet-Európa is hagyományosan az élen jár a szomorú statisztikákban. A kormányok pedig egyáltalán nem foglalkoznak a válság emberi tragédiáinak kezelésével és azok megelőzésével, kizárólag a pénzügyi kilábalással.
A legsúlyosabb emberi tragédiák a korábban gazdasági prosperitást élvező, a prosperitásukat főként a sokáig nagyon versenyképes családi és középvállalkozásainak köszönő régiókban mutatkoznak meg - válaszolta az Alapblog kérdésére David Stuckler, aki a kutatás alapján úgy látja: az öngyilkossághoz vezető érzetet az hozza létre az egyébként életerős ember lelkében, hogy megfogható közelségből kivétel nélkül eltűnik minden kapaszkodó. Sehol valamiféle utolsó menedék, amely - következzék be bármi is a gazdaságban - fedelet ad a maga és családja számára addig, amíg a válság el nem múlik. Nem lát már ilyet, mert valóban nincs is.
A keresőképes férfiak lelki szenvedése mélyebbnek bizonyul, mint a nőké. Leginkább az építőiparban és a többi válságágazatban ténykedő kis- és középvállalkozó, negyvenes éveikhez közel járó férfiak „veszélyeztetettek", közülük is az egyedül élők. Hazánk e téren mindig is az európai élbolyba tartozott, de a válság előtt folyamatosan javult a statisztika. A nyolcvanas évek elején még évente négyezer fölött volt az öngyilkosok száma, ez 2300 köré csökkent. A válság kitörése óta viszont újból növekszik, ma átlag évente 2500-an vetnek véget életüknek. A depresszió pedig népbetegség lett hazánkban. (Az Európai Unió országaiban a munkahelyi stressz által okozott bevételkiesés és a jelenséggel összefüggő kiadások összege a GDP 4 százalékára tehető. A túlzott stressz a második leggyakrabban előforduló munkához köthető egészségügyi probléma, amely a munkahelyi hiányzások 50-60 százalékának hátterében áll.)
Intő jelek és hatékony terápiák
Az öngyilkosságok jellemzően valamilyen pszichiátriai kórkép - depresszió, szorongás és skizofrénia - következtében, mintegy szövődményként történnek. A szorongásos betegségben szenvedők öngyilkossági kockázata az átlaglakosság rizikójának körülbelül a harmincszorosa. A Semmelweis Egyetem adatai szerint az öngyilkossági kísérletre készülő személyek 45-75 százaléka jár a halálát megelőző egy hónapban háziorvosánál ki nem mondott segítségkérő szándékkal, a veszélyeztetett állapotot azonban sajnos a legtöbb esetben nem ismerik fel.
Pedig vannak figyelmeztető jelek, mint például a negatív, depressziós gondolkodásmód, a reménytelenség és az alacsony szintű problémamegoldó készségek, amelyek egymással szoros összefüggésben állnak. Ajtai Gyöngyi, a Semmelweis Egyetem klinikai szakpszichológusa az Egészségkalauz online portálnak elmondta: ezek pszichoterápiával jól kezelhetők.
Ilyen terápia például a problémamegoldó tréning (PMT), amely világszerte elterjedt, hatékony készségfejlesztő módszer. Önálló terápiás formaként vagy kiegészítő módszerként, egyéni és csoportos terápiában egyaránt lehet használni. Magyarországon 2010-ben és 2011-ben is rendeztek ilyet az egyetem klinikai pszichológiai tanszéke szervezésében, ahol hetente két órában - összesen nyolc alkalommal - szakemberek igyekeztek a résztvevők problémákhoz való negatív, pesszimista hozzáállásán javítani. Ajtait szerint a cél a pozitív problémaorientáció kialakítása, valamint az, hogy az általános problémakezelési és -megoldó készségeket is fejlesszék.
Nemzetközi kutatások és a hazai tapasztalatok is azt igazolják, hogy a PMT eredményeként szignifikánsan javulnak a résztvevők megküzdési képességei, depressziójuk, reménytelenségszintjük jelentősen csökken. A depressziós, szorongásos ember viselkedése a környezete számára gyakran nehezen tolerálható, mégis mindennél fontosabb, hogy ne maradjon egyedül. Pszichiáterek szerint annak ellenére, hogy ezek a betegek nem érzékeltetik az őket körülvevőkkel, de hálásak a szeretetért, amit kapnak. A suicid kísérleten átesett, de azt túlélt betegek vizsgálatából ugyanis kiderül: nem feltétlenül meghalni akarnak, hanem másképpen szeretnének élni.
Tegyünk önmagunkért!
A negatív élethelyzetek okozta kilátástalanság érzése, amíg nem kóros, és nem válik depresszióvá, „önerőből" gyógyítható. Ha megismerjük önmagunkat, és tudatosul az is, hogy a dolgok belőlünk fakadnak, akkor képessé válunk arra, hogy rendet tegyünk a gondolataink között.
A pesszimizmus, a depresszió és a motivációelvesztés megelőzésének eszköze lehet az alig egy évtizedes múltra visszatekintő pozitív pszichológia is, amelynek célját 2000-ben fogalmazta meg Martin Seligman és Csíkszentmihályi Mihály. A hagyományos tudományágat kiegészítő elmélet követői azt kutatják, mi az, ami sikerült, nem pedig azt, hogy mi vallott kudarcot mind az egyén, mind a közösség szintjén. Figyelmük a betegségek, a beteg psziché gyógyítása helyett arra irányul, hogy megértsék, mitől vagyunk egészségesek, milyen környezeti és belső feltételek megteremtése, megőrzése mellett kerülhetjük el a depressziót és végül a betegségeket.
