A politikai, gazdasági hatalom folyamatban lévő átmentése nem tudja annyira bemerevíteni a struktúrákat, hogy az lehetetlenné tegye az üzleti élet irányváltását? Nem félhetnek attól, hogy lábon lövik magukat, ha cserbenhagyják Orbán Viktort?
– A legfontosabb mindig az, hogy kinél van a kassza kulcsa. Sokan mondják, hogy jaj, szegény ellenzék, ha kormányra kerül, gúzsba kötve fog táncolni! Én senkit nem féltenék attól, hogy kormányra kerül-e. Nincs az a gúzsba kötött helyzet, ami ne lenne milliószor jobb az ellenzéknek, mint amiben jelenleg vannak.
A jelek szerint sok háttérbeszélgetése volt már ennek a helyzetnek a feltárásáról. Ön lát például megoldást az ellenzék számára a felsőoktatási alapítványi világ visszabontására? Azért hoztam fel az alapítványokat, mert sokak szemében ez a hatalomátmentés emblematikus példája.
– Szerintem maradtak még jogi lehetőségek, bár a kormány minden kiskaput igyekszik becsukni. De érdemes rögzíteni, hogy a politika messze nem csak a jogi lehetőségek kihasználásáról szól. Kedvenc példám ebben a témában Áder János akkori országgyűlési elnök és Györgyi Kálmán akkori legfőbb ügyész találkozója 2000-ben, amit követően Györgyi lemondott. Azóta sem tudjuk, hogy miért, és milyen körülmények között született meg ez a döntés. De ugyanezt elmondhatnám Horn Gyula megbeszéléséről Bod Péter Ákossal, 1994 végéről, ami után a jegybankelnök távozott a hivatalából. Az aktuális kormányzó erőnek mindig van olyan tárgyalási potenciálja – szélsőséges értelmezésben zsarolási képessége –, amivel nagyon sok mindent el tud érni.
El tudja bizonytalanítani, vagy tud elgondolkodtató ajánlatot tenni fontos pozícióban lévő embereknek. Persze vannak olyanok, akiket semmilyen módon nem lehet átállítani, s akiknek kifejezetten az lesz a küldetésük, hogy ezt ne is tegyék meg. Orbán Viktor helyében az utolsó pillanatban is arra törekednék, hogy ezekkel a legmegbízhatóbb emberekkel töltsek fel minden kulcspozíciót. Legyen az akár a médiatanács elnöki pozíciója vagy a köztársasági elnöki poszt. De ez egy szűk kör ahhoz képest, akikről az előbb beszéltünk.
Tulajdonképpen mi az Orbán-rendszer sikerének a titka? Azt nem lehet tagadni, hogy ez sikeres modell: jövőre lesz tizenkettedik éve, hogy folyamatosan fenn tudják tartani, a gazdasági eredményeket is nehéz vitatni, és van egy stabil 2-2,5 milliós társadalmi támogatottsága.
– Sok eleme van, leginkább maga a névadó, OrbánViktor, akinek a politikai tehetsége, munkabírása tette ezt a rendszert azzá, ami lett. Talán a könyörtelenség, mint nem csupán negatív kontextusú definíció fejezi ki legjobban sikerük kulcsát, de finomíthatjuk következetességre is, a lényeg, hogy mindenek fölé egyetlen célt helyeznek, a hatalmi kérdést. Az Orbán-rendszer legsikeresebb üzletága a hatalomgyár, ami tudatosan, következetesen és könyörtelenül működik, és rettentően sikeres.
De ennek van a nemzet javára haszna? Vagy ez egy öncélú rendszer?
– Minden politikai hatalomgyakorlás jelentős részben öncélú, de azért vannak eredmények, az előbb ön is említette a gazdaságiakat. Önmagában a politikai stabilitás is eredményként említhető; bár a politikában nemcsak a stabilitás az érték, hanem a variabilitás is, ami időnként jót szokott tenni a politikai rendszereknek. De egyetértek az értékelésével, azt nem lehet tagadni, hogy ez a rendszer számos gazdasági és politikai eredményt tud felmutatni. Ha végigtekintünk ezen az elmúlt tizenkét éven, voltak magukra hagyott területek, mint az oktatás, az egészségügy, de amelyik területtel foglalkozni akartak, ott azért mégiscsak érvényesíteni tudták az akaratukat.
Azzal biztos nem lehet vádolni az Orbán-kormányokat, hogy a meglévő céljaikat ne tudták volna következetesen elérni. A probléma inkább azzal van, hogy bizonyos ügyeket nem tartottak elég fontosnak, vagy nem vettek fel a prioritási listájukra, mind például a már említett oktatást és az egészségügyet. Ezeken a területeken persze irtózatosan nehéz szakpolitikai változásokat elérni, de nem is nagyon tapasztaltam, hogy az Orbán-kormánynak erre őszintén meglett volna az akarata.
