A korábbi jelöltekkel összevetve Márki-Zay Pétert a karaktere alkalmasabbá teszi erre a feladatra?
– Én nem ezt tartom a lényeges szempontnak, hanem azt, hogy milyen konstrukció van mögötte. A korábbi ellenzéki jelöltek mögött nem volt egységes támogatás, nem valósult meg, hogy egy közös ellenzéki jelölt induljon a választókerületekben. Úgy látom, hogy Márki-Zay személye szélesebb skálán tud mozogni: rosszabbul is tud szerepelni, mint várjuk, de sokkal jobban is, mint bárki más esetében elképzelhető lenne. A siker esélyét ő hordozza, ez kétségtelen.
Gyurcsány Ferenc személye mekkora tehertétel az ellenzéknek? Áldás vagy átok számukra, hogy még a politikai ringben van?
– Mind a kettő. Komoly rajongótábora van, akik nélkül nincs kormányváltás. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy egy jelentős szavazóbázist bizonytalanít el abban, hogy az ellenzékre adja-e a voksát. Márki-Zay számára ez a legnagyobb feladvány: hogyan lehet valakinek úgy a szövetségese, hogy közben annak a meghaladásán kell dolgoznia.
Lapunk alapvetően üzleti fókuszú, ezért ebből az aspektusból is érdemesnek tartjuk megvizsgálni a választást. Létezik az amerikai típusú értékválasztás az üzleti világ részéről, amely elsősorban a kampánytámogatásokban nyilvánul meg, és létezik a nálunk honos attitűd, ami csak korlátozott mértéken ad teret a nyílt politikai állásfoglalásra: a kampány során kevés üzletember vállalta, vállalja, hogy támogatja az egyik politikai oldalt. Ilyen Széles Gábor a kormányoldalon, az ellenzéki térfélen pedig manapság Bige László és Bojár Gábor nevével találkozni. Most kezd nálunk kialakulni ennek a kultúrája? Haladunk abba az irányba, hogy a vállalkozói rétegünk is majd kétosztatú lesz? Vagy csak a helyzet rendkívüliségéből fakadó egyszeri alkalomnak vagyunk a szemtanúi?
– Nem új jelenség ez, a kétezres években, amikor a pártrendszer kétosztatúvá kezdett alakulni, mindkét oldalon felbukkantak támogató üzletemberek. Azonban 2010 óta teljesen más világ van, amit nem lehet összehasonlítani, pláne nem az amerikai példával. Teljesen aszimmetrikus helyzet alakult ki Magyarországon. Nem beszélhetünk arról, hogy a gazdasági elit egy része választhat a két oldal között. Ahol ilyen mértékű dominanciája van egy politikai erőnek, ott mindenki abban érdekelt, hogy a kormányon lévőkkel jóban legyen. Az bizonyos értelembe luxus – vagy kényszer –, hogy ha valaki megengedheti azt, vagy ráfanyalodik arra, hogy az ellenzéket támogassa.
Mert elfogyott körülötte a levegő.
– Igen, szerintem ebből a szempontból jó az a két név, akiket említett. Bojár megengedheti magának, hogy az ellenzéket válassza, van abban a helyzetben.
Tegyük hozzá, ő soha nem palástolta a véleményét a NER-rel kapcsolatban.
– Így van, ő korábban az LMP környékén is feltűnt. Bige László ellenben nem maga választotta ezt az utat, neki ez az egyetlen esélye, hogy a gazdasági céljaiban előrejusson. De hogy a kérdés lényegére visszatérjek: én nem látom, hogy lenne két, nagyjából ugyanolyan üzleti válogatott a politikai oldalak mögött. A domináns rendszerekben ez nem is tud működni.
A NER fennmaradásának az egyik titka a teljes térfoglalás. Ha a másik oldalnak nem marad tér, ami alatt a gazdasági háttértámogatást is értem, akkor az csökkenti az életesélyeit. Ha ebből az aspektusból nézzük, akkor a mostani ellenzék számára létkérdés, hogy részben vagy egészben megnyerje magának az amúgy NER által táplált üzleti elit támogatását.
– Azért azt fontos rögzíteni, hogy az ilyen domináns rendszerben nem csak elvi vagy értékrendbeli azonosság okán állnak gazdasági szereplők a kormányon lévők mögött. Nagyon sokan közülük szimplán üzleti lehetőséget remélnek. Ami azt is jelenti, hogy abban a pillanatban, amikor megérzik, hogy akár kétesélyes is lehet a választás, elkezdenek érdeklődni a másik oldal felé is. Nekem ez most a személyes tapasztalatom a gazdasági világban. A NER mögött állók egy részének természetesen nincs sansza arra, hogy átálljon, mert ez a rendszer tette azzá őket, amivé lettek.
De a gazdasági szereplők egy sokkal jelentősebb csoportja nem azért van a NER mögött, mert mindig is mögötte szeretne maradni, hanem azért, mert ezt diktálják az érdekei. Azon sem lepődnék meg, ha az ellenzék szempontjából sikeres választás estéjén, már a győzelmi fogadáson feltűnnének befolyásos üzletemberek. Akik ott voltak Márki-Zay ellenzéki miniszterelnök-jelölti eredményváróján, azt állítják, már akkor megjelentek a szép nagy autók, a magyar közélet közismert vagy kevésbé ismert szereplői. Ők akkor még elsősorban a kulturális elitet képviselték, de ugyanezt az utat a gazdasági elit is be fogja járni a maga sajátos módján, ha az ellenzék nyerne jövő tavasszal.
