Az interjú erdetileg a Piac&Profit magazin november-decemberi számában jelent meg, november végén került nyomdába.
Tudja már, kire fog szavazni jövő tavasszal?
– Akkor sem mondanám meg, ha tudnám.
Az elmúlt harminc évben, amióta demokratikus választásokat tartanak, mindig ugyanarra a politikai tömbre szavazott?
– Nem.
Értékrendjében milyen mixet alkotnak a jobb- és a baloldali értékek?
– Nem szerencsés, ha az elemző elemzés helyett a saját politikai vonzalmairól beszél, de nem titkolom, sokszor el is mondtam, hogy politikai eszmélésem, vagyis a nyolcvanas évek vége óta nemzeti liberálisnak, konzervatív liberálisnak tartom magam. Ebből kikövetkeztethető az is, hogy nem szoktam szavazni kifejezetten baloldali pártokra. A magyar politikát persze ma nem éppen ezek az értékválasztások magyarázzák, értelmezik. Talán a kilencvenes években ez még jellemzőbb volt, az azóta eltelt időben azonban sokkal inkább szituatív dolgok, a politikusokhoz való viszony határozza meg a politikai identitásokat. Természetesen a szavazó próbálja keresni a számára fontos értékeket a pártoknál, de már nem a világnézeti azonosságok és koherenciák a meghatározóak. És az az igazság, hogy időnként nem az értékeink alapján választunk pártot és politikust, hanem az ilyen-olyan okok miatt választott párttól és politikustól kapjuk az aktuális értékeinket.
A mostani ellenzéki tömb hol helyezhető el az értékrendbeli skálán, ha egyáltalán elhelyezhető?
– A magyar pártversenyre sajátos módon használhatók a baloldaliság, jobboldaliság klasszikus fogalmai. Persze ahogy mondani szokták, nyomokban tartalmaz világnézeti alapokat, ez vitathatatlan, de az ellenzéket egybetartó erő nem valamifajta ideológiai koherencia, hanem sokkal inkább az Orbán-rendszerhez, a miniszterelnökhöz való viszony.
Az önmagában nem értékválasztás, hogy a NER-rel szemben foglalnak állást?
– Ez sokaknál elvi kiállás, de azért gyakran tapasztaljuk, hogy az érzelmi és szituatív elemek erősebbek. Ez persze mindkét politikai oldalra igaz.
Arra viszont alkalmas, hogy protest-szavazatokat húzzon be. Van-e ugyanakkor fundamentuma az ellenzéki tábornak? Olyan szellemi, gazdasági alapja, amely nélkülözhetetlen a kormányzóképességhez?
– Én látok ott világnézeti magot. Antropológiai kérdésekre többé-kevésbé baloldali, illetve liberális válaszokat ad ma az ellenzék, a kormányoldal pedig jobboldalit. Érdekes helyzet ugyanakkor, hogy az ellenzék miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter értékrendbeli kérdésekben meglehetősen közel áll a kormányoldalhoz.
Ez előny vagy hátrány ebben a helyzetben?
– Ez egy választástechnikai, választásmatematikai feladvány. Az majd kiderül, hogy ez mennyiben rombolja a koherenciát azon az oldalon.
A szavazó szemszögéből nézve az, hogy Márki-Zay Péter sok mindenben azonos értékrendet képvisel a Fidesszel, megkülönböztethetővé teszi őt a mostani választási versenyben? Ez nem hátrány? Vagy pont fordítva, előnyt jelent, hogy emiatt nehezebben kikezdhető, nehezebb rajta ideológiai fogást találni?
– Nagyon sokféle szavazó van, s nem tudjuk, mi a végső motivációjuk. Ez a választás az ellenzék részéről arról fog szólni, hogy a közös jelölt személyénél is fontosabb-e Orbán Viktor leváltása, és azok, akik ebben érdekeltek, minden fenntartásuk ellenére szavaznak-e egy Márki-Zay-féle listára. Másrészt pedig arról, hogy az ellenzéki szólamból kiéneklő miniszterelnök-jelölt meg tud-e szólítani csalódott jobboldaliakat, bizonytalan szavazókat. Abban igaza van Márki-Zaynak, hogy vele a potenciális nyereség nagyobbnak látszik, de nem tudjuk, hogy mekkora a veszteség. Ez majd ki fog derülni. Két útja volt az ellenzéknek: vagy választ egy szorosan az ellenzék belső világából érkező embert, aki a meglévő tábort tudja mobilizálni, de nem nagyon tud új szavazókat behozni, vagy kockáztat, és tizenkilencre lapot húzva abban reménykedik, hogy a tábor minél nagyobb részének megtartása mellett új szavazókat is meg tud szólítani.
Jól érzékelem, hogy minden korábbinál nagyobb jelentősége lesz jövőre a protest-szavazatoknak?
– Nem, mert minden választáson nagy jelentősége volt ennek. Az igaz, hogy a protest jellege nagyon leegyszerűsödött: a választás alapvetően Orbán Viktor személyéről fog szólni, mennyien tartanak ki mellette, mennyien váltanák le.
A magyar politika ilyenfajta leegyszerűsödése természetes folyamat?
– Nem, szó nincs erről. Mikor külföldi kollégákkal beszélek, és kérdezik, hogy melyek a magyar politikát meghatározó törésvonalak, mi az, ami strukturálja a magyar pártrendszert, nem hiszik el, amikor azt mondom, hogy valójában Orbán Viktor az, ő a strukturáló dimenzió. Vicces, de ez a helyzet: a hozzá való viszony a meghatározó, az, hogy ki mit gondol róla.
Márki-Zay Péter legyőzheti Orbán Viktort?
– Erre nem tudok válaszolni. Az fog nyerni, aki több szavazatot gyűjt be. Az ellenzék most egy olyan konstrukciót hozott létre, amivel van esélye nyerni.
