Ennek ellenére a feldolgozóipar GDP-aránya csökkenő tendenciát mutat. A növekedés az exportvezérelt ágazatokra koncentrálódott, a tudásintenzív szektorokat partvonalon tartva. Milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy az egyensúly visszaálljon, és más szektorok is növekedésbe forduljanak?

„A GKI adatai jól mutatják, hogy a hazai iparpolitika elmúlt évtizede a vállalatok számára nem a legkedvezőbben alakult. Az akkori kormány 2016-ban az Irinyi tervvel és az Ipar 4.0 programmal a magasabb hozzáadott értékű, tudásalapú újraiparosítást tűzte ki célul, nagyságrendileg kétezer milliárd forintos állami forrással segítve azt. Ennek ellenére nem következett be a várt fordulat: a megcélzott 30 százalékos GDP-arányos súly helyett közel 18 százalékra esett vissza. A termelési volumen növekedése főként a villamosberendezések ágazatát és a járműipart érintette, a tapasztalatok szerint válságállóbb vegyipar és könnyűipar pedig nem tudta ezzel tartani a lépést” – foglalta össze az adatokat Bodor Tibor, a K&H vállalati divíziójának vezetője.

A szakember hozzátette: „Nagy szükség lenne arra, hogy a tudásintenzív szektorok növekedési dinamikája is új erőre kapjon. Az elmúlt másfél évtizedben az ide tartozó termékek gyártása jellemzően elmaradt az ipari átlagtól, ami alátámasztja, hogy a beruházás- és kapacitásorientált működésen volt a hangsúly. A beruházások és a kapacitásfejlesztés kiemelten fontos a hosszútávú siker érdekében, de nem szabad szem elől téveszteni azokat a szektorokat sem, ahol a szellemi tőke fejlődése van a középpontban. Emellett az idén ugrásszerűen megerősödött forint bizonyos termékek és ágazatok versenyképességét komoly, újkeletű kihívások elé állította. A gazdaság szempontjából jelenleg az a legfontosabb, hogy a kutatási és fejlesztési tevékenységeket felzárkóztassuk, a hazai beszállítóláncok integrációját megerősítsük, és a fejlesztések terén az oktatás is teret kapjon. Ezzel a magasabb hozzáadott értékeket teremtő, tudásalapú szektorok is megerősödhetnek, ami a teljes gazdaság számára hálás helyzet lenne. Ez a változás nem csak gazdaságpolitikai szempontból fontos kérdés, hanem a teljes magyar versenyképesség fontos feltétele.”