A göteborgi egyetemen évtizedek óta foglalkoznak társadalomkutatásokkal. A svédek egyik legnagyobb és legnépszerűbb egyetemét nem lehet ballibsinek, sorosistának, vagy Brüsszel fiókintézményének nevezni. Kutatásaik világméretűek, amelyben a magyarok egy igen kicsiny pontnak számítanak. Normatív vizsgálati szempontjaik csak olyanok lehetnek, amelyek egyszerre alkalmazhatók Afrikában, Ázsiában vagy Európában, tehát egyáltalán nem Magyarországra szabottak. Így eredményeiket, számaikat nem lehet beilleszteni a nálunk oly népszerű összeesküvés elméletek közé. Több ezer vizsgálatukból azokat válogattuk ki, amelyek azt mutatják, hogy térségünkben miképp állunk a szabadságjogokkal. Konkrétan Magyarországon és egy kivétellel a szomszédoknál. Ukrajnát a háború miatt hagytuk ki. Egy hadiállapotban álló országot nyilván nem lehet reálisan összehasonlítani szabadságjogok tekintetében olyan államokkal, amelyekben béke van.

A szólásszabadság és az információkhoz való szabad hozzáférés ügyében az utolsó helyen állunk szomszédainkkal összehasonlítva.

A média szabadságát illetően szorosabb a verseny, de az utolsó helyünk azért e szegmensben is biztos.

Az oktatás és a kutatás szabadsága területén ugyancsak az utolsó hely jutott Magyarországnak. Külön fájdalmas, hogy ezen a területen a Kádár-rendszer vége közeli állapotba jutottunk.

A tudományos és kulturális véleménynyilvánítás szabadsága.

A választások demokratikussága is nálunk a legrosszabb.

A választások tisztasága tekintetében is jobbak a szomszédok.

Összefoglalva egy érdekes világba köszöntünk be. A szabadságjogok ügyében egykor oly harcos Fidesz mára mintha 180 fokban hátat fordított volna önmagának. Nem az emberek, hanem a hatalom szabadsága lett a prioritás. A magyar kultúra védelme is csak gyenge indoknak tűnik, amit fémjelez Nagy Feró Kossuth-díja. A magyar kultúra művelésének és ápolásának elismeréséért járó legmagasabb magyar állami kitüntetést egy olyan embernek adni, aki még önmaga szerint sem alkotott semmi olyat, ami 100 év múlva is emeli majd a magyarság szellemi dicsőségét, inkább csak egyszerű hatalomépítési technikának tűnik, mint a kultúra bármifajta védelmének.