A globalizáció egyik legnagyobb problémájára minden május második szombatján igyekeznek felhívni a figyelmet – ekkor van a fair trade (méltányos kereskedelem) világnapja. A gondolat az Egyesült Államokból indult, ahol a Ten Thousand Villages a 40-es évek végén Puerto Ricoból kezdett el hímzéseket vásárolni. Korrekt áron. 1958-ban meg is nyílt az első hivatalos fair trade bolt Amerikában, és ezután nem sokkal az angliai Oxfam UK követte a példát azzal, hogy kínai menekültek által gyártott kézműves termékeket kezdett árulni az üzleteikben. 1964-ben megalakult az első fair trade szervezet. Azóta eltelt 50 év, de annál nem sokkal jutottunk tovább, hogy már a nevén nevezzük a problémát.
A fair trade mozgalom olyan alapvető célokat tűzött ki maga elé, amiket a fejlett országokban élők teljesen evidensnek tartanak, pedig a világ nagy részét megnyomorítja az emberek és a természet kizsákmányolásán alapuló gazdaság. A tisztes munkáért járó megélhetéshez elég bevétel, a gyerekmunka megszüntetése, az otthonunkat jelentő bolygó folyamatos pusztításának visszafogása mindannyiunk érdeke. Ezektől mind szörnyen távol állunk, és ma, amikor nyugaton veszünk egy fair trade kávét, mindössze bűneinkből próbálunk leróni valamennyit, hiszen a világgazdaság mai formáját a gyarmatosítás alatt maguk a nyugati hatalmak alapozták meg. Míg az egykori gyarmatok központjai még csak-csak talpra álltak valahogy, bár az emberek életszínvonalát tekintve elképesztő szélsőségek jellemzik ezeket az országokat is, addig a periférián lévő területeken sem kellő anyagi, sem kellő szellemi tőke nem maradt egy működő állam felépítéséhez, amit a sokszor mesterségesen, nyugatról meghúzott határok, és ennek következtében kialakult konfliktusok még tovább nehezítenek. Ennek következményeként ezeken a helyeken káosz és terjedő fanatizmus maradt csak, ami elől emberek milliói próbálnak menekülni többek között Európa felé, nem kevés fejfájást okozva a nyugati vezetőknek. Pedig a jó kávé mindig sokkal többe került, mint a boltban elkért pár ezer forint. És ezt előbb-utóbb meg is fogjuk fizetni.
Adomány helyett korrekt piaci viselkedés
A méltányos kereskedelem célja a fejlett és fejlődő országok közötti szakadék csökkentése, és szegény régiók termelőinek jövedelmének és a nemzetközi versenyben való esélyeiknek növelése. Ugyanígy kiemelt szempont a hátrányos helyzetű termelők, különösen a nők és a bennszülöttek fejlődési esélyeinek növelése, és a gyermek-kizsákmányolásmegszüntetése. Ehhez növelni kell a fogyasztók tudatosságát, felhívni a figyelmet a nemzetközi kereskedelem kistermelőit sújtó nehézségekre.
Európában, de a magyar boltokban is egyre több fair trade logóval fémjelzett áru vásárolható, főleg csokoládé, tea és kávé, de már fűszerek, gyapot sőt arany is kapható. A 2017-ben megjelent Tudatos Vásárló Piaci Jelentés azt mutatja, hogy a 2014-2016 közötti időszakban a méltányos kereskedelem termékek eladásának mértéke folyamatosan nőtt. A vizsgált időszak 3 évében a magyar háztartások 612 millió forintért választottak méltányos kereskedelemből származó élelmiszert.
A méltányos kereskedelem világnapját 2001-óta ünneplik világszerte. A mozgalom szellemiségét jól összefoglalja Martin Luther King idézete: "mielőtt befejezed a reggelidet, már a világ több mint felétől függesz". Hiszen a kávé, amit reggel iszunk nagy valószínűséggel kenyai, a banán amit eszünk Kolumbiából származik, a teánk Indiából, a kakaó elefántcsontparti, a narancslépedig brazil narancsból készült.
Már csak arra lenne szükség, hogy az előállítástól a fogyasztásig minden szereplő jól járjon: ne csak a fogyasztó, aki ízletesen megissza a kávét, vagy a tucatnyi gazdasági szereplő, aki mind rápakolja hasznát az adott termékre, mire az otthonokba ér az, de a termelő is, aki kemény munkával előállítja a javakat, mégis mélyszegénységben kell tengődnie.
