A Kanadai Statisztikai Hivatal feldolgozása alatt elkészült annak az OECD készség és kompetenciakutatásának a teljes értékelése, amelynek eredményeit sajtótájékoztató keretében mutatták be a kutatásban részt vevő szakemberek, ma délelőtt. A nemzetközi összehasonlító vizsgálat keretében 11 nemzet lakosságával egyetemben a magyar lakosság kompetenciáit is vizsgálták. Az Adult Literacy and Lifeskills Survey (ALL) felmérés a 16-65 éves korosztály teljesítményét négy nagy készségterületen mérte. Hazánk 2004-ben csatlakozott a felmérés második köréhez, Ausztráliával, Hollandiával és Új-Zélanddal egyetemben, az nagy mintás adatfelvétel 2007-ben zajlott.
Hasznos készségek első lépésként
Az összehasonlító kutatás eredményeiből kiderült, hogy az alacsony iskolázottságú magyar népességnek a munkavállaláshoz szükséges alapkészségei mélyen az európai átlag alatt vannak. „Mindez világos jelzés a foglalkoztatáspolitika számára, hogy aktív eszközökkel, mint amilyen a képzés is, az eddigieknél sokkal jobban kell segíteni ezt a társadalmi csoportot. Első lépésként nem formális végzettséghez, hanem hasznos készségekhez kell jutniuk az érintetteknek." - mondta Dr. Köpeczi-Bócz Tamás, a társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkár, a magyarországi kutatás vezetője. A szakember szerint a hatékony felzárkózást célzó humánfejlesztési intézkedések egyik iránya, az érettségivel nem rendelkező népesség, ezen belül különösen a nyolc általánost vagy azt sem végzettek foglalkoztatási szintjének emelése kell legyen, hiszen a foglalkoztatás ebben a társadalmi csoportban kirívóan alacsony, és itt a legnagyobb a hátrányok újratermelődése. A diplomások iskolába lépő gyermekeinek 1,2 százaléka, az érettségizettekének 4,6 és a szakmunkás végzettségűekének 13,1 százaléka él olyan családban, ahol nincs dolgozó felnőtt, az ennél alacsonyabb végzettségűek esetében azonban ez az arány 48,4.
Emberi erőforrások minden területén
Az ALL kutatást olyan módon tervezték, hogy annak eredményeit számos összetartozó szakpolitika tudja hasznosítani, kiemelten az oktatás- és a foglalkoztatáspolitika, de az egészségügy, szociálpolitika és általában véve az emberi erőforrások és a társadalom fejlesztésében érintett területek. A kutatás eredményeinek ismeretében, a helyettes államtitkár hangsúlyozta, hogy „elsősorban a társadalmi különbségek újratermelődése illetve csökkentése, illetve a gazdaság fejlődése, a versenyképesség és az innovációs képesség szemszögéből már középtávon is kifizetődő lenne, ha jellemzően egyéni indíttatású továbbképzési rendszer kerülne kialakításra. Ennek alapeleme nem a képzések támogatása - legfeljebb kompenzáló jelleggel- kell legyen, hanem sokkal inkább olyan társadalmi, gazdasági környezet megteremtése, amelyben alapvető szükséglet a folyamatos tanulás, és annak elismerése. Ha a tanulás életstílussá válik az alapvető kompetenciákkal már rendelkezők körében, akkor ez húzó hatást fog gyakorolni a leszakadó rétegek felzárkózásában is."
A hátrány tovább nőhet
Az alacsony iskolázottságúak munkaerőpiacon elszenvedett hátránya egyre növekedhet annak ismeretében, hogy jellemzően, a magyar munkaerőpiac - hasonlóan a fejlett országokhoz - egyre több készséget követel a magasan képzett munkavállalóktól is.
A szakember szerint a tudás és készségszint alapú fókuszálás valamivel bonyolultabb oktatáspolitikai megközelítés, mint az iskolai végzettség alapú, mert a készségek alapvető tulajdonsága, hogy nem birtokolhatóak örökké. Megszerezhetőek ugyan, de megtartásukhoz folyamatos és állandó megújulásra, aktív résztvevő életmódra van szükség. A több és jobb munkahely célrendszere több és jobb kompetenciákkal bíró munkavállalókkal érhető el, így az egyéni és állami ráfordításokat is ebbe az irányba kell összpontosítani.
