Csák János miniszter második pályázatára tizenegyen jelentkeztek, gyakorlatilag az összes szakmai „nagyágyú”.  Aczél András rendező, Boldoghy-Kummert Péter, az Operaház zenekari művésze, a nagybőgőszóló szólamvezetője, Ertüngealp Alpaslan, Magyarországon élő törökországi görög származású karmester, Győriványi Ráth György karmester, volt fő-zeneigazgató, Horváth Ádám operaénekes, zenei producer, a Magyar Állami Operaház volt miniszteri biztosa és főigazgatója, Kesselyák Gergely, az Operaház első karmestere, Miklósa Erika opera-énekesnő, Molnár Levente gyergyóremetei születésű operaénekes, Ókovács Szilveszter, Rost Andrea opera-énekesnő, valamint Vadász Dániel jogász, énekes, kulturális menedzser, a Coopera ügyvezető igazgatója.

A Csák János által életre hívott szakmai bizottság győztesei ajánlási sorrendben Kesselyák Gergely, Miklósa Erika és Vadász Dániel lett. Ókovács Szilvesztert nem ajánlotta főigazgatónak a bizottság, amelynek tagjai nem akárkik voltak. Herboly Domonkos, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója, a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségének elnöke, Kiss-B. Attila, a Budapesti Operettszínház, Kovács János karmester, Szakály György táncművész, Rockenbauer Zoltán művészettörténész, a Wagner Társaság tagja, korábbi nemzeti kulturális örökség miniszter, Závogyán Magdolna kultúráért felelős államtitkár, Krucsainé Herter Anikó helyettes államtitkár, Gyimesi László zenész, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöke és az Operaház dolgozóit képviselő Fahidi Patrícia hegedűművész.

Aztán Csák János, a saját maga által létrehozott bizottság ajánlását figyelmen kívül hagyva indoklás nélkül kinevezte Ókovács Szilvesztert. Ezzel áldozattá tette azokat, akiket ő maga inspirált, hogy jelentkezzenek, bohóccá pedig azokat, akiket arra kért, hogy szakmai véleményt mondjanak. Csák János manővere annyira „sikeres” volt, hogy az általa kinevezett főigazgató azonnal kirúgta azt, akit az ő általa kinevezett bizottság a legalkalmasabbnak talált. Kesselyák Gergely ma már az utcán keresi az igazságot. Majd távozott Rost Andrea is, Kossuth-, Prima Primissima- és Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes. Közleményéből az derül ki, hogy pályázati ellenlábasa olyan szerződést ajánlott neki, amire nem lehetett igent mondani. Rost Andrea példáját ifj. Harangozó Gyula koreográfus is követte.