Aki sokat olvas nyugdíjakról, hamar belefut a “helyettesítési rátának” nevezett mutatóba. Ez azt hivatott jelezni, hogy a nyugdíjas hány százalékát kapja a nyugdíj előtt álló dolgozók – az ötvenes éveikben járók – bérének. Ez az érték 2016-ban még 67 százalék volt a KSH szerint, majd csökkent. Mert bár a nyugdíjakat is jelentősen, az infláció feletti mértékben emelték, a bérek ennél is sokkal jobban megugrottak.

A bérek két számjegyű emelkedést is tudtak produkálni mostanában év/év alapon, így 2018-ban már csak 59 százalék volt ez a mutató az Eurostatnál és 56,1 százalék az OECD szerint. Az azóta eltelt újabb majdnem egy évben pedig valószínűleg tovább süllyedt. (Első ábra.)

Ám ezzel van egy elég nagy probléma – ezek a számok a bruttó bérre és a bruttó nyugdíjra vonatkoznak. Márpedig a magyar nyugdíj adómentes, míg sok országban kell adózni utána. (Bár sok helyütt, mint Németországban van egy adómentes határ, ami nem is olyan alacsony.) Így Magyarországon nincs sok értelme azt a mutatót használni, ahol a bruttó bérekkel számolnak, inkább a nettóval kellene. Nettót a nettóhoz hasonlítani. A nyugdíj-középmezőnyből az élre jutunk?

Ilyen adatsort az OECD-nél, a gazdaságilag legfejlettebb országok szervezeténél találtunk. Ott van bruttó és nettó számítás is. A bruttó szerint Magyarországon a “helyettesítési ráta” 56,1 százalék volt, ezzel az OECD középmezőnyében helyezkedett el. (Második ábra.)

A nyugdíjak bruttó helyettesítési rátája (bruttó nyugdíj/bruttó bér), OECD, férfiak

A nettó szerint viszont 84,3 százaléka a nyugdíj a nettó bérnek az országban, ezzel már sokkal kedvezőbb helyzetben vagyunk. Ha nem is teljesen az élvonalban, de a kilencedik helyen az ötvenből. (A férfiaknál. A nőknél csak a 12. helyen.) Megelőztük Hollandiát, és nem sokkal maradunk el Portugáliától, sőt Ausztriától sem. A magyar nyugdíj úgy látszik, nagyon magas a nettó bérhez képest. (Harmadik ábra.)

A nyugdíjak nettó helyettesítési rátája (nettó nyugdíj/nettó bér), OECD, férfiak

Nem az egyik magas, hanem a másik alacsony

Ez szépen hangzik. De hogyan is lehetnénk már Hollandia vagy Ausztria szintjén nyugdíjak terén? – merül fel a kétely, jogosan. Valójában nem vagyunk. Csak olyan szempontból, hogy a nyugdíjasok nem kapnak sokkal kevesebbet, mint az ötvenes éveikben járó dolgozók. De ez azt is jelentheti, hogy az ötvenesek kapnak siralmasan keveset.

A KSH megfogalmazásában:

A mutatót a 65–74 éves korcsoport medián egyéni bruttó nyugdíjának és az 50–59 éves korcsoport medián bruttó keresetének hányadosaként határozták meg, amelybe nem tartoznak bele az egyéb társadalmi juttatások.

Ugyanis a magyar átlagos bruttó bér az országban 2018 végén 329 900 forint volt a KSH szerint, a nettó 219 400. Az öregségi nyugdíjasok átlagos ellátása pedig 129 637 forint. Ez csak 39 százaléka a bruttó átlagbérnek és 59 százaléka a nettónak. A két szám nagyon más, sokkal alacsonyabb, mint amit az említett helyettesítési ráták mondanak.

Bécsi nyugdíjasok © PID / Martin Votava

Szegény ötvenesek

Ennek az lehet a fő oka, hogy a mutatók számításánál nem az összes dolgozó átlagához, hanem az ötvenesek keresetéhez viszonyítanak. Ők pedig kevesebbet keresnek az átlagbérhez képest is. Vagyis az ominózus mutató valójában nem azt mutatja, hogy a hazai nyugdíjak magasak, hanem azt, hogy az 50-59 évesek bére nagy átlagban alacsony. (Ezen kívül jelentős különbséget okozhat az is, hogy a magyar medián bér rendszerint alacsonyabb, mint az átlagbér.)

Az átlagos nyugdíj nem sokkal haladja meg a létminimumot vagy az úgynevezett társadalmi minimumot. A KSH egyik adatsora szerint a jó megélhetési szinthez a megkérdezett lakosság havi 168 700 forintot tartott elegendőnek 2018-ban. Ez 30 százalékkal több az átlagnyugdíjnál.

Eközben visszaszámolva az átlagos nyugdíjból az említett nettó helyettesítési ráta segítségével, az ötvenesek nettó (medián) bére is csak 160 ezer forint körül lehetett tavaly (129 600/0,81). Jóval alacsonyabb a hivatalos 219 400 forintos nettó átlagbérnél. Nemcsak a magyar nyugdíjasok helyzete rossz tehát, hanem a nyugdíj előtt álló korosztályé is.

Az osztrák szint harmada felett kicsivel

A magyar nyugdíjak alacsony szintje derül ki egyébként más adatokból is. Például abból, amikor a nyugdíjak értékét PPP alapon (vásárlóerő-paritáson) vizsgálják. Ez kiküszöböli az árszínvonal különbségét az egyes országokban. Megmutatja, mennyi árut tud venni egy magyar az átlagos nyugdíjból például egy német vagy osztrák nyugdíjashoz képest.

Keveset. A magyar nyugdíjak vásárlóereje a román és a szlovák között van, a lista végéhez közel. A németnek kicsit kevesebb, mint a fele, az osztráknak pedig alig több, mint a harmada. (Erről itt írtunk nemrég.)

A bérlemaradás még mindig nagy

De a sok emelkedés ellenére a teljes lakosság átlagbére sem túl magas. Vásárlóereje durván fele a nyugat-európai szintnek. A magyar bruttó bérek 2018-ban PPP-alapon (avagy egységes árszintre átszámolva) az OECD szerint 29 474 dollárt értek, a német 66 521-et, az osztrák 59 934-et. A cseh bér nagyjából a magyarnak felel meg, a lengyel egy kicsit túl is tesz a hazain. A szlovák keresetek vásárlóértéke mintegy 20 százalékkal alacsonyabb volt az itteninél.

Hiába magas a helyettesítési ráta. A kis tortának a nagy százaléka is kicsi.

Táblázat lent: Bruttó átlagbérek az OECD-ben, vásárlóerő-paritáson