A hosszú távú gondolkodás hiánya

A negyedik ok az, hogy egyes nagykereskedők élvén azzal a lehetőséggel, hogy ugyanazt a terméket több forgalmazótól is be tudják szerezni, mindig az aktuálisan legalacsonyabb árat keresik, és nem veszik figyelembe, hogy esetleg az egyik forgalmazó jelentős összegeket fektetett médiakampányba vagy a legnagyobb nagykereskedőkkel való marketing együttműködésbe. Ha a piaczavaró forgalmazók például közvetlenül a patikákban értékesítenek, akkor ezen költségektől mentesen fél áron képesek értékesíteni ugyanazt a terméket. Lehetne mondani, hogy a verseny jó, ha az árak csökkennek, de sajnos az árcsökkenés csak korlátozottan igaz. A csökkentett ár nem vagy csak kismértékben jelenik meg a patikai árban, mert az árrésüket a patikák féltve őrzik. Így csak annyi történik, hogy átmenetileg kiszorítják a jelentősebb forgalmazókat, ami árspirálhoz vezet. Ezek az ügynökcégek azonban egyszer csak nem tudnak szállítani, mert valamilyen ok miatt áruhiány lép fel, és az eddigi partnereiknek nincs áruja. Ekkor a nagykereskedők ismét megkeresik a jelentősebb forgalmazókat, akik vagy értékesítenek nekik vagy nem, hiszen nem biztos, hogy épp terveztek ezekkel a mennyiségekkel. Ez áruellátási zavarokat is okozhat egyes népszerűbb termékekre.

Mire lenne szükség az alacsonyabb árakhoz a piaci verseny megőrzése mellett?

Karvalics Attila, szerint már az első patikai önmintavételes tesztjük megjelenése letörte az árakat, de a jelenlegi árak fele is lehetne a patikákban, ha minden nagykereskedelmi szereplő hosszú távú, kiszámítható kapcsolatokra törekedne a disztribútorokkal, levéve a kockázatok egy részét a vállukról. Így nem lennének ellátási zavarok, volumen vállalások esetén volumentől függő, transzparens árazás lenne, a disztribútoroknak is vállalni kellene az „everyday low price” politikát, azaz állandóan a lehető legalacsonyabb szinten tarthatnák az árakat a patikákkal együtt. Ehhez kevesebb forgalmazónak a jelenlegi értékesítési szinteknél nagyobb volument kellene biztosítani, így fenntartható lehetne az új rendszer Karvalics szerint.

A növekmény egy része fakadhatna az alacsonyabb árakból származó magasabb keresletből, míg más része abból, hogy így az ügyeskedő cégek nagy része eltűnne, mert már nem tudnák beszerezni gyorsan a kurrens termékeket a közeli országokban nekik is elfogadható árszint mellett, mivel a nagy tételben vásárló és alacsonyabb áron forgalmazó cégek mellett már nem érné meg nekik.  Rajtuk kívül a német modell mindenki érdeke lenne. A magasabb forgalom miatt talán a patikák és nagykereskedők árréstömege nem vagy csak kis mértékben csökkenne, a disztribútorok jóval kisebb árréssel gazdálkodhatnának, de a megtérülésük biztosabb lenne, a nyereségtömeg csökkenését pedig sokan hajlandóak lennének beáldozni a biztonság érdekében. A legtöbbet a fogyasztók és a pandémiás védekezés nyerné, hiszen így gyakrabban és többet lehetne tesztelni, azaz gyorsabban felfedezhetőek lennének a pozitív esetek, ezek elkülönítésével lassítható lehet a fertőzés terjedése, kevesebb lesz a haláleset, és kisebb a terhelés az egészségügyi szolgáltatókon.