Évek óta súlyos szakemberhiánnyal küzdenek a kutatásra és fejlesztésre támaszkodó csúcstechnológiai magyar elektronikai cégek, noha a teljes elektronikai műszer-ipar a hazai ipari termelés legnagyobb hozzáadott értéket produkáló része, ami a feldolgozóipar exportjának 35%-t adja. Van olyan - hazai kutatók, fizikusok és mérnökök fejlesztette - saját technológiákra épülő termékeket értékesítő elektronikai gyártó cég, amelynek 8 milliárd forintos exportbevétele1 például önmagában meghaladja néhány más szektor exportteljesítményét. További fejlődésüknek részben a szakemberek hiánya szab határt, hiszen napjainkban annyira kevés fizikus és villamosmérnök végez hazánkban.
Az IMNTP 2008 márciusában azért alakult meg, hogy a magyarországi mikro- és nanoelektronika, valamint fotovillamos szakterületekre kutatás-fejlesztési stratégiát és megvalósíthatósági tanulmányt készítsen, így célja a stratégiai fontosságú elektronikai és műszeripar problémáinak megismerése is. Az IMNTP 2009 nyarán kérdőíves felmérést készített, hogy megkísérelje egy átfogó kép felvázolását a szektorról úgy, ahogy azt ma a területen tevékenykedő szakértők látják. A kutatásból kiderül, hogy a (mikro)elektronikai területen már kézzelfoghatóak a hiányból adódó súlyos problémák. Magyarországon az egyetemi, főiskolai hallgatók csupán tíz százaléka tanul reálszakon, miközben a természettudományos és műszaki területen képzett diplomások aránya az OECD átlagában huszonöt százalék körül van, sőt a távol-keleti országokban - például Szingapúrban - meghaladja a negyven százalékot. De nemcsak mennyiségi, hanem súlyos minőségi hiányosságok is jellemzik a hazai oktatást. Beszédes és megdöbbentő tény, hogy a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottságnak, amely a hazai felsőoktatás minőségéért felelős független szakmai testület, új tagjai között a műszaki terület egyetlen képviselője sem található.
„Magyarország legjobban jövedelmező exportcikke a tudás lehetne, ehelyett azt látni, hogy megfelelően képzett szakemberek híján az elektronikai K+F vállalataink egyre kevésbé versenyképesek. Ha a helyzeten sürgősen nem változtatunk, hazánk a volt szocialista országokkal szemben is helyrehozhatatlan hátrányba kerül." - figyelmeztetett Dr. Bársony István professzor, az IMNTP szakmai vezetője, az MTA MFA igazgatója, aki szerint haladéktalanul új alapokra kellene helyezni a természettudományos oktatást.
„A szakunkon végzett hallgatók iránt folyamatosan érdeklődik az ipar, és a vállalatok azt kérik, hogy nagyságrendekkel nagyobb számban képezzünk mikroelektronikában járatos villamosmérnököket. A jelenlegi finanszírozási szerkezetben azonban a keretszámokat nem tudjuk rugalmasan az ipar igényeihez igazítani, hiába van túljelentkezés a mikroelektronika szakra." - fogalmazott Dr. Rencz Márta professzorasszony, a Budapesti Műszaki Egyetem Elektronikus Eszközök Tanszékének vezetője.
Az ágazat szereplői szerint azonnali oktatási reformokkal és következetes programmal talán még nem késő tenni a mérnöki és általában a természettudományos képzésért. A megfelelő számban és színvonalon képzett fiatal szakemberek alkalmazásával pedig nem csak a ma még jól működő hazai tudásalapú vállalkozások maradhatnának versenyben, de esélyünk lenne K+F tevékenységet végző egyéb, világszínvonalat képviselő (mikro)elektronikai cégek betelepítésére is.
