A villamosenergia ára Nyugat-Európa számos országában tekintélyes mértékben drágult az utóbbi hónapokban, s megfigyelők a folytatástól tartanak. A különbség annyi, hogy a várható fejleményeknek másmilyen piaci okai is lehetnek, mint a megszokottak. Az emisszió-kereskedelem európai uniós elindítása hathat így a villamosenergia árára. Mivel 2005 elejétől kezdenek el „dolgozni” a tavaly elfogadott direktívák, a drágító hatást Magyarország is észlelni fogja. Az lehet, hogy az újszerű gyakorlat – a széndioxid-kvóták adás-vétele – főleg a legfejlettebb uniós országok vállalatainak adja fel inkább a leckét, mivel ők jelentik majd a keresleti oldal derékhadát. De – egyes szakértők szerint – Európa keletibb felén nem biztos, hogy a nyugatihoz hasonlóan alakítja az árampiaci árakat a változás, e térségben például több beruházási lehetőség kínálkozik azon érintett vállalatoknál, amelyeknél egységnyi befektetéssel nagyobb arányban lehet csökkenteni a széndioxid kibocsátást.

Az emisszió-kereskedelem – szakszerűbben: a kibocsátási jogok adás-vétele – két szinten lehetséges. Pontosabban ma még csak a vállalati környezetben működhet ez a piac, dacára annak, hogy az állami szintű „üzletnek” jóval korábbiak a tervei. A kiotói egyezményben – 120 ország már minden tekintetben zöld utat adott a programnak, Oroszország a kereskedelmi világszervezeti tagságától teszi függővé az igenjét, az Egyesült Államok az elveket helyesli, a jogi megoldást viszont elveti – a széndioxid-kibocsátás csökkentésének országokra vonatkozó mennyiségeit állapították meg. Az Európai Unió sürgetőnek tartva az üvegházhatást fokozó szénmonoxid légtérbe engedett mennyiségének visszaszorítását, figyelembe vette a kiotói országokra vonatkozó kvóták rendszerét, ám tovább bontva azokat, kimunkálta az EU-s szabályokat, mégpedig vállalattípusokra vonatkozó előírásokkal.

Az Európai Unió az egyes államokon belül – a direktívák alapján - alacsony kibocsátási küszöbértékeket határoznak meg a létesítményeknek. Tették ezt azért, mert csak így képes a 15 mai EU-s tagállam az országokra vonatkozó mérce alapján megfelelni a kiotói igényeknek. Az amúgy igencsak hatékony cégek – például Németországban – nehezen élhetnek a technológiaváltás lehetőségével, mondhatni azon már többszörösen túl vannak. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium főosztályvezetőjétől, Faragó Tibortól megtudtuk, ezekben az országokban a cégek azt a gyakorlatot igyekeznek majd követni, hogy határokon belül avagy kívül keresnek olyan partnereket, amelyekkel kereskedhetnek a kvótákkal. A kvótakereskedelem mellett nem saját maguknál, hanem máshol hajthatnak végre technológiai korszerűsítést, környezetvédelmi beruházást úgy, hogy az emissziócsökkentési adatokat „hazaiként” számolják el. Majdnem bizonyos, hogy nemcsak jellegében, hanem akár valóságosan is tőzsdéje lesz az emisszió kereskedelemnek. A főosztályvezető utalt rá, hatékonyan csakis koncentrált, szervezett piacon találhat egymásra a kvótakereslet, illetve a kínálat, de egyúttal a hatékonység alapvető mércéje az eredeti környezetvédelmi célkitűzések és kritériumok figyelembevétele is.

Klímavédelmet adok-veszek!

ÜHG kibocsátás: hazai kvótakereskedelem az EU-ban